23. rész: „Felvidítóakció”

A tegnapelőtti beszélgetés Tomékkal eléggé elrontotta a kedvem. Tegnap ezt a többiek is észrevették.

-Mi a baj, Mimi?- kérdezte Susan.

-Semmi.

-Nem igaz, látjuk, hogy van valami!- kezdte Kate is.

-A fiú, aki tetszik neki mással jár- jelentette ki egyszerűen Joy.

-Joy!- szóltam rá.

-Most miért? Nem így van?

-Várjunk csak! Van egy fiú, aki tetszik neked, és mi nem is tudunk róla??- kérdezte Dora.

-Nagyjából.

-Joy!- szóltam rá újra.

-De most miért?!

-Mert ne!

-De! Hallani akarom!- szólt egyszerre Kate és Dora.

-Sziasztok! Mi újság?- lépett oda Nicky is.- Mimi, miért vagy szomorú?

-Mi is ezt akarjuk tudni!- nézett rám „fenyegetőn” Dora. Most mit csináljak? Túlerőben vannak. 5 az egy ellen. Ez így nem ér. Na, remek. Tehát most már mindenki tudni fogja.

-Otthon, Chicagoban van egy fiú, aki pár hete költözött az utcánkba, és nagyon helyes-kezdtem a „mesélést”.

-És mikor először meglátta, majdnem összeesett- szólt közbe Joy.

-Joy! Most én mesélek vagy te?

-Lehet jobban járnánk, ha én mesélnék…- sopánkodott.

-HAHA Kuss! Na. Szóval ezt a fiút Kevinnek hívják.

-Áhh. Így már összeállt- kiáltott fel Dora.

-Mi?

-Hát a múltkori galambos izé a London Eye-on. Tudjátok, mikor Lou megtalálta Kevint…

-Tényleg!

-Szóval… ennyi lenne. Ja, meg még annyi, hogy a haverom tesójának, Kate-nek, nem, nem neked, egy másik Katenek- mondtam Katenek, mert elég furán nézett. Ez a sok Kate…- a bulija után hazakísért, mert beszélni akart velem. Először megijedtem, hogy mit akar nekem mondani, de nem ez volt a legrosszabb… Hanem amit mondott…

-De mit mondott??? Nyögd már ki!- förmedt rám Dora.

-Hogy tetszik neki Kate.-segített ki Susan, mert látta, hogy nehezemre esne kimondani.- Nem, még mindig nem te, bármilyen nehéz is elhinni-fordult Katehez, aki megint csak furán nézett.

-Jól van na!- nevetett.

-És ez ma reggel eszedbejutott, és azért vagy ilyen szomorú?- kérdezte Nicky.

-Nem- folytatta ezúttal Joy.- Tegnap beszéltünk Mimi „haverjával”- mutatott idézőjelet a levegőben- és Tommal, a másik haverjával, és Tom azt mondta, hogy Kevin és Kate, nem, még mindig nem te.. harmadszor sem- fordult Katehez, pedig most meg sem mozdult.. xD- és Mimi ettől totál befordult.

-Tehát ez a baj?!- kérdezte Kate. Csak bólintottam.

-Emiatt ne aggódj!- legyintett Dora.- Tudod hány olyan fiú van még, aki szívesen lenne Kevin helyében?

-A galamb vagy a fiú?- kérdeztem. Erre mindenki elkezdett nevetni. Hát most mi van?! Dorából kinézem, hogy a galambra gondolt…

-A galamb!- csapott a fejére.- Hát persze, hogy a fiú! Hova gondolsz, csajos?!

-Jól van na… Próbálom kicsit felvidítani magam. Amúgymeg biztos vagyok benne, hogy a galamb helyében többen szeretnének lenni…- nevettem.

-Miért?-kérdezték egyszerre.

-Mert többen szeretnék, hogy Louis szeresse őket, mint én…

-Te hülye vagy!- röhögött Joy.

-Tudom, de jólesik!

-Mára mit terveztetek?- fordult körbe Susan.

-Liammel megyünk valahová. Ne kérdezzétek, nem tudom, hová, csak annyit mondott, hogy valahová visz.

-Oké. És te?- nézett Kate-re.

-Harryt végre sikerült rávennem, hogy eljöjjön velem vásárolni.

-Értem.. Az ritka alkalom- nevetett, aztán Dórához fordult.

-Én deszkázni megyek Zaynnel. Jössz velünk, Mimi?

-Aha. Miért ne?!

-Rendben. Kb. egy óra és itt lesz.

-Oké. Joy, te mit fogsz csinálni?- kérdeztem.

-Eredetileg téged akartalak felvidítani, de mivel ez már megtörtént, fogalmam sincs.

-Akkor viszünk téged is meg Niallt. Nem adom fel, akkor is meg tanultok gördeszkázni.

-Felejts el!

-Aa- ráztam meg a fejem.

-Hát, akkor sok sikert…- erre mindenki elkezdett nevetni.

-És te, Susan, hova mész?

-Louis…

-Értjük…- méregette egy amolyan „most lebuktatok” nézéssel Nicky. Na ja.

Mindenki elment a dolgára, én pedig vártam, hogy megérkezzen Zayn. Dora felhívta, hogy hozza magával Niallt is. Mikor megérkeztek, elindultunk így 5-en a gördeszkapályára. Nem mindennapi társaság, az biztos. Hál’istennek, nem voltak sokan, kb. 5-6 ember, de ők is fiúk. Kivéve egyet. Mert ő lány volt. Gondoltátok?! Na, mindegy… xD Tehát elkezdtünk gördeszkázni. Vagyis majdnem… Zayn és Dora elmentek kettesben „deszkázni”, engem meg otthagytak azzal a két szőkével… Szegény én. Ja, és Joy még mindig nem szőke, de ez a becenév már rajtuk maradt. Drága barátném szokás szerint elég hamar feladta, de ez már haladás… több mint 5 másodpercig bírta! Pontosabban kerek 6 másodpercig volt a pályán. Niall viszont erős volt. Ő kibírta 33 másodpercig. És mielőtt megkérdeznétek, igen, megszámoltam. Ismerem őket… xD De legalább tudtam nyugisan deszkázni egy kicsit. Kb. 3 percet…

-Szia! Luke vagyok. Téged hogy hívnak?- jött oda egy velem egyidős srác.

