12. rész: London!!!!!!!!!!!! *-* <3

Reggel Joy nagynénje kivitt minket a repülőtérre, majd miután elbúcsúztunk, megvárta, míg felszállunk. Joy-val már a repülőn alig fértünk a bőrünkbe. Susan is csak nehezen bírt velünk. Nem tudom, mi lett volna, ha nem jön velünk. Még az is megeshetett volna, hogy lezuhan miattunk a gép. De nem tette, hál’ istennek. Barátnőmmel annyira örültünk, hogy mikor bemondták, hogy nemsokára leszállunk, elkezdtünk sikítozni. Jó, ezt már lehet, hogy nem kellett volna, de akkor is. Ez London!! Ki nem viselkedne így?! (Valójában ez egy költői kérdés volt, mert rajtunk kívül senki sem így viselkedett. Inkább furán néztek ránk…) Na mindegy. A reptéren Adam már várt minket, én pedig (ismét) visítva szaladtam oda hozzá, hogy megöleljem, mikor megláttam. Ő is hasonlóképpen örült nekünk, csak nem ugrált, visítozott, szaladgált stb. Berakta a csomagjainkat a kocsijába, majd elindultunk a házához. Ja, ezt még nem említettem: már nem a szüleivel él, hanem egyedül. Egy jó nagy házban. Én és Joy (Susan már sokszor járt itt) már odaúton sem bírtunk betelni a látvánnyal. Az valami eszméletlen hely. Bármerre nézel, valami híres építményt vagy személyt látsz! Ááááááááááá!!! Azt hiszem beleszerettem ebbe a városba.Ez lehetséges egyáltalán?! Nem számít. Beleszerettem és kész! Aztán ekkor még nem is láttuk, hogy hol lakik Adam! Egy hatalmas, kétemeletes házban, aminek a hatalmas kertjében van egy úszómedence! Ilyen nincs!

-Hú! Ez eszméletlen! De honnan volt minderre pénzed??- hüledeztem.

-Hát.. kiraboltam néhány bankot és…- kezdte a sorolást, de közbevágott Susan.

-Most komolyan!

-Na jó. Az egyik haverom javasolt egy jó munkahelyre, és onnan.

-Oké. Eldöntöttem. Ide költözök- jelentettem ki, és miközben Adam és Susan jól kiröhögtek, Joy is egyet értett velem.

-Ez a hely tényleg csodálatos!

-Na, gyertek, rendezkedjünk be!- adta ki Susan a parancsot.- Adam, melyik szobába költözhetünk be?

-Amelyikbe akartok. Csak az enyémbe ne. Az ajtóról majd felismeritek, melyik az. Egyébként azon kívül még három szoba van, úgyhogy mindnyájatok alhat külön.

-De jó!! Na menjünk! Én választok először- ugráltam. Benéztünk mindegyik szobába (az Adamét azonnal kiszúrtuk: halálfejek, poszterek, Keep out! felirat- bár nem értem, miért, mert egyedül lakik, de ő tudja. A szobája belsejéről meg ne is beszéljünk…)  és én rögtön kiválasztottam a legszebbet. Egy ágy, ruhásszekrény, íróasztal, tükör, éjjeliszekrény… mesés! Utánam Joy és Susan is elosztották a maradék két szobát. Bár nem sok mindenben különböznek a szobák, eldöntöttem, hogy az enyém a legszebb és kész!

-Adam! Van a környéken egy gördeszkapálya?- kérdeztem unokabátyjámtól.

-Már megint kezded?- vágta rá egyszerre nővérem és barátnőm. Na igen, mindketten imádják a gördeszkázást…

-Persze. Meg is mutathatom.

-Remek! Köszi!- öleltem meg.

-Hohohó! Előbb kipakolunk, aztán megyünk városnézőbe!- szólt ránk „kegyetlen” nővérem.

-Igenis, kapitány!- Miután kipakoltunk, elmentünk a mekibe kajázni, aztán Adam körbevezetett minket a környéken. Természetesen vittem a deszkámat is, hogy meg tudjam neki mutatni, mit tudok, de mikor odaértünk a pályához, megrezzentem.

-Na? Nem mutatsz nekünk valamit?

-Ennyi ember előtt?! Na ne hülyéskedj már!

-Most miért? Nincsenek is olyan sokan. És amúgy sem téged figyelnek.

-Nem, de akkor se! Túl sokan vannak! Majd máskor.

-Nem, mostmár felmész a pályára és bemutatsz nekünk egy trükköt!- még mindig ellenkeztem, de Adam megfogta a karom és felrángatott a „színpadra”. Juhú! Tehát mutatnom kellett valamit, vagy azért fog mindenki engem bámulni, hogy mi a fenét csinálok és ott. Behunytam a szemem és elfelejtettem, hogy annyi ember van ott. Csak egyre gondoltam. Hogy otthon vagyok, és a barátaimnak mutatom meg, hogy mit tanultam. Jacknak, Tomnak és Kevinnek. Hú! Még csak most jutott eszembe, hogy még csak két napja jöttünk el, és máris hiányoznak. Szóval a mutatvány. Kinyitottam a szemem és nekiindultam. És sikerült. Egy tökéletesen kivitelezett ugrás, deszkapörgetéssel. Ezt még nem régen tanultam meg, és ezt mutattam be Kevinnek is. Adam elkezdett tapsolni (???) és mondta, hogy nem is kellet volna eleve izgulnom, mert úgy ment, mint a karikacsapás. Megköszöntem, aztán indultunk tovább. Megmutatta, hogy hol vannak a kisebb boltok, ahol minden nap vásárolhatunk, megmutatta az éttermeket, kávézókat, még a fagyizót is. Tehát a környéken mindent. Nagyon elveztük a „kirándulást”, közben sokat beszélgettünk meg nevettünk. Mondta Adam, hogy ha akarjuk, holnap vagy holnapután megmutatja nekünk a Big Ben-t és a London Eye-t, amire majd fel is ülhetünk. Miután visszamentünk Adam házába, Susan csinált vacsorára palacsintát (nagyon finomat *-*) és még beszélgettünk. Már egy napja mást sem csináltunk, csak beszélgettünk, de még mindig volt miről.

