26. rész: Vidámpark! *-*

Na, akkor egy kis összegzés az eddigi Londonban eltöltött vakációnkról. Először is, és ez a legfontosabb, egy hét, és megyünk haza. Be kell ismernem, nem nagyon várom… Oké, már hiányoznak anyuék, Jack és Tom (őt szándékosan hagytam ki), de akkor is nagyon jól érzem magam. Ráadásul ezen a héten már Adam sem dolgozik annyit, így szervezünk közös programokat. Már legalább egy éve erre vártam, hogy végre együtt lehessünk. A másik pedig az, hogy rossz körbenézni magamon. mindenmerre csak szerelmespárok. Louis és a nővérem. A nővérem. Aki úgy döntött, hogy már nem jön haza a nyár maradék részére, mert egy hónap múlva itt kezdődik a suli, és addig itt marad Louis-sal. Meg Nikivel. Akivel ugyanaz a helyzet, mint Susannel, csak ő Liammel marad. :D Aztán ott van még Dora és Zayn. Tőlük így is, úgy is búcsúzkodni kellene, mert mindketten itt laknak. Arról viszont fogalmam sincs, hogy Joy-val és Luke-kal mi lesz. Mert Joy-nak vissza kell mennie Chicagóba, Luke pedig itt marad. És, rendben, még nem mondták ki, hogy járnak vagy valami, de akkor is. Tetszenek egymásnak. És olyan kis aranyosak. :D Aztán ott van Adam. Ő egy külön téma… Ugyanis, ahogy megtudtam, neki is van barátnője,  csak ő most éppen úton van valahová. De holnapután visszaér. Már nagyon kíváncsi vagyok rá. Eddig csak annyit tudok, hogy Vicky a neve, gyönyörű, kedves és okos (Adam tömör jellemzése :D). Az otthoniakról meg ne is beszéljünk… Áhh… miért pont neki kellett?? Huuh. Jelenleg úgy tűnik, csak én, Niall, Jack és Tom vagyunk egyedül. Forever alone. Sebaj. Majd. Később. Bármikor. Akármikor. Csak lenne már! Na, most, hogy ezt kiadtam magamból, valamivel könnyebb. Oké, tudom, hogy ezen kapcsolatoknak nagy része nekem köszönhető (:D), csak néha kicsit idegesít, hogy már csak nekem nincs barátom. Erről jut eszembe… Még mielőtt elmegyünk, Niallnek kell találnom egy barátnőt. :D Legalább ez megy, ha már a matek nem. Habár, ha jobban belegondolok, ez elég bonyolult matematika… xD Vajon a matektanár értékelné?! Kétlem.

Visszatérve a jelenbe, ma megbeszéltük, hogy Adammel elmegyünk valahová. Én, Joy és Adam. Vidámpark!! :D Egyértelmű. Hova máshova?!

Először felültünk a hullámvasútra. Ki nem maradhatott volna! Mentünk rajta vagy két kört, aztán be akartunk ülni a  szellemvasútba, de minket nem engedtek volna be, csak Adamet, ezért inkább kihagytuk. Felültünk az óriáskerékre is, aztán elmentünk ebédelni. Amit lehet, hogy nem kellett volna… Vagy legalábbis nem a ringispirre kellett volna felülni utána… :D Velem nem volt semmi, de Joy kicsit megszédült,  aztán Adam konkrétan kidobta a taccsot. Mondhatom, egy élvezet volt nézni! Ezután jött még csak a java! Bementünk az elvarázsolt kastélyba. Nagyon jó volt! Én nagyon élveztem. De Joy nevében nem nyilatkozhatok… talán csak annyit, hogy szegény halálra rémült. Mi meg Adammel jól kiröhöögtük. Például a tükröknél megkérdezte, hogy tényleg olyan kövér-e… persze én kapásból rávágtam, hogy igen, mire csak annyit válaszolt, hogy „Remek, kezdhettem újra a diétát!” Most komolyan?! Ez mi volt? :D És még ő mondja, hogy nem szőke… Aztán egyszer leült egy székre, ami elkezdett forogni, ő pedig leesett a földre. Nem tehetek róla, hogy nevettem.. elég vices látványt nyújtott. A kedvencem a forgó cső volt. Ha ki akartunk jutni, ez volt az utolsó előtte akadály. Egy csövön kellett végigmenni, ami forgott. Nekem egy eleséssel sikerült átmennem, Adam simán vette az akadályt, Joy meg… hát… ő Joy. És megteheti, hogy négykézláb mászik át rajta. Aztán megsértődik, mikor én már öt perce állok a cső másik végén és a hasamat fogom a röhöögéstől, mikor megérkezik. :D Az utolsó akadály volt a tükörterem. Megbeszéltük, hogy külön megyünk be, és az nyer, aki előbb ér ki. A kintiek persze megvárják a bentieket. Tehát bementünk. Én alapból úgy indultam neki, hogy én fogok nyerni, meg hogy én nem tévedek el. Persze… Kb. egy olyan negyedórát bolyonghattam, mire kijutottam. És nem én voltam az első, ugyanis már Adam is ott állt. Állítása szerint már 10 perce ott várt. Nagy nehezen sikerült beletörődnöm, hogy csak második lettem, aztán azon gondolkoztam, hogy hol lehet már Joy. 5 perc, semmi. 10 perc, semmi. 20 perc, semmi.