-Örvendek! Mimi vagyok- mutatkoztam be én is.

-Új vagy itt?- kérdezte.- Mert még nem láttalak errefelé.

-Nem. Vagyis igen. Vagyis félig, mert az unokatesómat jöttünk meglátogatni a nővéremmel és legjobb barátnőmmel. Ő egyébként ott ül- mutattam Joy felé, aki éppen Dorával beszélgetett. Legalább előkerült…

-Ja, tudom. Dora mondta.

-Ismered Dorát?- csodálkoztam.

-Persze. Mivel a nővérem.

-Te vagy Dora öccse?!

-Igen. Mért olyan hihetetlen ez? Nem mondta?

-Azt mondta, hogy van egy öccse, de azt nem, hogy ki…

-Nekem viszont mesélt rólatok… nem is keveset.

-Akkor hogy-hogy nem tudtad a nevemet?

-Tudtam, csak… upsz… na mindegy.. hosszú. Nincs kedved gördeszkázni?

-De, persze, csak előbb kérdezek valamit Dorától, ha nem gond- mondtam, majd elindultam. Igen, rájöttem, miben sántikál… Tehát elindultam felé, de megtorpantam mögötte. Ők nem láttak, de én hallottam őket. Már megint ez a hallgatózás… xD

-És most odaküldtem az öcsémet. Tudod… hátha- mondta Joynak.

-Áhh. Értem. De hol van Mimi? És melyik fiú az öcséd?

-Hát elvileg az, amelyik Mimivel beszél, de én sem látom.

Itt már elbújtam a fal mögé, nehogy meglássanak. Szóval így állunk! Na várjatok! Visszaosontam Luke-hoz, és gördeszkáztunk, meg beszélgettünk. Egész jól elvoltunk. Azt hiszem jó barátok leszünk…

22. rész: Egy kis „hazai” kiegészítő rész :D

Jack szemszöge

Végre beszélhettünk egy kicsit a csajokkal. Már nagyon hiányoztak. Mondjuk Tom rendesen elcseszte az egészet. Igen, mióta elmentek, sok minden megváltozott. Például Kevin és a nővérem. Az ő történetük egyébként annyi, hogy Kevinnel elég jó haverok lettünk, sok időt töltöttünk együtt. Így a nővéremmel is egyre többet találkoztak, aminek az lett az eredménye, hogy a nővérem elkezdett érdeklődni iránta. Hát, lássuk be, ilyen rövid idő alatt is elég népszerű lett. Habár ilyen külsővel nem is csodálom. Tehát Kate elkezdett érdeklődni iránta, és engem kezdett nyafgatni ezzel, de mivel tudtam Mimiről, és ő egy nagyon jó barátom, nem úgy… az Tom… na mindegy. Szóval nagyon jó barátom, és nem akartam ellene dolgozni, de egy idő után ezek elintézték maguk is. Így mostmár együtt vannak. Ezt pedig direkt nem akartam mondani a lányoknak, hogy nem rontsam el a vakációjukat. De Tom elszólta magát. Miért is ne?! Mondjuk aaz is igaz, hogy ő erről az egészről úgy ahogy van, nem tud semmit. Semmit az égvilágon! Elég vak. Ahogy mondani szokták: a szerelem vak. Ja, jól gondoljátok, ő is szerelmes. És vajon kibe?! Persze, hogy Mimibe. Arról viszont, hogy Miminek tetszik Kevin, semmit sem tud. És nem is fogom neki elmondani. Még csak az kéne. Így sem tudom, mi lesz velünk… Had ismertessem jelenlegi helyzetünket tehát dióhéjban: Tomnak tetszik Mimi, akinek Kevin tetszik, akinek Kate, akinek szintén Kevin. Legalábbis eddig azt hittem. De már kezzdek kételkedni benne. Elég sokat látok és hallok a körülöttem zajló dolgokból. Pl. legtöbbször ott vagyok velük, egyrészt mert Kate a nővérem, másrészt pedig, mert Kevin a haverom. És érdekes dolgokat láttam már. De amíg nem vagyok benne bztos, inkább csak elhessegetem ezt a gondolatot, ahányszor előbukkan „titkokkal túlzsúfolt” fejecskémben.

Tom szemszöge

Most akkor mi is van?! Mi a francnak kellett azért leordítania a fejem, mert elmondtam Mimiéknek Kevinéket?! Na, szóval a legelején…

Mindenki tudja, vagyis majdnem mindenki, hogy hatodik óta bele vagyok zúgva Mimibe. Mindenki, csak ő nem. Először csak haverok voltunk, de valahogy kezdett nagyon megtetszeni a stílusa, meg úgy minden rajta, aztán csak úgy megtörtént. Beleszerettem. Jó, ez így most elég hülyén hangzik, de jobban nem tudom megfogalmazni. Szeretem és kész. Ezért is örültem meg nagyon, mikor hívott, mert már vagy két hete nem beszéltünk, és hiányzott. Bár ezt neki nem mondtam el, természetesen. Csak azokat a reakciókat nem értettem, miután közöltem, hogy Kevinék együtt vannak. Jack rögtön nekem állt, Mimi pedig csak simán kisétált a képből, habár utána mondta, hogy csak kifújta az orrát. Jack viszont majdnem elárulta, hogy mit érzek, mert azt hitte, ő nem hallja. Joanne meg már amúgy is tudja, és megígérte, hogy nem árulja el neki. Még kész szerencse, hogy Mimi szólt,, hogy még ott van. Na, de ez az egész úgy volt, hogy miután beszéltünk, és leléptünk Skype-ról, kaptam egy SMS-t Jactől, hogy holnap 10-kor a pályán találkozunk. Gondoltam, gördeszkázni akar, ahogy szoktunk, de ez esetben nem… Meg is lepett rendesen. Először is, nem olt ott Kevin, pedig ő is mindig jön.

-Hali! Kevin?

-Most nem hívtam, mert csak veled akarok beszélni.

-Oké. És miről?- kérdeztem furán.

-A tegnapiról.

-Mi van??

-Arról a beszélgetésről Mimiékkel- mondta egyre idegesebben.