-Susan, ez a palacsinta mennyei!- dicsérte meg Adam.

-Köszi!

-Egyébként hogy hogy te is jöttél? Nem úgy volt, hogy te nyaralni mész?

-De, de változott a terv. Zac-kel szakítottunk, és íggy ugrott az egész, a csajok pedig nem hagyták, hogy egyedül maradjak otthon.

-Ez rendes volt tőletek!

-És tőled is, hogy befogadtál minket egy hónapra!

-Tudjátok, hogy én bármikor szívesen látlak titeket vendégül!- valaki csöngetett.- Megyek, kinyitom.- Kb. 5 perc múlva vissza is ért.

-Bocsi, csak a legjobb haverom volt az, Greg. Most sietett, de mondta, hogy holnap bejön, mert szívesen megismerne titeket.

-Már alig várom,  hogy találkozzak vele!- jelentettem be.

-Ő az, aki segített a munkánál?- kérdezte Susan.

-Ja.

-Már én is kíváncsi vagyok rá-közölte nővérkém.- Na, de mostmár menjünk aludni! Holnap hosszú napunk lesz! Jó éjt!

-Jó éjt!

Boldog új évet kívánook minden kedves olvasómnak!! <3

11.rész: New York! New York! New York!

Reggel már 4-kor felkeltem, olyan izgatott voltam. Pedig a gépünk csak 7-kor indult. Mindegy. Gyorsan lezuhanyoztam, felöltöztem, összeszedtem az összes cuccom, aztán rájöttem, hogy még rengeteg időnk van, és az indulásig halálra fogom unni magam, ezért becsörtettem Susanhez és felkeltettem.

-Mi bajod van? Még csak két óra múlva megyünk! Miért keltettél fel?!- állt nekem.

-Pontosabban 1 óra 40 perc múlva, mert valahogy ki kell menni a reptérre is!- javítottam ki.

-Te beteg vagy! Na, hagyj már aludni!- oké, egy kicsit lehet, hogy tényleg túlbuzgó vagyok ezzel kapcsolatban, de már annyira vártam. El sem tudjátok képzelni!

-Bocsi, akkor megyek is… unatkozni…- próbálkoztam, hátha megszán. De nem.

-Oké! Szia!- visszamentem a szobámba és azon gondolkoztam, hogy mit csináljak 7-ig, mikor megcsörrent a telefonom.

-Halló! Felkeltettelek?- szólt bele Joy.

-Szia! Nem. Már egy órája fent vagyok. Nem tudtam aludni.

-Akkor jó. Én sem- nevetett.

-Amúgy miért hívtál?

-Mert van egy meglepetésem a számodra.

-Mi az??

-Nézz ki az ablakon!- Feltápászkodtam az ágyamról, és elindultam az ablak felé. Mikor kinéztem rajta, valaki elkezdett integetni. Kevin.

-Te megőrültél?!- kiabáltam a telefonba, de már nem válaszolt. Lerakta. Na kösz. Először megfordult a fejemben, hogy nem megyek le, de már úgyis látott. Meg egyszer így is, úgy is ki kell mennem. Tehát lementem.

-Szia! Mit keresel te itt?- kérdeztem.

-Szia! Bocsánatot akartam kérni azért, amit tegnap mondtam.

-Azért nekem kellene bocsánatot kérni.

-Nem, dehogy, én voltam túl hirtelen haragú, csak tudod, mostanában kicsit furán viselkedsz velem. Miért?

-Nem is viselkedem furán veled!

-Na, csak ezt ne próbáld meg bemagyarázni nekem! Tudom, hogy van valami bajod! Mi az?

-Semmi érdekes.

-De engem érdekel. Na, mondd!

-Nem mondhatom el- sütöttem le a szemem.

-Dehogynem! Barátok vagyunk, nem?

-De… barátok…

-Akkor?

-Na jó…- oké, mit mondjak? Azt azért csak nem mondhatom el, hogy beleestem és nem tetszik, hogy ő nem viszonozza. Mimi, gondolkozz!!- a múltkor emlékszel, hogy Kate bulija után beszélni akartál velem?

-Persze! Az a baj?

-Nem. Csak meglepődtem. Nem ilyennek ismertelek meg.

-Akkor milyennek?

-Mindegy. Hagyjuk.

-Nem, nem! Milyennek?

-Hát… egy magabiztos fiúnak, aki imád deszkázni, és nem… vagyis aki… nem az az érzelgősebb fajta- nyögdécseltem.

-Értem. És csak ez a baj?

-Igen- vágtam rá.

-Nem hiszem el! Na ki vele!- Gondolkozz, Mimi, gondolkozz!

-Háát… igazság szerint nem értettem, hogy ezt mind miért nekem mondod el. Csak nekem. Mert senki sem tud róla, nem?

-Nem. Azért neked mondtam el, mert benned bízom meg a legjobban, és ahogy már mondtam, te vagy itt a legjobb barátom.- Ne kínozz már!!!

-Tehát te ilyennek ismertél meg?- erőltettem egy mosolyt az arcomra.

-Igen, egy okos, kedves aranyos csajnak, aki mellesleg állati jól deszkázik- villantotta meg azt a halálosan édes mosolyát. Na jó… én meg már halálosan szánalmas vagyok.

-Köszi.

-Nincsmit. Akkor szent a béke?

-Persze- és ekkor olyan történt, amitől majdnem elolvadtam!!! Adott egy puszit az arcomra. Hú! Tényleg szánalmas vagyok.- Figyelj! Nekem már lassan vissza kellene mennem, mert nemsokára indulunk.

-Oké! Szia! Egy hónap múlva- azzal megfordult és elment.

-Egy hónap múlva- suttogtam, de ő már nem hallotta.