-Ilyen nincs! Nem létezik, hogy ennyi ideig keresi a kiutat!-dünnyögtem.

-Lehet megállt pihenni.

-Vagy magát nézegeti a  tükörben.

-Az is  lehet.- Vártunk még 10 percet. Még mindig semmi.

-Be kéne menni megkeresni- mondta Adam.

-Szerintem is.

Már épp indultunk visszafele, amikor valaki megszólított minket a hátunk mögül.

-Na! Végre már, hogy  kiértetek! Már majd egy órája itt várlak titeket!

-Te hogy a jó égbe kerültél oda?!- csodálkoztam.

-Itt nem igen várhatsz egy órája, mert mi már egy félórája itt várunk, hogy kigyere.

-Ja, akkor bocsi. Hamar kiértem, és mivel ti még bennt voltatok, elmentem sétálni.

-Joy! Ez most komoly!?- álltam neki.

-Miért ne?- nevetett.

-Mert ne! A frászt hoztad rám! Azt hittem, nem taláálod a kiutat, vagy már feladtad vagy valami. Megijeszteettél- öleltem meg.

-Jól van na! Akkor meg nem ijedtél meg, mikor leestem a székről? Még mindig fáj a kezem!

-Bocsi, de az olyan vicces volt- nevettem el magam megint.

-Na jó, szerintem már lassan mehetünk- szólt közbe Adam.

-Még ne! Üljünk feel megint a hullámvasúúúúúúúúúúúúútra!!!- mondtuk egyszerre Joyval.

-Na jó, de csak egyszer.

Felültüünk mégegyszer, aztán még kétszer- könnyű volt rábeszélni Adamet-, aztán tényleg indultunk haaza. Susan is otthon volt, a tobbiekkel együtt. Mármiint mindenkivel.

-Sziasztok! Mi újság?- tette fel a  kérdést Liam. Rosszul tette. Joyval egymás szavába vágva kezdtük el elmesélni a napunkat, a többiek meg alig győzték hallgatni. Csak nevettek és neevettek. Miikor végeztünk, Kate állt fel, hogy mostmár menniük kéne, meg hogy biztos mi is fáradtak vagyunk. Mindenki elment, kivéve Louist. Susan mondta neki, hogy maradjon.  :D Nekünk persze nem volt ellenvetésünk. Nagyon szeretem Lou-t. Miután elmentek, én Joyval felmentem a szobámba, és felléptünk Skype-ra, hátha ott vannak a fiúk, hogy ellmeséljük  nekik a mai napot, de sajnaa nem voltak fent. Aztán felmentem FB-re, és volt egy üzenetem. Kevintől.

„Helló! Már régen beszéltünk! Mi újság? Mondták a többiek, hogy jó érzitek magatokat. Írj viissza minél előbb! Puszi!” Gyorsan beléptem a Joy fiókjába is (igen, tudom a jelszavát, de egyébként ő is ott volt), de neki nem jött üzenet. Ezt nem értettük. Legalábbis én nem. Joy meg csak vigyorgott, maajd leült a gép elé és visszaírt neki. Természetesen az én nevembeen. Valami olyasmit, hogy jól érezzük magunk, meg hogy hogy vannak, meg mi újság. Csak a szokásos. Aztán bejött Lou, és megkérdezte, mit csinálunk. Mikor meglátta Kevin nevét, felcsillant a szeme, aztán  lelankadt a kedve, mert meglátta,  hogy ez nem az ő Kevinje. Aztán megint felcsillant a szeme.

-Ez azz a Kevin, akire gondolok?

-Nem, Louis, ez nem a te Kevined.

-Nem is aról beszélek!

-Akkor?!

-A te Kevinedről!

-Hogy mimről?

-A te Kevinedről! Tudod, akiről a múltkor meséltél!

-Ohh.. Louis! Ő. Nem. Az. Én. Kevinem!

-Akkor mégis kié?!

-Öhmm. Nem tudom. Ez hülye kérdés volt.

-Akkor legyen a tied, és kész!

-Te nem vagy normális!

-Lehet! De akkor is! Higgy nekem, ő a tiéd!- kacsintott.- Hú.. de fura ez így azután, hogy folyton azt mondogatom, ő az enyém…- nevette el magát.

-Az  biztos- nevettünk mi is.