-Mi van vele?

-Hogy mi van vele?! Tudod azt te is! Miért kellett elmondani, hogy Kevinék járnak?!- emelte fel egy kicsit a hangját.

-Jóól van na! Nem kell kiabálni. Miért ne mondtam volna el? Titok?

-Nem. Vagyis igen. Vagyis nem tudom. Érted? ár fogalmam nins róla, mi az és mi nem! Ebből elegem van!

-Jól van! Akkor most ismét megkérdezem: MI A FÉSZKES FENE FOLYIK ITT??!

-Az, hogy nem kellett volna ezzel elrontanod Mimi nyaralását!- kiabált. Gyakran szoktunk ilyet, hogy csak úgy leordítjuk egymás fejét nyilvános helyeken. A szomszédok már nem is nagyon csodálkoznak rajtunk. Csak eddig erről a témáról, mármint Róla, nem beszéltünk. Mindenki tudott róla, de senki sem hozta szóba.

-De mért nm? Nem értem, ez most hogy a fenébe  rontaná el a nyaralását?!

-Hát úgy, hogy Mimi sz… a francba! Ahh.  Mennyivel könnyebb lenne, ha elmondhatnám!- na jó, ebből én már komolyan nem értek semmit az égvilágon!

-Mit, a jó ég áldjon meg! Bökd már ki!

-Nem, inkább hagyjuk. Bocs, most mennem kell!- azzal elhúzott. És akkor megint: MI VAAN??? Nem értem ezt a fiút! Mi baja van? Valamit tud, amit én nem, és az a valami Vele kapcsolatos, de ennek ellenére se mondja el. Komolyan mondom, kikészít ez a fiú. Vajon mit nem mondanak el? Egy biztos, ez elég érdekes volt. Sokszor veszekedtünk már, de még sosem „békültünk ki” így… Mármint ilyen könnyen, hogy veszekszünk, veszekszünk, aztán már nem veszekszünk. Általában, kell legalább egy-két perces néma csönd, és csak aztán szólunk egymáshoz. Lehet furán hangzik, de a mi barátságunk így működik. Már szinte tesók vagyunk. Mindannyian. Ezzel már csak az a baj, hogy én Vele nem így érzek… Ő viszont igen. Mármint haverként. És sajnos nem sok esély van rá, hogy ez megváltozik.

Újra Jack

Miközben így veszekedtünk Tommal, ráébredtem valamire. Ez a gondolat szinte villámcsapásként robbant be a fejembe. Hirtelen megütött a felismerés, de most nem vetettem el a gondolatot. Nem engedtem elvetni. Eszembe jutott, hogy Kevin ma valami fontosat akart mondani Kate-nek. Gondoltam, hogy nem akarja feleségül venni… azon kívül pedig nem sok másik lehetőség van… És mostanában egyébként is elég feszült volt köztük a hangulat, nem olyan, mint mikor elkezdték. Mintha most már ez az egész egy kicsit erőltetett lenne. Jó, oké, én nem tudok erről túl sokat, de őket elég jól ismerem ahhoz, hogy ezt észrevegyem. És… igazam volt. Szakítottak. És egyikük sem tűnt olyan szomorúnak. Csak úgy tárgyilagosan közölték, hogy nem volt elég komoly a kapcsolatuk, túl távol álltak egymástól, meg ilyenek. Vagyis ezeket Kate hajtogatta, Kevin pedig csak hallgatott. Mikor nővérkém befejezte kiselőadását, megkérdeztem Kevint, nincs-e kedve járni egyet. Na nem úgy érteni!! xD Elkezdtünk beszélgetni, és nagy csodálkozásomra Kevin elkezdett mesélni. Amit nem szokott. Elmondta, hogy mikor idejött, megismert egy lányt, akivel azonnal közel kerültek egymáshoz. Jó barátok lettek, de neki megtetszett a lány. Honnan ismerős?! Viszont szerinte ő nem tetszik a lánynak. Mármint úgy. Először azt hittem, a nővéremről van szó, de aztán rájöttem, hogy az lehetetlen, mert őt csak a szülinapján ismerte meg, de akkor sem beszéltek túl sokat. Aztán folytatta. Mivel reménytelennek látta, nem is próbálkozott, csak igyekezett elfelejteni. Aztán találkozott a nővéremmel (és itt bocsánatot kért…) aki megtetszett neki. Csak még nem ismerte. Azért akart vele megismerkedni, hogy hátha közelebb kerülnek egymáshoz, és akkor könnyebb lesz a felejtés. Ez sikerült is. Mármint az első része. A második viszont nem jött össze, mivel a testvérem nem olyan, mint Ő. Huhh. Ezt azért nem néztem volna ki belőle. Mármint hogy ilyen érzékeny, mert ebből ő semmit sem mutat. Először nem tudtam erre mit mondani, aztán végül erőt vettem magamon.

-Figyelj, nekem már úgy is mindegy, mindenki velem osztja ezeket meg, de fogalmam sincs miért. Ezek szerint engem tartanak a legmegbízhatóbbnak. Csak már nem tudom, meddig bírom még. Már alig várom, hogy ezek hazaérjenek, és akkor majd mindent tisztázunk- vázoltam fel saját helyzetem is.

-Akkor te már tudod, hogy róla van szó?- nézett rám kérdőn.- De honnan?

-Hát.. Nem volt olyan nehéz kitalálni a jellemzésből, amit adtál róla- nevettem.

-És… Tudod, mit gondol rólam?- kérdezte óvatosan. Nem tudom, hogy kel óvatosan kérdezni, de ez biztos, hogy olyan volt.

-Nagyjából- bólintottam. Most erre mit mondjak?! Pont ő az, aki a legkevesebbet beszél nekem az érzéseiről. Ő inkább csak Mimivel osztja meg ezeket a dolgokat. De nem hinném, hogy túl sokat érez Kevin iránt. Meg amúgy is ő a másik, aki tudja, hogy Mimi szereti, és háát… nem is tudom. Olyan fura lenne, ha úgy drukkolna nekik, hogy közben ő is ugyanúgy van vele.

-És nem mondod el, ugye?

