Hali!
Bocsi, hogy ennyit késlekedtem az új résszel, de most nem nagyon volt időm írni.
Na, arra gondoltam, hogy írok egy meglepi részt a nyaralás végére, de szeretném, ha ti döntenétek el, hogy melyik párosnak legyen köze hozzá... :D:D
Komiba szavazzatok! :D
Előre is köszönöm!

Puszi, MiMi :*

27. rész

A buléé! xD

El sem hiszem… 5 nap és megyünk haza. Hamar elrepült ez az egy hónap. És ami még szörnyűbb, valószínűleg az utolsó is el fog, és aztán mehetünk suliba. Minden vágyam, mondhatom… Na, de visszatérve a jelenbe,Joy-val jövő hét hétfőn indulunk haza. Susan nélkül. Hát persze! Miért is ne találta volna ki, hogy ő már nem jön haza, míg megkezdődik az egyetem… Anyuék meg miért is ne egyeztek volna bele?! Áhh. Egyáltalán nincs kedvem hazamenni. Itt van minden, ami kell. Kivéve anyuék, de velük meg gyakran beszélünk. Itt van Joy, Adam, Susan, a lányok, az 1D, na és persze maga London… Itt nincsenek Kevinek, akiknél egyáltalán nincs semmi esélyem, leginkább azért, mert a legjobb haverom nővérével jön össze… vagy nincsen… bocs, most több rossz dolog nem jut eszembe Chicagóról, majd szólok, ha lesz valami. De nekem ez az egy is elég ahhoz, hogy ne akarjak visszamenni. De legalább az utolsó napjainkat jól töltjük… :D Adammel járunk el minden merre én és Joy. Elmentünk egy 1D próbára is, ééééés… ma jött meg Vicky! :D

Reggel arra keltem, hogy Adam sürög-forog.

-Hát te meg mit csinálsz ilyen korán?- kérdeztem.

-Mindjárt megérkezik Vicky. Nem keltenéd fel…- kezdte, de megzavarta a csengő.- Meg is érkezett. Menj, keltsd fel Joannet és a nővéredet! Aztán gyertek le a nappaliba!

Azt tettem, amit mondott. Miután nagy nehezen kirángattam Joy-t az ágyból, felkeltettem Susant is, felöltöztünk, aztán indultunk lefelé. A nappaliban megláttam Adamet és egy lányt (Adamnek tényleg igaza volt, gyönyörű).

-Sziasztok! Én vagyok Vicky.

-Helló!-ölelte meg Susan.

-Szia! Én Mimi vagyok, ő itt a legjobb barátnőm, Joanne, ő pedig a nővérem, de úgy látom, már ismeritek egymást…

-Igen. Az egyetemről.

-Ahh. Értem- mosolyogtam.

-Mimi, ha te azt tudnád, milyen sokat hallottam rólad!

-Jót vagy rosszat?

-Jót.

-Akkor azok biztos igazak voltak!- nevettem.

-Háát. Nem tudhatjuk, amíg meg nem ismerkedtünk. Nincs kedvetek elmenni fagyizni?- kacsintott.

-De!!- vágtuk rá egyszerre Joy-val.

-Te jössz, Susan?

-Bocsi, most nem jó, de  talán legközelebb.

-Ó! Neked sose jó!- durcáztam.

-Nem, mert dolgom van, de ti menjetek nyugodtan!

-Én is megyek- szólt Adam.

-Te nem! Ez egy csajos beszélgetés lesz!- szólt rá Vicky. Mi csak nevettünk Susanékkel.- Na, akkor mehetünk?

-Persze!

