24. Na tessék! Ezt akartátok?! xD

A tegnapi napot nagyon élveztem. Szereztem egy új barátot, és valamennyire már az otthoniakat is kivertem a fejemből. A gond csak az, hogy a csajok tisztára rám szálltak, hogy legyek vidám, meg minden. Főleg Joy meg Dora. Nem hiszik el nekem, hogy már nincs semmi bajom. Mára még egy „randit” is beszerveztek nekem. Na, jó, ők nem tudják, hogy tudom, hogy ők voltak. Azt hiszik, azt hiszem, csak elmegyünk kettesben valahová. Na jó, ez még nekem is bonyolult volt. Szóval… Luke azt mondta, ma elmehetnénk valahová. Nem mondtam, nemet, mert egyrészt megkedveltem Luke-ot (mint barátot), másrészt pedig tudom, kik állnak a háttérben. Egyértelmű. De ezért még megkapják a magukét! :D

Reggel elkezdtem készülődni.

-Hát te hová készülsz?- jött oda Joy. Mintha nem tudná. Nem mondom, jó színész…

-Csak elmegyek sétálni egy kicsit.

-Kivel?

-Egyedül.

-Ne hazudj!

-Nem hazudok- vigyorogtam.

-De, hazudsz!

-Honnan tudod?

-Háát… onnan, hogy izéé.. szóval… na.. hogy vigyorogsz!- Tényleg! Na mindegy.

-Igen? Na, és azt is le tudod olvasni a vigyoromról, hogy kivel megyek?

-Azt nem a vigyorodról olvastam le!

-Hanem?!- néztem rá kérdőn.

-Sehonnan!- vágta rá túl hamar.

-Persze! Tudom, hogy tudod!

-Hogyne tudnám?! Mindenki tudja! Luke tegnap elhívott randira! Nem emlékszel? A gördeszkapályán!

-1. Nem randi, csak egy kicsit beszélgetünk. 2. Hogy láthattad, mikor nem is voltál ott?!- most lebukott, mert tegnap elvileg tényleg nem volt ott… A gyakorlat már más tészta.

-De ott voltam!... Basszus- hajtotta le a fejét.

-Komolyan azt hittétek, hogy nem veszlek észre titeket?- nevettem.

-Hát… az igazat megvallva… igen.

-Nem jól hittétek! Tudod, ha beálltok egy-egy oszlop mögé, az nem takar el titeket. Meg persze alapból tudtam, hogy ti mondtátok Luke-nak, hogy jöjjön oda hozzám!

-Honnan?!

-Szerinted nem elég egyértelmű?! Meg még nálad is rosszabb színész, egyszer-kétszer majdnem elszólta magát.

-Jól van na. De azért nem haragszol?

-Nem, de csak akkor, ha mostmár tényleg elhiszitek, hogy nincs semmi bajom, és leszálltok rólam ezzel a fiú témával!

-Oké! Leszállunk. Megígérem. De mostmár menj, mert Luke már biztos vár! Le ne késd a randit!- nevetett.

-Ha visszajöttem, kinyírlak! Szia!- köszöntem el, majd kirohantam Luke-hoz, aki már tényleg a kapuban várt.

-Szia! Mi újság?- léptem oda.

-Szia! Semmi.

-Képzeld, megint lebuktak!

-Mármint?

-Hát Joy-ék, hogy össze akarnak hozni veled.

-Hát na- nevetett. Elmeséltem neki, hogy mit beszéltünk Joy-val. Jót nevettünk, közben pedig odaértünk a fagyizóhoz. Én csokisat vettem (CSOKIFOREVER!!xD), Luke pedig epreset.

-Figyelj, Mimi. Most, hogy te is tudod…

-Nem, Luke, nem kell eljátszanod tovább!- mosolyogtam. Tudom, hogy nehéz lett volna kimondani.- Nekem, ha nem haragszol, amúgy is egy másik fiú tetszik. Chicagóban. Veled most őt akarták kiverni a fejemből.

-Milyen érdekes… velem pont ugyanez a helyzet. Mármint nem egy fiúval… természetesen lánnyal- pirult el.

-Tetszik valaki? És hagytad a nővérednek, hogy belerángasson ebbe?!

-Hát tudod… nem egészen miatta mentem bele…

-Juuuj!!! Luke!!!- csillant fel a szemem.- Te jó ég! Neked tetszik Joy! Ijjjj!

-Igen… de csendesebben! Légyszi!

-Uhh. Bocsi. De mióta? És hogy?

-Hát.. mikor először vetette fel az ötletet Dora, akkor még nem találkoztunk. Ezért egy kicsit vonakodva bár, de belementem. Aztán a gördeszkapályán láttam meg először.. és akkor…

-Első látásra?? Ez milyen aranyos!

-Igen. Valami olyasmi… Szóval. Először azt hittem, rá gondolt. De mikor elkezdték megbeszélni a tervet, rájöttem, hogy nem. Ezért ott is akartam hagyni őket, de Joanne megállított, és mondta, hogy ne menjek már el, mert ez mennyire sokat jelent nekik, meg hogy nélkülem nem sikerülne, meg ilyenek.

-És te ezért belementél. Értem.

-De nem mondod el senkinek, ugye??

-Dehogyis! Viszont van egy tervem!

-Jaj, ne! Csak még egy tervet ne!

-Nyugi! Én nem Joy vagy Dora vagyok. Hanem Mimi. Mimi Brown. Nem tudom, hallottál-e már rólam.

-Hogy a fenébe ne hallottam volna?! Az elmúlt két nap csak arról szólt, hogy hogy hívjalak randira!- nevetett.

-Nem úgy gondoltam! Nem tudom, hallottál-e már róla, hogy profi tervező vagyok. Nem úgy, mint ezek az amatőrök. Én mindenre figyelek. És eddig egyszer sem vallottam kudarcot. Mindig sikerrel jártam.- Oké, ahogy ezt befejeztem, mindkettem hatalmas röhögésben törtünk ki.- Na, de most komolyan. Van egy tervem.