Erre csak megráztam a fejem. Most mit mondhatnék neki?! Tényleg igazad van, Joy csak barátként tekint rád, vagy mit?! Na szerintem én ezt itt és most hagyom egy kicsit szüneteltetni, mert ez túl sok nekem egyszerre. Majd egy kicsit később. Viszont mire hazaérnek, valamit ki kell találnom! És csak nekem, nem kérhetek segítséget, mert mindenkinek megígértem, hogy nem mondok el semmit senkinek. Én ettől ki fogok készülni. Azt hiszem, kezdek egy naplót… xDD

Sziasztok!

Most nem részt hoztam, de ez is fontos!!

Eddig minden (kivéve a nikis) rész Mimi szemszögéből lett megírva, de ha szeretnétek, mostantól írhatok egy-két kiegészítő részt egy-egy bizonyos, abban a részben nagy  szerepet játszó ember szemszögéből is. Pl. egy veszekedés vagy egy romantikus rész a másik ember szerint.
Persze csak ha szeretnétek, amit úgy tudtok jelezni, hogy minél többet komiztok! 3 komi és mostantól ilyeneket is olvashattok! :D:D

Puszi, Mimi :*

21. rész: Miért?? :’(

Ez a romantikus este kb. egy hete volt megtartva, és azóta nem történt sok minden… Harry és Kate megint együtt vannak, Zayn és Dora is jól elvannak, a két új párossal, Liammel és Nickyvel, valamint nővérkémmel és Lou-val is minden rendben. Komolyan mondom, mint egy szerelmi szappanoperában, vagy miben… a bandából egyedül szegény Niall-nek nincs barátnője, így ő, amikor a „párocskák” együtt vannak, velünk van. Velem és Joy-val. Nos, ahogy már mondtam, szegény… xD

Adam is nagyon keveset van mostanában otthon, mert eléggé bekeményítettek a munkahelyén (valami irodában dolgozik, de a munkájának a pontos nevét nem bírtam megjegyezni… bocsi.) és minden nap korán megy és későn jön, de nem baj, mert a „szünidőnk” többi részére (jövőhéttel kezdve) szabadságot vett ki, és megígérte, hogy minden nap együtt leszünk, és majd megmutatja nekünk egész London-t. Már alig várom.

Ma valamiért rossz előérzettel keltem fel. Fogalmam sem volt, mi, de tudtam, hogy valami történni fog. Szinte biztos voltam benne. El is mondtam Joy-nak, de csak annyit mondott, hogy nyugodjak meg, nem lesz semmi, biztos csak rosszul aludtam. Háát.. igen…

Tegnap Susannek eszébe jutott, hogy keveset vagyunk együtt- ami nagyrészt inkább az ő hibája- és el kellene mennünk valahová. Együtt. Mindenkinek. Már az elején gondoltam, hogy ez érdekesen fog kinézni, mert… nos, nézzük csak: én, Joy, Susan, Dora, Kate és Nicky, na meg a One Direction. Áhh. egy teljesen megszokott banda. Erről jut eszembe, tiszta jó híresnek lenni. Mármint az 1D miatt. Már egy csomó kép megjelent a szerelmespárokról, meg rólunk, ahogy Niallt tanítom gördeszkázni a gördeszkapályán, Joy meg röhög rajtunk. Oké, a képek címei nem mindig voltak a „legjobbindulatúak”: „A híres One Direction ír tagja, Niall Horan úgy tűnik, felcsapott bébiszitternek” meg ilyenek. De az azért jó, amikor az embert már messziről felismerik az emberek az utcán. Nekem legalábbis tetszik. Na, de visszatérve a tárgyhoz, ma elmentünk London Eye-ozni. 9 „felnőtt” (ez azért van idézőjelben, mert ebben nem mindig vagyok biztos… xDD) és két gyerek. Tehát felszálltunk, de Joy-t alig tudtuk rábeszélni, hogy bejöjjön, mert fél a magasságtól. Végül jól tette, hogy beleegyezett, mert nagyon tetszett neki.

-Hé! Nézzétek! Ott van Kevin- mutogatott Louis a levegőbe.

-Hol??! Mit keres itt?- ijedtem meg.

-Ott repül, nem látod?!- mutogatott tovább.

-Te hülye! A galambra gondol!- szólt rám Joy.

-Ja, bocs. Tényleg! Már milyen régen beszéltünk Tomékkal!- tanakodtam, de a többiek csak röhögtek. -Most mi van?

-Mi is ezt kérdezzük! Milyen Kevint kerestél te odakint?!- kérdezte Harry.

-Ja, semmilyet.

-Tudjátok, szegény kicsit szerelmes.

-Joy!- szóltam rá.- Nem igaz!

-Egy galambba?! Én ezt nem értem- forgolódott Zayn.

-Miért ne? Én is az vagyok- nevetett Louis. Nem kellett volna.

-Mi van?- kérdezte nővérem.

-Ja, bocs, nem úgy értem. Kevinre gondoltam!- védekezett.

-Na, azért!- Itt már mind a hasunkat fogtuk a röhögéstől. Mikor sikerült lenyugodnunk, Kate felém fordult.

-Tényleg szerelmes vagy?- mosolygott.

-Egy kicsit. De már mindegy, én úgyse tetszek neki- húztam meg a vállam.- Joy, megint előjött a rossz előérzetem.

-Nyugodj már le! Tiszta paranoiás vagy!- válaszolta „kedvesen”… A többiek elkezdtek faggatózni, hogy mégis kibe vagyok szerelmes, hogy milyen helyes, hány éves, meg mindenféle baromságot. Dora még azt is megkérdezte, hogy tud-e gördeszkázni… Ez most hogy is jön ide?? Na mindegy. Ezután a nagyszerű menet után elmentünk fagyizni, aztán indultunk haza. Mivel még csak 5 óra volt, gondoltuk felhívjuk az otthoniakat. Mármint Tomot és Jacket. Fent is voltak Skype-on.

-Joy, nem vagyok benne biztos, hogy fel kellene őket hívni- mondtam.

-Dehogynem. Mi bajod van neked ma?!

-Már megint a rossz előérzetem.

-De ne legyen rossz előérzeted.- Ezt könnyen lerendezte. Konferenciahívást indítottunk, és mindketten azonnal felvették.

-Sziasztok! Mi újság? Régen beszéltünk.