Tehát hárman elindultunk. Sokat beszélgettünk, habár rólam tényleg egészen sokat tudott Vicky, de Joy-ról nem… Hallgathattam ismét a meséjét… :D Előadta azt is, hogy ő a világ legnagyobb Directionere, meg hogy a legnagyobb álma teljesült ezzel a nyaralással. Egész vicces volt hallgatni. Sokat nevettünk. Aztán mi kérdezősködtünk Vicky-ről. Eddig New York-ban élt, csak akkor költözött ide, mikor kezdte az egyetemet, ahol megismerte a nővéremet, akivel elég jó barátok lettek, és akin keresztül végül kb. egy éve megismerte Adamet. Kérdezősködött egy kicsit a suliról is, de azt a témát ügyesen elhárítottam. Most büszke vagyok magamra. :)

-És mikor mentek haza?

-Sajnos már hétfőn.

-Milyen kár. Az már csak egy hét.

-Igen. Nagyon fog hiányozni London. Nehéz lesz itt hagyni mindezt- sóhajtottam.

-Az biztos. Én sem szívesen hagynám itt… És mi tetszett meg benne a legjobban?

-Nekem az, hogy ez London. Itt lakik a One Direction. A királynő, akivel mellesleg még nem is találkoztam. A  London Eye. Meg úgy minden- ecsetelte Joy.

-Hmm.. Nem is tudom. Nekem talán az, hogy ez nem Chicago. Ne érts félre, nincs semmi bajom vele, csak már jó volt elszakadni- tűnődtem.

-Tudom, milyen érzés. Én is hiába szeretem New York-ot, meg hiába nagyon szép város, akkor is jó volt egy kicsit kiszabadulni…

Még sokáig beszélgettünk, közben sétálgattunk, fagyiztunk, meg ilyenek. Végül estére értünk haza,ahol nem kis meglepetés fogadott minket. Legalábbis engem meg Joy-t.

-Boldog szülinapot!- ugrott elő mindenki, szó szerint mindenki (Susan, Adam, Kate, Dora, Nicky, Niall, Harry, Zayn, Liam, Louis és Luke). Elkezdtem gondolkozni… Az én szülinapom már volt, a Vicky-ét nem tudom, mikor van, a Joy-é pedig július… basszus! Joy-nak ma van a szülinapja! Hogy felejthettem el?!?! A többiek meg hogy emlékeztek rá?! Egyébként úgy látom, még Joy is megfeledkezett róla…

-Ez mi???? És hogy??? De miért???- forgolódott meglepetten.

-Ma van a szülinapod!- szóltam rá.

-Tényleg! És te erről tudtál?!

-Mármint miről? A buliról vagy a szülinapodról?

-Akármelyikről!

-Hát, hogy őszintén megmondjam, egyikről sem…- nevettem.

-De mi igeeeen!- kiáltott Niall.-És rendeztünk egy bulííít!

-Köszönöm szépen!

-Várjunk csak! Tehát te tudtál erről!- fordultam Vicky-hez.

-Meglehet!

-Hmm. Be kell vallanom, egész jó terv volt ahhoz képest, hogy az én kezem nem volt benne…- töprengtem.

-Az biztos!

Egyébként egész jó kis bulit csaptak. Volt torta, élő zene (ráadásul Joy kedvenc bandája… micsoda véletlen…) stb. Nagyon jól éreztük magunkat. Úgy tűnik, mégiscsak jól fog eltelni ez a pár nap… :D:D