KÉSŐBB

A repülőn mindent elmeséltem Joy-nak, aki tátott szájjal hallgatott, majd megdicsérte magát, amiért elmondta Kevinnek, hogy mikor menjen el hozzám. Ki mástól tudta volna, hogy mikor vagyok még otthon. Na mindegy. Egy kis késéssel 9 körül érkeztünk meg NY-ba, ahol a reptéren már várt minket Joy nagynénje. Elmentünk hozzájuk, lepakoltunk, pihentünk és beszélgettünk egy kicsit, aztán délután mondta Joy, hogy be szeretne nekem mutatni néhány barátját. Lementünk valami találkozóhelyre. Állítólag mindig ott vannak. Ahogy most is. Egyébként nagyon barátságosak voltak meg kedvesek. Aztán felfigyeltem egy fura névre.

-Cortez?! Te is  itt vagy? Mi újság.

-Cortez? Te mexikói vagy?- értetlenkedtem.

-Nem. Magyarr vagyok. A Cortez csak egy becenéz. egyébként Ádám vagyok. Ő pedig Reni, a barátnőm. Csak ő nem beszél túl jól angolul- nevette el magát.

-Hé- szólalt meg Reni is. Utána Cortez vagy Adam vagy mostmár én se tudom ki mondott neki valamit, amit nem értettem. Biztos magyarul. Egyébként elég helyes fiú volt, csak kicsit idős. És persze volt egy barátnője. Aki nem beszél angolul. Még egy darabig beszélgettünk, aztán Joy-val visszamentünk a nagynénjéhez. Még beszélgettünk egy kicsit, aztán lefeküdtünk aludni. Holnap hosszú nap vár ránk.

10. rész: Pakolás... Kevin...

Na ne!!! Holnap indulunk!! Ezt nem hiszem el! Majd kiugrok a bőrömből! Megbeszéltük Joy-val, hogy együtt pakolunk be. Mármint Skype-on beszélünk közben és ellenőrizzük, hogy mindketten berakunk-e mindent. Kettő biztosabb mint egy… Miután bepakoltuk a ruhákat, elkezdtük bepakolni a többi „létfontosságú” dolgot.

-Oké, telefon, töltő, zenelejátszó, füles megvan- számoltam.

-Igen. Smink, fogkefe, fogkrém, parfüm megvan- folytatta barátnőm.

-I… Minek neked smink?

-Hahó! Londonba megyünk.

-Ja! És nem divatbemutatóra.- Joy már néha ki szokta sminkelni magát, de én még nem. Minek az? Megvagyok nélküle is.

-Jól van na! Kell és kész!

-Te tudod… akkor nézzük tovább. Öööö.. fürdőruha, törölköző, papucs megvan.- Hirtelen megugrottam, mert megcsörrent a telefonom. Kellett nekem ez a csengőhang! De legalább észreveszem.- Bocsi.

-Vedd csak fel nyugodtan- mosolygott Joy.

-Oké. Kö…-aztán elakadt a szavam.- Mi a? Ez honnan tudja a számom??- erre drága barátném kinyomta a Skype-ot. Most már van egy elképzelésem.

-Halló!

-Szia! Te vagy az, Mimi?

-Igen. Szia, Kevin. Miért hívsz?

-Csak meg akartam kérdezni, hogy nem jössz-e le egy kicsit gördeszkázni. A fiúkkal itt vagyunk a pályán.

-Bocsi, most nem jó. Pakolok.

-Miért? Elutazol?

-Igen. Londonba egy hónapra. Nem tudtad?

-Nem. Nem mondtad.

-Ahogy a számomat sem…

-Ja, azt Joanne adta meg tegnap.

-És azt nem mondta, hogy elutazunk?

-Ő is megy?

-Igen. Meg a nővérem.

-Én erről hogy-hogy nem tudtam?

-Ööö… Mert nem volt hozzá közöd??

-Mi van veled, Mimi? Mostanában olyan fura vagy.

-Nem én vagyok fura, hanem a te viselkedésed- vágtam a fejéhez. Úúú. Egy kicsit messzire mentem.

-Én nem ilyennek ismertelek meg. Na mindegy. Szia! Egy hónap múlva!- és lerakta a telefont. Most biztos megharagudott rám, de nem baj, hadd haragudjon, én is haragszom. Vagy nem? Ááá. Nem tudom. De most vissza kell hívnom Joy-t és megkérdezni, hogy mi a fene folyik itt.

-Joy! Mi a fene volt ez?

-Mi??- kérdezte félve. Persze, hogy tudta, miről van szó.

-Miért adtad meg neki a számom? És egyáltalán miért?

-Mert tegnap rám írt facebookon, hogy adjam már meg neki a számod.

-De miért adtad meg neki?

-Miért? Neked nem megadtam az övét??- oké. Ez jogos.

-Na mindegy. Már úgy is elszúrtam.

-Mit mondtál?

-Háát. Sok mindent. De majd máskor elmesélem. Most folytassuk a pakolást!

-Oké. Várj! Hova tettem a listát?

-A kezedben van!

-Ja, tényleg! Bocsi- mondta, majd elkezdte felolvasni róla a dolgokat. Még egy darabig elvoltunk a pakolászással, aztán elköszöntünk egymástól. Ő elment pihenni egy kicsit, én pedig elhatároztam, hogy elmegyek a gördeszka pályára, és bocsánatot kérek Kevintől.

-Sziasztok!- köszöntem Jacknek és Tomnak.- Kevin?

-Szia! Nem tudjuk. Elment telefonálni egyet, utána meg nem jött vissza. Nem tudom kivel beszélhetett, és mit, de idegesnek látszott.

-Pompás! Most mihez kezdjek?

-Gördeszkázz!- válaszolt Tom.

-Na jó, de csak mert szépen kérted- nevettem el magam, majd beszálltam én is. Mint a régi szép időkben (csak Jenyék nélkül) csak mi és a gördeszkák. No Kevin, no gond. Majdnem. Úgy látszik ez a szó mostanság minden második mondatomban szerepel.

-Egyébként mit akartál Kevintől?- kérdezte Jack, mikor Tom nem figyelt.

-Bocsánatot kérni.

-Miért.

-Velem beszélt telefonon.

-És mit mondtál neki?

-Háát… nem túl szépeket. Csak megharagudtam rá a „Kate dolog” után.

-Mi után??

-Nektek még nem mondta?

-Nem. Kellett volna?

-Ezek szerint nem.