-Sziasztok. Itthon nem történt semmi érdekes. És, milyen London?- kezdte Jack.

-Nagyon szép, de egy kicsit hiányzik Chicago. Képzeljétek el, megismerkedtünk a One Directionnal!- újságolta Joy.

-A mivel?!

-One Direction. A kedvenc bandám!

-Biztos. És veled mi újság, Mimi? Minden gördeszkást lealáztál már ott?- kapcsolódott be a beszélgetésbe Tom is.

-Annyira nem, viszont én tanítom Niallt- mondtam nevetve.

-Kit?!

-One Direction.

-Ja, oké.

-Egyébként tiszta olyan, mintha valami szappanoperába csöppentünk volna. Na jó, ennek kb. a fele Miminek köszönhető, de mindenkire rátalált a szerelem. Persze rajtunk kívül- ecsetelte Joy.

-Itt se jobb a helyzet- kezdte Tom.

-Tom!- szólt Jack, de T. ügyet sem vetett rá.

-Itt is mindenki megtalálta a szerelmet. Pl. Kevin is összejött Kate-tel (az otthonival).

Mi?!?!? Máris? Nemár! Ilyen nincs! De miért?! Hirtelen úgy éreztem, ki kell mennem a képből. Felálltam és odébbsétáltam. A fiúk valószínűleg azt hitték, hogy a szobából is kimentem, ezért Jack rögtön nekiállt Tomnak.

-Te hülye! Ezt most mért  kellett?!

-Mért, nem lett volna szabad? Csak elmondtam, hogy mi újság itthon.

-Inkább csak azért…-kezdte J., de közbeszóltam.

-Fiúk! Még itt vagyok- mondtam könnyes szemekkel, de ők nem látták, hogy sírok.

-Bocsi- mondták egyszerre.

Miután letöröltem a szememről a könnyeket, visszaültem, és még beszélgettünk egy kicsit. Azt mondtam nekik, hogy csak kifújtam az orrom, mert megfáztam, de Jacken láttam, hogy nem hisz nekem. Ő már amúgy is tudja a „titkom”.

Miután kibeszélgettük magunkat, elköszöntünk, majd eltettük magunkat holnapra.

Nicky és Liam

Nicky szemszöge *-*

Gondoltam, lemegyek egy kicsit sétálni, nem árthat meg, de hamar meguntam, ezért bementem a mekibe. Nem mondom, jó döntés volt… :D

Éppen a sorban álltam, ami egy kicsit haladt, én pedig előrébb léptem, mikor nekimentem valakinek. A pénztárcám tartalmának is kb. a fele a földön landolt.

-Bocsi, nem akartam… ajj. de ügyetlen vagyok- mondtam, miközben lehajoltam felszedni az aprót.

-Én kérek bocsánatot, az én hibám. Várj segítek- hajolt le hozzám az „idegen”. Miután végeztünk, felegyenesedtünk, és csak ekkor pillantottam meg, hogy kivel állok szemben. Egy magas és nagyon helyes fiúval. Mélyen a szemembe nézett, elmosolyodott, majd a kezét nyújtotta.

-Liam vagyok. Téged hogy hívnak?

-Nicky- nyújtottam én is a kezem.

-Nicky… Milyen szép név!- mondta, de a mosoly még mindig nem fagyott le az arcáról.

-Köszi. A tied is. Mármint a Liam- hebegtem.

-Elnézést! Mit parancsol?- szólt a nő a pult mögül. Hupsz, egy kicsit elbambultam, és közben sorrakerültem…

Elmondtam, hogy mit kérek, majd megkérdeztem Liam-et, kér-e valamit. Nem kért semmit, de azt sem engedte, hogy fizessek. Kifizette nekem, amit rendeltem.

-Köszönöm, de nem kellett volna- indultam el egy szabad asztal felé.

-Igazán semmiség.

-Liam! Ó, hát itt vagy! Már mindenütt bekerestünk! Hová tűntél?!- jött oda egy göndör srác.

-Bocsi, csak volt egy kis balesetem- kacsintott rám.- Harry, ő itt Nicky, Nicky, bemutatom Harry-t.

-Üdv!- nyújtotta a kezét.

-Örvendek!

Elindultak, majd eltűntek egy fal mögött, én pedig leültem a kiszemelt asztalhoz. Egy kis idő után azt vettem észre, hogy valaki leül mellém.

-Szia, megint én vagyok az- mosolygott.

-Helló! Mi újság?

-Háát.. Igazság szerint szeretném elkérni a telefonszámodat- mondta akadozva.

Miután számot cseréltünk, megköszönte, majd elment. Még láttam, ahogy csatlakozik négy másik fiúhoz, köztük Harry-hez, majd elindultak. Még elcsíptem egy mondatukat:

-Haver! Mi volt ez?!

-Semmi… Igazán semmi…- válaszolta, visszanézett, intett egyet, majd ismét csatlakozott a fiúkhoz. Ez volt kb. két hete. Erre a találkozásra egy nappal már hívott is, de még csak titokban. Azóta találkozgattunk, de a tegnapelőtti „találkánk” volt a legszebb.

Hétre jött értem kocsival, és mondta, hogy ma egy szép helyre fog elvinni, mert szeretne kérdezni valami fontosat. Először nem értettem, hogy miről lehet szó, elég ideges voltam.

-Valami baj van?- kérdezte.

-Nem, csak kíváncsi vagyok, hova megyünk- mosolyogtam.

Egy gyönyörű étteremnél álltunk meg, ahol már le is volt nekünk foglalva egy kétszemélyes asztal. Csodálatos volt! Leültünk, rendeltünk, beszélgettünk egy kicsit. Minden tökéletes volt.

-Nicky, emlékszel, hogy mondtam, hogy szeretnék valami nagyon fontosat kérdezni tőled?

-Persze. De ugye nincsen semmi baj?!

-Nem, dehogy. Csukd be a szemed!- felelte mosolyogva, én pedig azt tettem, amit mondott. Nem leskelődtem, de hallottam, ahogy kitolja a széket, feláll, és mögém lép. Éreztem, ahogy a nyakamra tesz valamit. Egy nyaklánc!

-Mostmár kinyithatod!- Kinyitottam a szemem és megnéztem a nyakláncot.