26. rész: Vidámpark! *-*

Na, akkor egy kis összegzés az eddigi Londonban eltöltött vakációnkról. Először is, és ez a legfontosabb, egy hét, és megyünk haza. Be kell ismernem, nem nagyon várom… Oké, már hiányoznak anyuék, Jack és Tom (őt szándékosan hagytam ki), de akkor is nagyon jól érzem magam. Ráadásul ezen a héten már Adam sem dolgozik annyit, így szervezünk közös programokat. Már legalább egy éve erre vártam, hogy végre együtt lehessünk. A másik pedig az, hogy rossz körbenézni magamon. mindenmerre csak szerelmespárok. Louis és a nővérem. A nővérem. Aki úgy döntött, hogy már nem jön haza a nyár maradék részére, mert egy hónap múlva itt kezdődik a suli, és addig itt marad Louis-sal. Meg Nikivel. Akivel ugyanaz a helyzet, mint Susannel, csak ő Liammel marad. :D Aztán ott van még Dora és Zayn. Tőlük így is, úgy is búcsúzkodni kellene, mert mindketten itt laknak. Arról viszont fogalmam sincs, hogy Joy-val és Luke-kal mi lesz. Mert Joy-nak vissza kell mennie Chicagóba, Luke pedig itt marad. És, rendben, még nem mondták ki, hogy járnak vagy valami, de akkor is. Tetszenek egymásnak. És olyan kis aranyosak. :D Aztán ott van Adam. Ő egy külön téma… Ugyanis, ahogy megtudtam, neki is van barátnője,  csak ő most éppen úton van valahová. De holnapután visszaér. Már nagyon kíváncsi vagyok rá. Eddig csak annyit tudok, hogy Vicky a neve, gyönyörű, kedves és okos (Adam tömör jellemzése :D). Az otthoniakról meg ne is beszéljünk… Áhh… miért pont neki kellett?? Huuh. Jelenleg úgy tűnik, csak én, Niall, Jack és Tom vagyunk egyedül. Forever alone. Sebaj. Majd. Később. Bármikor. Akármikor. Csak lenne már! Na, most, hogy ezt kiadtam magamból, valamivel könnyebb. Oké, tudom, hogy ezen kapcsolatoknak nagy része nekem köszönhető (:D), csak néha kicsit idegesít, hogy már csak nekem nincs barátom. Erről jut eszembe… Még mielőtt elmegyünk, Niallnek kell találnom egy barátnőt. :D Legalább ez megy, ha már a matek nem. Habár, ha jobban belegondolok, ez elég bonyolult matematika… xD Vajon a matektanár értékelné?! Kétlem.

Visszatérve a jelenbe, ma megbeszéltük, hogy Adammel elmegyünk valahová. Én, Joy és Adam. Vidámpark!! :D Egyértelmű. Hova máshova?!

Először felültünk a hullámvasútra. Ki nem maradhatott volna! Mentünk rajta vagy két kört, aztán be akartunk ülni a  szellemvasútba, de minket nem engedtek volna be, csak Adamet, ezért inkább kihagytuk. Felültünk az óriáskerékre is, aztán elmentünk ebédelni. Amit lehet, hogy nem kellett volna… Vagy legalábbis nem a ringispirre kellett volna felülni utána… :D Velem nem volt semmi, de Joy kicsit megszédült,  aztán Adam konkrétan kidobta a taccsot. Mondhatom, egy élvezet volt nézni! Ezután jött még csak a java! Bementünk az elvarázsolt kastélyba. Nagyon jó volt! Én nagyon élveztem. De Joy nevében nem nyilatkozhatok… talán csak annyit, hogy szegény halálra rémült. Mi meg Adammel jól kiröhöögtük. Például a tükröknél megkérdezte, hogy tényleg olyan kövér-e… persze én kapásból rávágtam, hogy igen, mire csak annyit válaszolt, hogy „Remek, kezdhettem újra a diétát!” Most komolyan?! Ez mi volt? :D És még ő mondja, hogy nem szőke… Aztán egyszer leült egy székre, ami elkezdett forogni, ő pedig leesett a földre. Nem tehetek róla, hogy nevettem.. elég vices látványt nyújtott. A kedvencem a forgó cső volt. Ha ki akartunk jutni, ez volt az utolsó előtte akadály. Egy csövön kellett végigmenni, ami forgott. Nekem egy eleséssel sikerült átmennem, Adam simán vette az akadályt, Joy meg… hát… ő Joy. És megteheti, hogy négykézláb mászik át rajta. Aztán megsértődik, mikor én már öt perce állok a cső másik végén és a hasamat fogom a röhöögéstől, mikor megérkezik. :D Az utolsó akadály volt a tükörterem. Megbeszéltük, hogy külön megyünk be, és az nyer, aki előbb ér ki. A kintiek persze megvárják a bentieket. Tehát bementünk. Én alapból úgy indultam neki, hogy én fogok nyerni, meg hogy én nem tévedek el. Persze… Kb. egy olyan negyedórát bolyonghattam, mire kijutottam. És nem én voltam az első, ugyanis már Adam is ott állt. Állítása szerint már 10 perce ott várt. Nagy nehezen sikerült beletörődnöm, hogy csak második lettem, aztán azon gondolkoztam, hogy hol lehet már Joy. 5 perc, semmi. 10 perc, semmi. 20 perc, semmi.