-Na most akkor mi van? A nővéremről van szó?

-Aha. De csak akkor mondom el, ha nem mondod el senkinek, mert ezek szerint még nem tudja senki.

-Nem fogom.

-Oké, de most nem jó- biccentettem Tom felé.

-Kitalálok valamit.

-Na, miről van szó?- lépett oda Tom is.

-Csak arról, hogy Mimit hívta az anyukája, hogy mennie kell haza. Én meg mondtam, hogy elkísérem.

-Ja, értem. Menjek én is?

-Nem kell- válaszolt Jack, majd rá kacsintott. Ezt most értenem kellett volna? Azt hiszem, nem. Miután elindultunk, felé fordultam.

-Mi volt ez?

-Egy jól kivitelezett szökés?- vigyorgott.

-Nem az. A kacsintás!

-Ja. Semmi.

-Közöm van hozzá, igaz?- bólintott, én meg folytattam.- És kéne róla tudnom?- erre pedig megrázta a fejét. Valamit titkol.

-De most te jössz. Mi van Kevinnel meg a nővéremmel?

-Háát.. Kevinnek tetszik Kate, és ezt nekem mondta el. Én meg kiakadtam, és azóta elég érdekesen beszélek vele. Ha egyáltalán hozzá szólok. Ő pedig az előbb kérdezte a telefonon, hogy miért nem mondtam neki, hogy elmegyünk, én meg mondtam neki, hogy azért, mert semmi köze hozzá, erre ő azt állította, megváltoztam, ami lehet, hogy igaz is, de…

-Hohohóó! Azért néha vegyél levegőt is!- szólt rám.

-Oké. Na? Mit szólsz hozzá?

-Ehhez. Nem tudom. Veled kapcsolatban már sok mindent megszoktam, de szerelmes még nem voltál…

-Héé! Nem is vagyok szerelmes!- erre felvonta a szemöldökét.- Na jó, talán egy kicsit. De csak egy kicsit.

-Ahogy óhajtod- röhögte el magát, mire oldalba vágtam és én is elnevettem magam. Egy kis idő múlva újra megszólaltam.

-Köszi, hogy meghallgattál. Néha jó veled beszélgetni.

-Néha??- kérdezte tettetett sértődöttséggel.

-Igen, néha.

Kevin beszélgetése Mimivel a buli után 

-Figyelj! Beszélni szeretnék veled valamiről.- Na jó. Én már itt majdnem összeestem. Velem akar beszélni?!?! De miért pont velem. Talán… Nem! Aztán mikor meghallottam, hogy miről van szó… :’(

-Miről van szó?

-Háát.. Tudod, ezt nehéz elmondani, de azt hiszem valaki megtetszett. Tudod, egy lány…-oké.Ennyi. Ennél a mondatánál majdnem elájultam. De csak majdnem. Erős vagyok. Még egy darabig..

-És mi ezzel a baj?- kérdeztem. Na jó, én tényleg nem tudtam, miről van szó. Vagyis reménykedtem, hogy rólam. De, nem.. az kizárt. Pont neki??

-Nem merem neki elmondani.

-Miért nem?

-Mert még csak most ismertem meg. És nem olyan régen… És… Na, érted…

-Szerelem első látásra?

-Valami olyasmi. Szerinted mit tegyek?

-Ezt miért tőlem kérdezed?

-Mert én nem tudom, mit tegyek, te pedig lány vagy, és…

-Nem úgy értem. Miért nem kérdezed pl. Joy-tól?

-Kitől?

-Joanne. Vagy mit tudom én. Miért pont tőlem kérsz tanácsot?

-Miért? Baj?

-Nem- vágtam rá.- Csak nem értem.

-Mit nem értesz ezen? Te vagy itt az egyik legjobb barátom. Ezért szeretnék tőled kérni tanácsot.- Hogy lehet valaki ilyen aranyos?!?!?!

-Értem. Szerintem mondd el neki, mit érzel! Úgy jobb, ha ő is tud róla. És neked is könnyebb lesz utána. Hátha ő is így érez.- Remek! Még én osztogatom a tanácsot…

-Köszi- mondta, aztán megölelt… és…és…elköszönt… ugyanis hazaértünk. Elindult hazafelé, de utána szóltam. Nem hagyott nyugodni a gondolat.

-Kevin!

-Tessék?

-Ki az?- először felvonta a szemöldökét, aztán mikor leesett neki, hogy mire gondolok, visszajött, gondolom, hogy ne kelljen kiabálnia, és odasúgta:

-Kate.

-Mi???

-Kate- mondta mégegyszer.

-Nem, nem. Hallottam. Csak nem értem. Miért?

-Mert szép, aranyos és kedves.

-De…- oké, biztos hülyének tűntem, de akkor is. Most tört össze minden álmom.

-Szerinted van nála egy kis esélyem?- kérdezte őszintén a szemembe nézve. Össze kellett szednem magam. Oké, Mimi, kibírod, gondoltam.

-Szerintem van- próbáltam mosolyogni, bár nem nagyon sikerült. Hurrá!

-Na, de most már tényleg megyek. Mégegyszer köszönöm! Szia!

-Szia!- köszöntem utána. Majdnem elsírtam magam. De még mindig ott van a majdnem szó! Fejlődök… :’(

9. rész: Háát... az gáz... :P

Húú… Már csak 2 nap. Holnapután (30-án) indulunk, leszállunk NY-ban, 1-jén egész nap ott leszünk, aztán 2-án tovább repülünk Londonba, Adamhez. Már alig várom!!! Joy-val az egész hetünk erről szólt. (Hál’ istennek Kevinről is elterelte a figyelmemet.) Susan viszont nem úgy kezeli, mint mi. Ő már felnőtt, nem izgul annyira. De mi még csak gyerekek vagyunk, úgyhogy váááááááá!!! :D Na jó, ez kicsit hülyén hangzott. Egyébként Joy-val már listát is készítettünk, hogy mit viszünk magunkkal. Ma elmentünk sétálni, hogy egy kicsit szellőzzön a fejünk, mert napok óta nem is jöttünk ki a házból. Nem, még gördeszkázni sem. Most nem volt rá időm… Meg nem szerettem volna találkozni Kevinnel.