-Liam, ez gyönyörű!

-Mint te!

-Köszönöm szépen- mondtam zavartan.- Mindkettőt. De mit is akartál kérdezni?

-Lennél a barátnőm?

20. rész: Az a fránya betegség…

Hát a tegnapi nap biztos, hogy nem tartozik a kedvenceink közé, ezért elhatároztuk, hogy ez ellen mindenképp teszünk valamit. Ezért találta ki Dora a csajos napot. De nekem ez valamiért nem tetszett. Nem hagyott nyugodni, és ki kellett találnom valamit, mert tudtam, hogy ez nem sokat fog segíteni. Reggel, mikor elkezdtünk készülődni, folyamatosan kattogott az agyam, aztán hirtelen tüsszentettem egyet. Aztán még egyet. Aztán elkezdtem köhögni.

-Mimi, jól vagy?

-Igen, csak kicsit fáj a torkom. Meg a fejem. De semmi gond.

-Dehogynem. Beteg vagy. Így nem mehetünk!

-De! Menjünk! Már nincs is semmi bajom- mondtam, majd köhögtem még egyet. Be is jött.

-Nem! Így biztos, hogy nem megyünk sehová!- ellenkezett Susan.

-Akkor tudod mit? Én itthon maradok, ti pedig menjetek el nyugodtan.

-De nem maradhatsz egyedül!

-Nem leszek egyedül… Itt lesz Adam!

-Nem, Adam már reggel elment dolgozni. Csak este jön haza.

-Akkor átmegyek majd a fiúkhoz. És marad Joy is!

-Mi??- lepődött meg barátnőm. :)

-Itthon maradsz velem, mert beteg vagyok- ecseteltem érdekesen hunyorítva, hátha leesik neki. De nem..

-De én menni akartam…

-De nem fogsz, mert itthon maradsz velem, mert beteg vagyok. És átmegyünk a fiúkhoz. Érted?!- Láttam, hogy végre megértette.

-Oké, maradok.- Végül nagy nehezen Susan is beleegyezett, majd elment.

-Mit akarsz csinálni??- fordult felém Joy.

-Kitaláltam tegnap este valamit. Gyere, menjünk át a fiúkhoz és mondjuk el nekik. Mire Susanék hazaérnek, meg is leszünk!

Így is tettünk. Ismertettük velük a tervet, és tetszett nekik.

-Erre már csak Harry-t kellene valahogy rávenni. Tegnap este óta elő sem jött a szobájából. Nem mond semmit, nem beszél senkivel- szomorodott el Zayn.

-Megpróbálhatom? Én még nem beszéltem vele- vontam meg a vállam.

-Sok sikert- veregette meg a vállam Lou.- Nekem sem beszélt.

-Akkor te még nem ismersz engem. Csak figyelj és tanulj!- indultam el a lépcsőhöz. Bekopogtam Harry szobájába, de nem mondott semmit, ezért benyitottam. Az ágyán feküdt és bámulta a plafont.

-Szia! Minden rendben?- kérdeztem, de nem válaszolt, ezért folytattam.- Tegnap beszéltünk Kate-tel, és elmondta, mi történt. De csak én meg Dora tudjuk. És mi is csak annyit, hogy szakítottatok.- Mivel még mindig nem szólt semmit, folytattam.- Oké, Harry. Duzzogj, szomorkodj, hisztizz, csinálj amit akarsz, de legalább a többieket ne így büntesd, hogy hozzájuk sem szólsz!

-Nem is hisztizek!- fordult végre felém.

-De beszélsz!

-Nem! Csak mondtam, hogy nem hisztizek.

-Akkor ezt minek nevezed?!

-Nem tudom. Csak bánt, hogy olyanokat mondtam neki. És fogalmam sincs, mit csináljak vagy mondjak neki vagy… áhh! Nem tudom, mit csináljak.

-Tudom. Ahogy azt is, hogy mit csinálj. Épp ezért vagyok most itt, és nem velük.

-Mármint a többiekkel?

-Nem. Csak a lányokkal. Mert ma elmentek valamerre, hogy megvigasztalják Kate-t. Hiába nem meri beismerni, hogy szomorú.

-Szomorú?

-Szerinted?? Most őszintén, Harry! Na, gyere már, csináljuk meg azt a meglepetést!

-Milyen meglepetést?? Miért nem tudok semmiről?

-Mert ki sem jössz már egy napja a szobádból. És pontosan ezért, most szépen lejössz velem, és segítesz nekem! Vagy én neked. Nem tudom, ezt majd menet közben eldöntjük- nevettem el magam, és ő is elmosolyodott!! Jobb vagyok, mint gondoltam. Tehát megragadtam a karját, és elkezdtem lerángatni az emeletről. Mikor a többiek lent megláttak, tátva maradt a szájuk. Meghajoltam, ők meg megtapsoltak.

-Ezt mégis hogy csináltad?- kérdezte Louis.

-Mondtam, hogy menni fog. Tehetségem van hozzá- nevettem.

-Khm. Én is itt vagyok!- szólalt meg Harry is.

-És még beszél is!- jelentette ki Zayn, mire mindenki elröhögte magát.

-HAHA! Szóval, mi is lenne az a híres terv??- kérdezte. Elmondtam neki, aztán egy kis győzködés után bele is ment. De csak egy kicsi után. Aztán Joy-val elmondtuk neki, hogy mit mondjon (úgy tűnik, most már igazi profik vagyunk ilyen téren (: ), aztán Niall kivételével minden fiút elküldtünk, hogy készüljenek fel az estére, mert tudtuk, hogy szükségük lesz egy kis időre…  Habár még ők sem tudnak mindenről, csak mondtuk nekik, hogy nézzenek ki jól, mert estére áthívjuk a lányokat. Tehát jöhetett az igazi meglepetés! Oké, eddig erről csak én tudtam, de most beavattam Joy-t és Niallt is, hogy segítsenek. Tetszett nekik az ötlet. Kimentünk az udvarra, és kívülről becsuktuk az ajtót, hogy ne tudjanak kijönni a többiek leskelődni. :D Kivittünk négy asztalt és megterítettük őket. Tettünk rájuk gyertyát is meg mindent. Nagyon jól nézett ki.