-Ilyen nincs! Nem létezik, hogy ennyi ideig keresi a kiutat!-dünnyögtem.

-Lehet megállt pihenni.

-Vagy magát nézegeti a  tükörben.

-Az is  lehet.- Vártunk még 10 percet. Még mindig semmi.

-Be kéne menni megkeresni- mondta Adam.

-Szerintem is.

Már épp indultunk visszafele, amikor valaki megszólított minket a hátunk mögül.

-Na! Végre már, hogy  kiértetek! Már majd egy órája itt várlak titeket!

-Te hogy a jó égbe kerültél oda?!- csodálkoztam.

-Itt nem igen várhatsz egy órája, mert mi már egy félórája itt várunk, hogy kigyere.

-Ja, akkor bocsi. Hamar kiértem, és mivel ti még bennt voltatok, elmentem sétálni.

-Joy! Ez most komoly!?- álltam neki.

-Miért ne?- nevetett.

-Mert ne! A frászt hoztad rám! Azt hittem, nem taláálod a kiutat, vagy már feladtad vagy valami. Megijeszteettél- öleltem meg.

-Jól van na! Akkor meg nem ijedtél meg, mikor leestem a székről? Még mindig fáj a kezem!

-Bocsi, de az olyan vicces volt- nevettem el magam megint.

-Na jó, szerintem már lassan mehetünk- szólt közbe Adam.

-Még ne! Üljünk feel megint a hullámvasúúúúúúúúúúúúútra!!!- mondtuk egyszerre Joyval.

-Na jó, de csak egyszer.

Felültüünk mégegyszer, aztán még kétszer- könnyű volt rábeszélni Adamet-, aztán tényleg indultunk haaza. Susan is otthon volt, a tobbiekkel együtt. Mármiint mindenkivel.

-Sziasztok! Mi újság?- tette fel a  kérdést Liam. Rosszul tette. Joyval egymás szavába vágva kezdtük el elmesélni a napunkat, a többiek meg alig győzték hallgatni. Csak nevettek és neevettek. Miikor végeztünk, Kate állt fel, hogy mostmár menniük kéne, meg hogy biztos mi is fáradtak vagyunk. Mindenki elment, kivéve Louist. Susan mondta neki, hogy maradjon.  :D Nekünk persze nem volt ellenvetésünk. Nagyon szeretem Lou-t. Miután elmentek, én Joyval felmentem a szobámba, és felléptünk Skype-ra, hátha ott vannak a fiúk, hogy ellmeséljük  nekik a mai napot, de sajnaa nem voltak fent. Aztán felmentem FB-re, és volt egy üzenetem. Kevintől.

„Helló! Már régen beszéltünk! Mi újság? Mondták a többiek, hogy jó érzitek magatokat. Írj viissza minél előbb! Puszi!” Gyorsan beléptem a Joy fiókjába is (igen, tudom a jelszavát, de egyébként ő is ott volt), de neki nem jött üzenet. Ezt nem értettük. Legalábbis én nem. Joy meg csak vigyorgott, maajd leült a gép elé és visszaírt neki. Természetesen az én nevembeen. Valami olyasmit, hogy jól érezzük magunk, meg hogy hogy vannak, meg mi újság. Csak a szokásos. Aztán bejött Lou, és megkérdezte, mit csinálunk. Mikor meglátta Kevin nevét, felcsillant a szeme, aztán  lelankadt a kedve, mert meglátta,  hogy ez nem az ő Kevinje. Aztán megint felcsillant a szeme.