-Figyi! Szerinted fogunk találkozni az 1D-vel??- kérdezte Joy.

-Mivel??

-Tudod, a One Directionnal. A bandával, amit a múltkor mutattam.

-Ja! Nem tudom.

-Az olyan jó lenne! Kérnék tőlük autogramot meg minden.

-Háát.. Nem biztos, hogy ott szeretnék lenni, mikor találkozol velük..- nevettem.

-Haha! Valld be, te is szeretnél találkozni velük!

-Dehogy szeretnék! Miért akarnék én velük találkozni??

-Mert híresek? Vagy mert szereted őket? Vagy mert, nem is tudom, ők a One Direction?!

-Még ha Avrilről beszélnél…

-Hé! Avril az Avril, de ők a One Direction!

-Tudom. Hallottam.. Mind az ötször…- röhögtem.

-Jól van na! Akkor is izgulok! Olyan jó lenne találkozni velük!- itt egy darabig mind a ketten csendben maradtunk, aztán hirtelen felcsillant Joy szeme.

-Oó! Mt találtál már ki?

-Hogy-hogy csak most jutott az eszembe?!?!

-Mi??

-7-én lesz koncertjük!!!!- sikítozott.

-Nem! Nem! Felejtsd el!

-De,de,de! Megyek gyorsan megkeresem aput! Ő majd rendel nekünk jegyet! Majd még este beszélünk! Szia!- Azzal elszaladt. Remek. Most mehetek egyedül haza… Vagy mégsem? Ne, ne, ne! Ott jön Kevin. Gyorsan el kell húznom… gondoltam. Megfordultam és elindultam a másik irányba. Sebaj, megyek a kerülő úton. Ennyi gyaloglás rám fér.

-Mimi!- hallottam, ahogy kiabál utánam, de nem fordultam meg, csak mentem tovább. Aztán megint a nevemet kiáltotta. Mivel megint nem fordultam meg, felállt a gördeszkájára és elindult. Megörültem, hogy elmegy, de nem.. utánam jött. Mikor mellém ért, megszólított.

-Mimi! Miért nem fordultál meg, mikor kiabáltam neked?

-Ó, az te voltál? Bocsi- mondtam, de nem néztem rá. Kerültem a szemkontaktust.

-Haragszol rám?

-Nem, dehogy. Miért haragudnék?

-Nem tudom, ezért kérdeztem.

-Kevin, nézd, bocsi, de most egy kicsit szeretném kiszellőztetni a fejem. Ha nem gond, egyedül mennék tovább…

-Persze. Értem én. Menj csak egyedül- majd megfordult és visszament. Jó, lehet, hogy hülye vagyok, de megfordultam, és utánaszóltam.

-Kenin! Bocsi.- nem fordult vissza, nem mondott semmit, csak hátralegyintett egyet. Remek. Ezt is elszúrtam. De legalább egyedül mentem haza. Pff. Otthon beültem a gép elé, és felnéztem twitterre. Hú! Látszik, hogy régen nem jártam fent… Aztán eszembe jutott a koncert, amire (bár nem szeretnék) menni fogunk pár nap múlva. Gondoltam, mit veszthetek vele? Utánuk nézek egy kicsit. Mondjuk ez nem tartott sokáig… beírtam, hogy One Direction, és kihozott egy csomó linket. Átnyomtam a képekre, és láttam egy halom képet 5 „szépfiúról”. Ennyi elég is volt. Kinyomtam a gépem és már épp azon kezdtem volna gondolkozni, hogy mit csináljak, mikor megcsörrent a telefonom. Joy hív. Rögtön felvettem.

-Helló!

-Ilyen nincs! Apuval megpróbáltunk rendelni jegyet a netről, de elfogyott!

-A koncertre?

-Igen! El tudod ezt hinni?

-Háát.. nem nagyon- feleltem ironikusan.

-Most hogy fogunk találkozni velük?!?

-Nyugi, Joy. Majd megoldjuk.

-Könnyen beszélsz! Te nem is szereted őket!

-Nem, de téged igen! Majd valamit kigondolunk.

-Oké! De ez akkor sem igazságos! Menni akartam arra a koncertre.

-Majd legközelebb.

-Legközelebb- ismételte szomorúan.

-Várjunk csak! Akkor te most a semmiért hagytál engem ma egyedül?!?

-Ezek szerint aha. De nem haltál bele!

-Ami azt illeti, majdnem.

-Mi??

-Háát.. találkoztam valakivel..

-Kivel? Mondd már!

-Kevinnel.

-És beszéltetek??

-Ja.

-Ne csináld már!! Mit mondott????

-Kérdezte, hogy haragszok-e, én meg mondtam neki, hogy nem, csak szeretnék egyedül hazamenni.

-Te hülye vagy! És mit mondott?

-Megfordult és elment. Én meg majd elsüllyedtem szégyenemben…

-Húú… Akkor most berágott.

-Be.

-Gáz!

-Kösz a biztatást!

-Jól van na, csak hülyülök!

-És élvezed?

-Eddig nagyon!

-Na várjál, mindjárt átmegyek, és nem fogod!- erre mindketten elröhögtük magunkat.

-Jössz Skype-ra?

-Aha.

8. rész: Minden rosszban van valami jó…

Miután hazaértem, csak löktem egy SMS-t Joy-nak, hogy gáz van, és minél előbb jöjjön át, aztán megkerestem Susan-t. Már valamivel jobban nézett ki.

-Szia!

-Szia! Na, milyen volt?

-Mi?

-Hát a buli! Mi más?!

-Ja! Elment. Kate már eleve úgy jött be, hogy tudott mindenről. Ezt leszámítva minden tök jó volt. Kivéve a hazaút.

-Mi történt? Baj van?

-Nem, dehogy, csak… ááh..hagyjuk.

-Na! Mi történt?

-Semmi. Majd később elmondom. Most inkább te mesélj! Mit mondott az az idióta?

-Zac?

-Ki más?

-Háát..- sóhajtott.- Csak a szokásos. Ez így nem működik tovább, ő már nem szeret stb.