-De várjunk csak! Niall, ugye te tudsz főzni?!- fordultam rémülten Niall-höz.

-Aha. Persze!

-És mit?

-Pirítós és rántotta- vigyorgott.

-A fenébe! Ebbe bele sem gondoltam! Most mit fogunk csinálni?!

-Ja, tudok palacsintát is!

-Sokkal jobb… na mindegy, muszáj lesz beérnünk azzal. Gyertek, a fiúk már biztosan elkészültek.- Bementünk, és a fiúk épp akkor jöttek elő. Kivéve Zayn.

-Már megint hol van Mr. Mirror??- kérdeztem. Ez a becenév már rajta maradt! xD

-Hogy ki??- röhögtek a többiek.

-Ajj. Zayn.

-Ja, ez jó volt. Amúgy még fent van. Kitalálod, mit csinál?- válaszolt először Louis.

-Érted már, miért kapta a becenevét?- kérdeztem most már én is nevetve.

-Így már világos.- Ekkor megjelent a lépcsőn… igen, Zayn…

-Mi van? Mit röhögtök?- forgolódott.

-Semmi, Mr. Mirror. Ez kész!- fogta a hasát Harry. Hogy mikre nem képes az ember… Elég volt ez az egy szó, hogy ilyen jó kedve legyen.

-Mi???

-Áhh. Semmi. Na, gyere már.

-Oké, fiúk, figyeljetek!- kezdtem, mikor elcsendesedtünk.- Menjetek, vegyetek egy-egy csokor rózsát!

-Miért? Miben sántikálsz, csajos??

-Egy, nem vagyok csajos, kettő, én nem sántikálok, hanem megterveztem nektek egy szép estét, úgyhogy indulhattok!- Mikor végre elmentek, Niall-höz fordultam.- Na irány a konyha, és csinálj palacsintát!

-Igenis asszonyom!- erre mindhárman elröhögtük magunkat. Mikor befejeztük, ő bement a konyhába, mi pedig kimentünk feldíszíteni a kertet.

-Mimi! Joanne! Van egy kis gond!- hallottuk bentről. Nos, igen… tényleg volt egy kis… nagy gond… Odaégett a palacsinta. Fogalmam sincs, hogy csinálta, de az összes. Hát ez remek!

-Akkor rendeljünk pizzát!

-Hát, itt már az is mindegy… akkor hívom őket. Mennyit rendeljek?

-Szerintem 5-öt, hogy nekünk is jusson.

-6-ot!- vágta rá Niall.

-Az nem lesz sok?

-Nem! Majd megeszem, ami megmarad! Na, rendelj már!

-Jól van, jól van! Akkor maradj csendben addig.- tehát rendeltem 6 (!!) pizzát, aztán befejeztük a díszítést. Mikor végeztünk, Joy (ki más?!) kitalálta, hogy öltözzünk fel alkalomhoz illően, pincérnek. Nem tudom, honnan, de szedtünk „jelmezt”, aztán kikészítettük, hogy hamar át tudjuk venni (nehogy idő előtt meglássanak minket benne a többiek :D), aztán felhívtam Louis-t, hogy jöjjenek hazafelé. Nem értem, mi tarthatott ennyi ideig. Csak egy csokor virágért küldtük el őket. Aztán csörögtem Susannek is, hogy jöjjenek ide. Megkérdezte, hogy mi a baj, majd miután nagy nehezen sikerült elhitetnem vele, hogy nincs semmi, csak úgy ide kell jönniük és valahogy Kate-t is magukkal kell hozniuk, mondta, hogy megpróbálja, és lerakta.

Mire a fiúk megérkeztek, minden a helyén volt. Kivéve ők… :D

Harry-t elbújtattuk, majd leültünk a nappaliban. Mikor meghallottam a kocsit, kirohantam a többiekhez. Kate nem akart bejönni, ezért azt mondtam neki, hogy Harry nincs itt. Végre sikerült berángatni, de csak a nappaliig, ahol megállt és nem mozdult sehová. Egészen a meglepetésig…

Elindult a Gotta be you dallama, Harry pedig előjött és hátulról óvatosan átölelte Kate-t, majd elkezdte énekelni.

But here I am, asking you for one more chance… <3

Olyan aranyos volt. Viszont Kate reakciója nem az volt, amit vártam… :(

-Ha azt hitted, hogy csak így énekelsz nekem egyet, és minden rendbe jön, nagyot tévedsz…

-Nem csak ezt szerettem volna.

-Akkor? Mit?

-Bocsánatot szeretnék tőled kérni- mondta Harry szomorúan.- És hoztam neked valamit.- Elindult a konyhába, majd visszajött egy hatalmas csokor rózsával. Gyönyörű volt!- Boldog pót évfordulót! Lennél újra a barátnőm?

-Igen- hatódott meg végre Kate, és ha jól láttam, egy könnycsepp is legördült az arcán. Aztán megcsókolták egymást, mire a többiek elkezdtek tapsolni.

-És ez még nem minden! Csak lássátok meg, mit talált még ki Mimi!- Jött elő Niall a pincérruhájában, mi pedig elkezdtünk röhögni. Kivezettünk mindenkit az udvarra, ahol elállt a lélegzetük. Mindenkit leültettünk, aztán elindultunk be mi is átöltözni, de megjött a pizza. -Menjetek nyugodtan, majd én kifizetem!- szólt Niall, mi pedig felmentünk, de mire visszaértünk, valami nem stimmelt… Hiányzott egy pizza… xDxD

-Hova tűnt a hatodik pizza?!

-Megettem. Bocsi, éhes voltam…- nevetett Niall, de mi sem bírtuk tovább.

-Oké, de többet már nem kapsz! Na gyertek, hordjuk ki a kaját nekik!

Mi pincérkedtünk egy jót, a többiek pedig jót szórakoztak rajtunk.. HAHA.. Ki is találta ezt ki?! Na mindegy. :D Egy idő után, mikor már mindenki jóllakott (mi is) Louis felállt.