-Ez azz a Kevin, akire gondolok?

-Nem, Louis, ez nem a te Kevined.

-Nem is aról beszélek!

-Akkor?!

-A te Kevinedről!

-Hogy mimről?

-A te Kevinedről! Tudod, akiről a múltkor meséltél!

-Ohh.. Louis! Ő. Nem. Az. Én. Kevinem!

-Akkor mégis kié?!

-Öhmm. Nem tudom. Ez hülye kérdés volt.

-Akkor legyen a tied, és kész!

-Te nem vagy normális!

-Lehet! De akkor is! Higgy nekem, ő a tiéd!- kacsintott.- Hú.. de fura ez így azután, hogy folyton azt mondogatom, ő az enyém…- nevette el magát.

-Az  biztos- nevettünk mi is.

25. rész: Háhh, ez bejött! *.*

Miközben ismertettem Luke-kal a tervem, észrevettem valamit. Hogy egy sötétített ablakú kocsi kb. huszadszor hajt el mellettünk.

-Te! Ezek most vagy azt nem tudják, hogy merre mennek, vagy minket figyelnek- jelentettem ki.

-Kik? Ja! Hé! Ez Zayn kocsija. Onnan tudom, hogy ezzel jött Doráért.

-Ohh. Így már értem. Várj egy kicsit!- Előkaptam a telefonom, kikerestem Joy számát, majd írtam neki egy SMS-t: „Hali!” Megvártam, míg megint mellénk érnek, elküldtem, majd integettem a kocsinak. Ez bejött, ugyanis érdekes módon többet nem jött arra a titokzatos autó. Hmm. Gondoltam, hogy ez nem fog sokáig tartani, ezért szóltam Luka-nak, hogy szerintem menjünk el sétálni. Vicceljük meg őket egy kicsit. Elmentünk a parkba, de közben figyeltünk. Nem kellett sokáig. Hamar észrevették, hogy idejöttünk, és hát hogy is mondjam, rejtőzködő technikájuk még mindig nem fejlődött ki. Ha azt egyáltalán lehet annak nevezni, hogy Joy napszemüvegbe meg Adam (!!) pulóverében járkál, Zayn és Dora pedig egyik fa mögül bújnak a másik mögé… xD Mondtam Luke-nak, hogy egy kicsit vicceljük meg őket. Megfogtuk egymás kezét, és egy szerelmespárként sétáltunk tovább. Hitelesek lehettünk, mert mindhármójukon látszott, hogy meglepődtek. Na igen, még én is megdöbbentem magunkon. :D Aztán jött a vicces része… Olyan ügyesek voltunk, hogy sikerült eltűnnünk a szemük elől, és a hátuk mögé lopózni. Én Zaynt, Luke pedig a nővérét támadta meg. Jót röhögtünk rajtuk. Úgy megijedtek, hogy hirtelen azt sem tudták, hol vannak.

-De hogy??- értetlenkedett Dora.

-Shhh- mutattam Joy felé.

-Ja. Azt hitte, így nem ismeritek majd fel- nevetett.

-Nem mintha ti jobbak lettetek volna- forgattam a szemem. Egyébként Joy még mindig nem vett minket észre. Intettem Luke-nak, hogy indulhat, így két oldalról vettük körbe. Luke odasétált hozzá, és leszólította. Engem még mindig nem látott.

-Szia! Hát te?- Luke.

-Hát… csak gondoltam sétálok egyet. Mimi?- itt jöttem én. Odalopóztam a hátához, és megijesztettem.- Vááááááá!!!! Ti nem vagytok normálisak! A frászt hoztátok rám!

-Úgy kell neked! Legközelebb majd nem leselkedsz!

-Nem leselkedtem! Csak…

-Leselkedtél! Ne tagadd! Amúgy komolyan azt hitted, hogy ebben nem ismerünk meg?!- mutattam Adam felsőjére.

-Reméltem.