-Figyi! Áthívtam Joy-t. Mi lenne, ha tartanánk egy ilyen csajos estét? Tudom, hogy mi kicsik vagyunk még, de akkor is!

-Nekem rendben. Tudod, ez nagyon rendes tőled!

-Ez a legkevesebb! Érted bármit!

-Sziasztok! Mi újság! Mondta anyukád, hogy itt vagytok- kukucskált be Joy az ajtón.

-Szia! Jó hamar ideértél!- csodálkoztam.

-Mert S.O.S üzit küldtél?!?

-Mi van? Most már tényleg mondd el, mi történt, Mimi!- szólt rám Susan.

-Nem, most azért vagyunk itt, hogy téged megvigasztaljunk!

-Miért, mi a baj?- érdeklődött Joy.

-Zac- mormogta nővérem.

-Zac-kel szakítottak- egészítettem ki.

-De miért?

-Mert bunkó!- feleltem helyette, mire mind elröhögtük magunkat.

-De várjunk csak!- csapott a homlokára barátnőm.- Nem úgy volt, hogy te azért nem jössz Londonba, mert vele mész nyaralni.

-Tényleg!- helyeseltem.

-De. Miért?

-Mert akkor most nem mész.

-Nem… és?

-Akkor itthon leszel. Egyedül.

-Igen. Miért?

-Mert azt nem engedjük!- mondtam egyszerűen.- Akkor neked is el kell velünk jönnöd!

-Dehogyis kell. Menjetek csak nyugodtan ketten. Nem akarom elrontani a nyaralásotokat.

-Miért rontanád el? Szeretünk téged, és szívesen megyünk veled! Meg már amúgy is régen láttad Adam-et.

-Az igaz.

-Tehát jössz velünk!

-De ti már a repjegyet is lefoglaltátok, nem?

-És akkor? Meddig tart felhívni őket, hogy kell még egy?

-Biztos nem zavarnék?

Te?! Zavarni?? Örülünk, ha látunk, olyan keveset vagy itthon!

-Köszönöm szépen. Mindkettőtöknek- ölelt át minket.

-Oké! Akkor ezt tisztáztuk, igaz?- kérdezte Joy.- Most pedig térjünk át rád.

-Rám??- kérdeztem vissza meglepetten.

-Igen. Miért is léptél le olyan korán?

-Honnan?

-Hát a buliból!

-Ja, csak nem volt kedvem tovább maradni. Fáradt voltam.

-Miattam jöttél el hamarabb?- Susan mintha belelátna a fejembe…

-Nem.. Vagyis igen. Nem tudtam úgy tovább maradni, mert zavart, hogy te meg itthon szomorkodsz!

-Értem- bólogatott Joy.- És miért nem szóltál, hogy kísérjelek el, ha utána úgy is küldtél SMS-t, hogy jöjjek át?

-Háát… Én próbáltam szólni, csak aztán…

-Csak aztán…? Mi történt?- vágott közbe.

-Kevin mondta, hogy elkísér. Ezért írtam, hogy gyere át, miután hazaérkeztem, ő pedig elment.

-És????? Mit mondott??? Miért kísért el???? Beszélj máár!!!

-Várjatok már egy kicsit! Ki az a Kevin??- kapkodta köztünk a fejét szegény Susan. Hát igen… az elmúlt pár percben szerintem nem sok mindent értett…

-Az új szomszéd, aki az osztálytársunk lesz, Mimi pedig belezúgott.

-Nem is zúgtam bele!- tiltakoztam.

-De bizony!

-Nem!

-De!

-Neem! Na jó, egy kicsit- ismertem be.

-Hugi, te szerelmes vagy?!?!

-Azt hiszem…

-Na, de mondjad már! Mit mondott!- utasított Joy. Most már két kíváncsi szempár szegeződött rám…

Olá! Remélem eddig tetszik a történet! Már biztos kíváncsiak vagytok ti is, hogy mit mondhatott Kevin Miminek. Úgy gondolom, ezt egy kicsit még húzom- halasztom. Pontosabban 3 komiig. A részeket nem kötöm komikhoz, de ezt csak három után fogom kirakni!!!

Puszi, MiMi :*

Hali! Ismét én!

Lenne még egy kérdésem.

Mostantól rakjak ki képeket a részekhez??

          IGEN                       NEM

Szerintem ezzel kicsit színesebbé lehetne tenni a blogot.. :D:D

Szeretettel, MiMi <3

U.I. Ha szeretnétek, korábbi bejegyzésekbe is rakhatok be képeket! :D:D

7. rész :’(

Háát… Egy elég szomorú nap… Legalábbis nekem és Susan-nek igen. Na jó, Susan-nek egy kicsit jobban. De mindennek van jó oldala. Azt hiszem..

Reggel felkeltem. Itt még minden rendben volt. Aztán átmentem Jack-hez, hogy segítsek neki. Na igen, nem hagynám, hogy szegény Kate-nek egyedül szervezze meg a bulit. Nem akarom, hogy felrobbanjon a ház vagy ilyesmi. Tehát átmentem. Itt még mindig minden rendben volt. Megbeszéltük, hogy kiket hívunk meg: Kate legjobb barátai, Joy, Tom és Kevin. Kb. 10-en leszünk. Rendeltünk tortát, feldíszítettük a házat (Kate nem volt otthon), kerestünk zenét- természetesen ehhez is kellettem, mert ha nem én választok… nos…akkor… szegény Kate… :P Miután mindennel elkészültünk, elmentünk mindenkit elhívni, aztán pedig hazamentem elkészülni a bulira. Amit otthon találtam, elég nyugtalanító volt… Összegyűrt zsepik az asztalon, néhány eltépkedett fénykép stb. Aztán hallottam, hogy valaki sír. Susan szobája felől érkezett a hang, de először kizártnak tartottam, hogy ő az. Már évek óta nem láttam sírni. Benyitottam a szobájába, ő pedig az ágyon feküdt és sírt. És sírt. És még többet sírt.

-Mi a baj, Susan?

-Sza..kí..tott.. ve..leem..- mondta akadozva. Tudtam, hogy Zac-ről van szó. De nem tudtam, mit szóljak hozzá. El sem tudtam hinni.