-Nos, ez nem jött be.

-De ti igen!- vigyorodott el.

-Ü-üm- ráztam meg a fejem.

-De az előbb láttam…

-Mi is láttunk…

-Tehát csak…??

-Ühüm- bólogottam.

-Óhh. Ez nem ér!

-Dehogynem! Ha te azt tudnád!

-Na mizu?- lépett oda Zayn.

-Ti ezt tudtátok?!- nézett rájuk kérdőn Joy.

-Nyugi, minket is rászedtek- nevettek.

-Látod?! Mondtam, hogy én vagyok a legjobb!- fordultam Luke-hoz.

-Hé! Ti ezt az EGÉSZET kiterveltétek?! Tehát nem is játok?- esett le Dorának. Csak mágráztam a fejem.

-Ezért elvesztegethettük az egész délelőttöt!

-Szerintem is! Végig azt néztétek, ahogy azt ecsetelem Luke-nak, milyen bénák vagytok, és rajtatok röhögtünk.

-Ez nem vicces

-De, az.

-Ha már úgyis itt vagyunk, nem akartok csinálni valamit?

-Hááát… Igazság szerint, mi egy közös délutánt terveztünk- mondta Zayn.

-Akkor ők kilőve- számoltam, mikor elmentek. –Maradtunk hárman. És egy terv.

-Milyen terv?- kérdezte Joy.

-Az, hogy összehozlak téged meg Luke-ot.

-Mimi!- szólt rám  Luke.

-Nem úgy  volt, hogy mi hozzuk össze veled?

-De.

-Akkor miért?

-Mert tetszel neki- nevettem.

-Mimi! Nem azt mondtad, hogy te vagy a legjobb?!

-Mi?? Tényleg?- csodálkozott Joy. Luke szégyenlősen bólintott egyet, én meg önelégülteen vigyorogtam. Ezzel is megvolnánk! :D

24. Na tessék! Ezt akartátok?! xD

A tegnapi napot nagyon élveztem. Szereztem egy új barátot, és valamennyire már az otthoniakat is kivertem a fejemből. A gond csak az, hogy a csajok tisztára rám szálltak, hogy legyek vidám, meg minden. Főleg Joy meg Dora. Nem hiszik el nekem, hogy már nincs semmi bajom. Mára még egy „randit” is beszerveztek nekem. Na, jó, ők nem tudják, hogy tudom, hogy ők voltak. Azt hiszik, azt hiszem, csak elmegyünk kettesben valahová. Na jó, ez még nekem is bonyolult volt. Szóval… Luke azt mondta, ma elmehetnénk valahová. Nem mondtam, nemet, mert egyrészt megkedveltem Luke-ot (mint barátot), másrészt pedig tudom, kik állnak a háttérben. Egyértelmű. De ezért még megkapják a magukét! :D

Reggel elkezdtem készülődni.

-Hát te hová készülsz?- jött oda Joy. Mintha nem tudná. Nem mondom, jó színész…

-Csak elmegyek sétálni egy kicsit.

-Kivel?

-Egyedül.

-Ne hazudj!

-Nem hazudok- vigyorogtam.

-De, hazudsz!

-Honnan tudod?

-Háát… onnan, hogy izéé.. szóval… na.. hogy vigyorogsz!- Tényleg! Na mindegy.

-Igen? Na, és azt is le tudod olvasni a vigyoromról, hogy kivel megyek?

-Azt nem a vigyorodról olvastam le!

-Hanem?!- néztem rá kérdőn.

-Sehonnan!- vágta rá túl hamar.

-Persze! Tudom, hogy tudod!

-Hogyne tudnám?! Mindenki tudja! Luke tegnap elhívott randira! Nem emlékszel? A gördeszkapályán!

-1. Nem randi, csak egy kicsit beszélgetünk. 2. Hogy láthattad, mikor nem is voltál ott?!- most lebukott, mert tegnap elvileg tényleg nem volt ott… A gyakorlat már más tészta.