-Mi??? De miért??

-Meert.. aa..aazt moondtaa.., hogy…- leültem mellé és átöleltem. Tudtam, hogy most nem fogja tudni elmondani. Nagyon szomorú volt. Bár én még elég kicsi vagyok, a helyzetét sem tudom átérezni, de szerintem jól esett neki, hogy van valaki, aki támogatja.

-Nyugodj meg! Pihensz egy kicsit, aztán megbeszélhetjük, oké? Tudom, hogy nem sokat tudok hozzátenni, de sok ilyet láttam már a TV-ben. Majd kibeszéljük, kidobáljuk a cuccait meg ilyenek.- Erre elnevette magát. Síros, szomorú hangon, de nevetett. Valamit azért csak tudok..

-Köszi. Rendes vagy, de nem most van Kate szülinapja?

-De, de nem baj. Itt maradhatok veled!

-Köszi, nagyon rendes vagy, de nem kell. Menj csak el nyugodtan. Mindenki ott lesz.

-Biztos?

-Halál biztos- mosolygott rám szomorkásan.

-És te nem jössz el velem?

-Nem.. Nem akarom elrontani a többiek kedvét… ezzel-mutatott végig magán, majd elnevettük magunkat.

-Jó, de amint hazajöttem, a te vigasztalásod lesz az első dolgom.

-Oké, de menj, mert elkésel- mondta, én pedig elindultam kifelé.- Mimi!- szólt utánam.

-Tessék? –fordultam vissza.

-Még egyszer köszönöm.

-Ez a legkevesebb. Szia!- azzal kimentem. Átöltöztem, megigazítottam a hajam, majd elindultam Joy-ékhoz. Onnan együtt mentünk át a bulira, ahol már mindenki ott volt. Kivéve Kate és Ency (nekünk csak Blueberry :P), aki elvitte az ünnepeltet délutánra, hogy a meglepetés buli, hogy is mondjam… meglepetés maradjon. XD Mindenki elbújt, lekapcsoltuk a lámpát, aztán kb. 5 perc múlva megérkeztek.

-MEGLEPETÉS! BOLDOG SZÜLINAPOT, KATE!!

-Sziasztok!- Na jó, nem is lepődött meg.

-Hé, várj csak! Te tudtál erről?

-Lehet- nevetett.

-Ency!- hangzott visszhangként.- Mondtuk, hogy el ne mondd!

-Hééé! Nem is mondtam el! Kiszedte belőlem…

-Na mindegy. Gyertek már be!

Egész jó kis buli lett. Mindenki jól érezte magát. Tortáztunk, pizzáztunk, üvegeztünk… (ismerős??)

-Én azt hiszem megyek. Sziasztok! Jo…-szóltam, de valaki közbevágott.

-Elkísérlek, oké?- kérdezte Kevin. Hurrá!! :P Joy-val összenéztünk, ő pedig csak bátorítóan kacsintott egyet. Kösz.

-Oké.- Mikor kiértünk az ajtón, felém fordult.

-Figyelj! Beszélni szeretnék veled valamiről.- Na jó. Én már itt majdnem összeestem. Velem akar beszélni?!?! De miért pont velem. Talán… Nem! Aztán mikor meghallottam, hogy miről van szó… :’(

Helló mindenkinek!
El sem hiszem, már majdnem 400-nál járunk! Köszönöm mindenkinek, aki olvassa a blogot! :D

Gondolom észrevettétek, hogy van egy új szereplő, Kate. Most még mellékszereplő, de később kicsit fontosabb szerepet is fog játszani... Viszont ezt még nem árulom el! :D Nemsokára úgyis megtudjátok. (kb. holnap du. vagy este) Egyébként Kate az egyik ismerősömről kapta a nevét. Még van három barátom, akinek a nevét szintén bele szeretném írni, de csak egy kicsit később... kicsit messzebb a mostani helyszíntől... :D Ha van még valaki, aki szeretné, hogy a neve ("English" változatban) benne legyen a történetben, szóljon, írjon, fütyüljön, akármi.. Vagy ha nem szeretnétek a saját neveteket, mást is írhattok, amit szeretnétek olvasni. Nyitott vagyok az ötletekre! :D:D

Szeretettel, Mimi <3

U.I. Nyugodtan írhattok e-mailt is: mimibrown1999@gmail.com

6. rész:  Az a sok TITOK… :S

A mai is biztos, hogy egy elég érdekes nap volt. Joy elég korán elment, mert azt mondta, valami dolga van. Inkább nem kérdezősködtem. Úgy döntöttem, inkább nem unatkozok otthon, lemegyek egy kicsit gördeszkázni. Háát… Képzelhetitek, ki volt ott. Igen, ő. És éppen gördeszkázott… Gondoltátok volna? Mikor megláttam, meggondoltam magam, és vissza akartam fordulni, de késő volt. Jack meglátott és elkezdett integetni. Jól hallottátok, vagyis olvastátok, integetni. Aztán Tom is észrevett, majd Kevin is. Már nem futamodhattam meg. Tehát erőt vettem magamon és odamentem.

-Sziasztok!

-Szia, Mimi! Képzeld, ő itt az új osztálytársunk, Kevin!-mutatta be nekem a fiút.

-Tudom. Már volt szerencsénk találkozni- mosolyogtam zavartan.

-Mikor?

-Tegnap. Joanne-val eljöttek köszönteni minket- szólalt meg Ő is.

-Tényleg? Minket miért nem hívtatok?- érdeklődött Tom.

-Nem is tudom…- mondtam,mire mind elröhögtük magunkat.

-Te tudsz gördeszkázni?- kérdezte Kevin.

-Persze! A környéken ő a legjobb gördeszkás csaj- büszkélkedett (??) velem Jack.

-Az azért kicsit túlzás, nem?- kérdeztem.

-Dehogyis! Ki lenne nálad jobb?

-Jeny?- aztán leesett.- Várjunk csak! Miről van szó??

-Mi?? Nem értelek.

-Mit akarsz már, hogy ennyire „bókolgatsz”?

-Semmit. Miből gondolod, hogy akarok valamit?

-Ismerlek?- kérdeztem vissza. Mindenki elröhögte magát.

-Nem.. Most az egyszer nem erről van szó. Csak szeretek dicsekedni a legjobb haverommal. :D

-Megvan! Kate-nek holnap lesz a születésnapja! Már megint velem akarsz ajándékot vetetni?

-Nem.. Na jó, de. Légysziii!!!- nézett rám csillogó szemekkel.

-Ki az a Kate?- kérdezte Kevin. Ja, tényleg, ők is itt vannak.

-Jack nővére. Most lesz elsős gimiben. Jack sohasem tudja, mit adjon neki szülinapjára, így mindig- mint most is- én veszek neki ajándékot.

-Aha. Értem. Na, akkor megmutatod, mit tudsz, vagy hallgassuk tovább Jack áradozását?

-Szerintem mutasd meg. Mára már így is túl sokat hajbókolt szegény pára- védte meg Tom.Kösz :P

-Ő a szegény? Nekem kell megint elmenni ajándékot vásárolni.

-Ja, de előbb felmehetnél a pályára is- tessékelt tovább.

-Jól van, na! Mit mutassak?

-Amit tudsz.

-Esetleg tudnátok adni pontosabb meghatározást? Csak mert ha mindent mutatok… háát, akkor a végére már unnátok…- húztam tovább őket.

-A kis egoista…- Jack, ki más?!- mutasd azt, amit két hete tanultál. Tudod, azt a pörgetőset.

-Kérésed számomra parancs- röhögtem el magam, aztán felmentem a pályára, és bemutattam tudásomat, amit tapssal jutalmaztak.

-Húú… Tényleg jó vagy! Leszel a barátnőm?- kérdezte Kevin, én pedig igennel feleltem, és boldogan éltünk míg meg nem haltunk. Majdnem. :’( Egyébként csak ennyit mondott:

-Hú, tényleg jó vagy! Mióta deszkázol?

-2 éve.

-Nem semmi.

-Köszi. És te? Mutatsz valamit?

-Ja- azzal felment a pályára, és mutatott egy hasonló mutatványt az enyémhez. Ooooh… Miért kell így kínoznia? Még egy darabig deszkáztunk, meg beszélgettünk. Kevin egész jó fej. Ki gondolta volna… (éééééénnnnn!!!! <3) Össze is haverkodtunk. Haladás. Haverok vagyunk. Ugye? Mindegy..

Jack-kel indultam el haza. Vagyis vásárolni.

-Jó fej ez az új gyerek, nem?

-De.

-Tudod, az a helyzet, hogy látom, hogy bírod…

-Mennyire?

-Nagyon.

-Ez nem igaz! Nagyon feltűnő?

-Nem, dehogy. Nekem is csak azért tűnt fel, mert ismerlek. Régóta. Még Tomnak sem tűnt fel. Vagy csak nem akarta, hogy feltűnjön.

-Mii??

-Semmi.

-Jobban járok, ha nem tudom, miről beszéltél az előbb?

-Jobban.

-Oké.

-Hallod…- szólalt meg egy kis idő után.

-Nem, süket vagyok!

-Haha.

-Na, mondjad már!- mosolyogtam rá.

-Tudod, azon gondolkoztam…

-Oóó.. Ebből már jó nem sülhet ki.

-Na, hadd mondjam már el! Szóval, azon gondolkoztam, mi lenne, ha Kate-nek rendeznénk holnapra egy meglepetésbulit?

-Ez jó ötlet, de ugye segíthetek benne?

-JA. Én is arra gondoltam.

Vettünk Kate-nek egy szép kis ékszertartót. Remélem tetszeni fog neki. Délután még sokat beszélgettünk a meglepi buliról. Arra jutottunk, hogy holnap délelőtt  szervezzük, meg megbeszéltük, hogy meghívjuk Kate barátait, Joy meg Tomot. Elég jóban vagyunk vele, úgyhogy biztos nem fog haragudni. Aztán mondta Jack, hogy már Kevinnel is elég jól összehaverkodtunk, hívjuk meg őt is. Biztos jól kijön majd a nővérével. Biztos vagyok benne. J

Miután hazamentem még bekapcsoltam a gépem, felnéztem face-re, és volt egy ismerősnek jelölésem!! De nem ő.. Dave, Joy uncsija. El is felejtettem. Ma érkezett meg Chicago-ba. Akkor biztos az volt a dolga Joy-nak. J Gyorsan még üzentem neki, hogy ha van, majd írjon, aztán videókat néztem a YouTube-n. Eszembe jutott a banda, amit Joy mondott. One direction. Rákerestem, és tényleg elég aranyosak… De még mindig nem szeretem őket! Még csak pár perce ülhettem ott, villogott a facebook ablakom: „Joanne üzent neked”.

J.: Hali itt vagyok! Mizujs? J

M.:Képzeld! Ott volt!

J.:OK. Ezt most értenem kéne?! :P

M.:Nem.. Ott volt a gördeszka pályán Kevin. *-*

J.:Így már más! :D És, mi volt?

M.:Jack is észrevette.. :S

J.:Gondoltam, hogy észreveszi, ha ott van. :P

M.:Nem azt! Tudod, miről beszélek!

J.:Tudom.. tudom.. ÉS??

M.:Semmi. Mindegy. Valamit Tomról is hadovált ott, de nem értettem.

J.:HUPSZ!! :S

M.:Hupsz mi?? Te tudsz valamit?

J.:Nem!! :D:D Másra mondtam. Na mindegy. És mit beszéltetek?

M.:Nem sok mindent. De majd holnap elmondom. Tényleg! Képzeld, Jack-kel meglepi bulit rendezünk Kate-nek. JJ

J.: :D:D

M.:Dave már megérkezett?

J.:Ühüm..Most is itt ül mellettem és nézi, mit csinálok. J

M.:Miii???

J.:Csak hülyülök.. Lent van anyuékkal.

M.:Fúú.. :/

J.:Na jó, mennem kell, majd holnap akk besz! Puszi :* Szió :D

M.:Szia! Jó8! :*