-De ott voltam!... Basszus- hajtotta le a fejét.

-Komolyan azt hittétek, hogy nem veszlek észre titeket?- nevettem.

-Hát… az igazat megvallva… igen.

-Nem jól hittétek! Tudod, ha beálltok egy-egy oszlop mögé, az nem takar el titeket. Meg persze alapból tudtam, hogy ti mondtátok Luke-nak, hogy jöjjön oda hozzám!

-Honnan?!

-Szerinted nem elég egyértelmű?! Meg még nálad is rosszabb színész, egyszer-kétszer majdnem elszólta magát.

-Jól van na. De azért nem haragszol?

-Nem, de csak akkor, ha mostmár tényleg elhiszitek, hogy nincs semmi bajom, és leszálltok rólam ezzel a fiú témával!

-Oké! Leszállunk. Megígérem. De mostmár menj, mert Luke már biztos vár! Le ne késd a randit!- nevetett.

-Ha visszajöttem, kinyírlak! Szia!- köszöntem el, majd kirohantam Luke-hoz, aki már tényleg a kapuban várt.

-Szia! Mi újság?- léptem oda.

-Szia! Semmi.

-Képzeld, megint lebuktak!

-Mármint?

-Hát Joy-ék, hogy össze akarnak hozni veled.

-Hát na- nevetett. Elmeséltem neki, hogy mit beszéltünk Joy-val. Jót nevettünk, közben pedig odaértünk a fagyizóhoz. Én csokisat vettem (CSOKIFOREVER!!xD), Luke pedig epreset.

-Figyelj, Mimi. Most, hogy te is tudod…

-Nem, Luke, nem kell eljátszanod tovább!- mosolyogtam. Tudom, hogy nehéz lett volna kimondani.- Nekem, ha nem haragszol, amúgy is egy másik fiú tetszik. Chicagóban. Veled most őt akarták kiverni a fejemből.

-Milyen érdekes… velem pont ugyanez a helyzet. Mármint nem egy fiúval… természetesen lánnyal- pirult el.

-Tetszik valaki? És hagytad a nővérednek, hogy belerángasson ebbe?!

-Hát tudod… nem egészen miatta mentem bele…

-Juuuj!!! Luke!!!- csillant fel a szemem.- Te jó ég! Neked tetszik Joy! Ijjjj!

-Igen… de csendesebben! Légyszi!

-Uhh. Bocsi. De mióta? És hogy?

-Hát.. mikor először vetette fel az ötletet Dora, akkor még nem találkoztunk. Ezért egy kicsit vonakodva bár, de belementem. Aztán a gördeszkapályán láttam meg először.. és akkor…

-Első látásra?? Ez milyen aranyos!

-Igen. Valami olyasmi… Szóval. Először azt hittem, rá gondolt. De mikor elkezdték megbeszélni a tervet, rájöttem, hogy nem. Ezért ott is akartam hagyni őket, de Joanne megállított, és mondta, hogy ne menjek már el, mert ez mennyire sokat jelent nekik, meg hogy nélkülem nem sikerülne, meg ilyenek.

-És te ezért belementél. Értem.

-De nem mondod el senkinek, ugye??

-Dehogyis! Viszont van egy tervem!

-Jaj, ne! Csak még egy tervet ne!

-Nyugi! Én nem Joy vagy Dora vagyok. Hanem Mimi. Mimi Brown. Nem tudom, hallottál-e már rólam.

-Hogy a fenébe ne hallottam volna?! Az elmúlt két nap csak arról szólt, hogy hogy hívjalak randira!- nevetett.

-Nem úgy gondoltam! Nem tudom, hallottál-e már róla, hogy profi tervező vagyok. Nem úgy, mint ezek az amatőrök. Én mindenre figyelek. És eddig egyszer sem vallottam kudarcot. Mindig sikerrel jártam.- Oké, ahogy ezt befejeztem, mindkettem hatalmas röhögésben törtünk ki.- Na, de most komolyan. Van egy tervem.