-Khm. Khm. Szóval. Szeretnénk nektek megköszönni ezt a szép estét, amiből, ha ti nem vagytok, nem lesz semmi. És éppen ezért, mi is készültünk nektek egy kis ajándékkal. Na, fiúk, mutassuk meg!- röhögött, mire engem Zayn és Harry, Joy-t pedig Liam és Niall ragadták meg és dobtak be a medencébe. Hú, ez remek volt. Mondhatom, igazán jól esett… xD

-Így akarjátok megköszönni?! Ruhástól megfürdettek?- kérdeztem, mikor végre sikerült feljönnöm a víz alól.

-Most mi bajotok? Mi is jövünk!- röhögött Harry, majd sorban beugráltak utánunk a medencébe. Utánuk pedig a lányok. Elvoltunk egy darabig, aztán este… elég későn... mentünk csak haza, mikor Adam értünk jött. Elmeséltünk neki mindent, ő pedig alig bírta végighallgatni. Szegény. Kb. este 11 lehetett, mikor lefeküdtünk aludni… :D:D

19. rész: Szakítás… :’(

Dora szülinapja már három napja volt, de azóta nem sok izgalmas dolog történt… máig…

Délelőtt még minden rendben volt, ahogy szokott is, délutánra pedig megbeszéltük, hogy átmegyünk a fiúkhoz. Mindenki ott volt, csak Harry és Kate nem. Pontosan addig, ameddig Harry meg nem érkezett Kate nélkül, idegesen és be nem rohant a szobájába. Most komolyan, mi ez a sok hisztiroham?!?!

-Ennek meg mi baja?- kérdezte Niall.

-Nem tudom, hívom Kate-t. Elvileg ma van az évfordulójuk, és úgy volt, hogy együtt lesznek- tárcsázott máris Dora.- Nem veszi fel. Na jó, én kezdek aggódni. Elmegyek megnézni, hol van. Valaki jön velem?- nézett körbe.

-Én megyek- állt fel Zayn.

-Te nem, te most menj fel és kérdezd meg Harry-t, mi baja.

-Én megyek- jelentkeztem.

-Mi pedig itt maradunk, hátha mégis ide jönne majd- mondták a többiek, mi pedig ketten elindultunk. Neki Londonnak. A házával kezdtük a keresést, de nem volt otthon senki, ezért még körbenéztünk a környéken meg a parkban, de nem találtuk, aztán eszembe jutott valami.

-Ugye még emlékszel, mi a kedvenc helye?

-Persze! A kávézó!

-Pontosan! Nézzük meg ott! Biztos ott lesz.- És igazam lett, ott ült egyedül, pityeregve.

-Kate, mi a baj?- ültünk le mellé.

-Semmi- szipogott.

-Könyörgöm, csak most az egyszer ne próbáld meg ezt elhitetni velünk! Kate! Itt ülsz a kávézóban magadban, Harry pedig otthon dühöng. Az évfordulótokon!

- Na jó… összevesztünk.

-De ennyire?!

-Igen. És a legrosszabb az, hogy már nem is igazán emlékszem, hogy min, csak összevesztünk. Aztán a végére odáig fajultak a dolgok, hogy olyan dolgokat kezdtünk egymás fejéhez vágni, hogy akkor lehet, hogy nem is kellene együtt lennünk meg ilyenek. Én pedig mondtam neki, hogy akkor szakítsunk. És elment. Itt hagyott, én meg azóta itt ülök és sírok- sírta el magát újra.

-Semmi baj, ne sírj- vigasztalta Dora. Nem tudtam mit csinálni, csak ültem mellettük, és bámultam magam elé, mikor megcsörrent a telefonom. Odébb sétáltam és felvettem, mert Joy volt az.

-Na, mi van? Megtaláltátok? Mondj már valamit, halálra izgultuk magunkat!

-Megtaláltuk, a kávézóban volt. Itt sírt. Sikerült beszélni Harry-vel?

-Nem tudomm. Zayn-nek nem sikerült, ezért Louis ment fel, ő meg még mindig fent van. Nem. Várj! Pont most jött le. Na, Louis, mit mondott Harry?

-Nem tudtam belőle semmit kiszedni, csak annyit hajtogat, hogy ez nem lehet igaz, meg hogy mekkora egy hülye. De legalább a szobába bejutottam- hallottam még mindig a vonal másik végéről.

-Megvan! Joy, menj fel te, és próbáld meg felvidítani. Neked ez mindig sikerül. Aztán hátha beszél majd egy kicsit. Ha sikerült, majd hívj fel, de most megyek vissza Kate-hez és Dorához.

-Várj már! Te tudod, mi volt?!

-Igen, nagyjából. Majd később elmondom, de addig próbáljatok meg csinálni vele valamit! Szia!- raktam le, majd visszamentem az asztalhoz.

-Ki volt az?

-Joy.

-És mit mondott?

-Harry a szobájában szidja magát és nem szól senkihez- húztam el a számat.

-Látod, őt is bántja! Legalább próbáljatok meg kibékülni! Ha más nem, legalább hívd fel!- fordult vissza Dora Kate-hez.

-Nem! Kizárt! Havjon fel ő, ha akar!

-Kate! Biztosan fel akar hívni, de attól fél, hogy kinyomod!

-Ki is nyomnám!

-Na látod?! Erről beszélek! Hívd már fel! Csak az én kedvemért!

-Na jó, de ha nem veszi fel, lesheted, hogy újrapróbáljam!- vette a telefonját, és tárcsázott. Kicsöng… kicsöng…- Haló? Harry?... Értem…nem, semmi baj… nem, nem kell. Köszi, szia!- lerakta.- Joanne volt az, nála volt Harry telefonja, mert nem akar most senkivel sem beszélni. Mikor meg megkérdezte, hogy adja-e oda, mondtam, hogy nem kell…

-De miért nem??? Nem arról volt szó, hogy vele beszélsz?!

-De ő nem akar velem!

-Dehogynem! Joy biztos elvette a telefonját, mert én küldtem fel az előbb, hogy beszéljen vele vagy valami- szóltam közbe.- Bocsi, de csak azért küldtem fel, hátha rá tudja beszélni, hogy fejezze be és hívjon fel, vagy valami, de ezek szerint még nem sikerült neki.

-Akkor ezek szerint már mindenkinek mondtátok?

-Nem, még nem mondzuk el senkinek, Joy-nak is csak annyit mondtam, hogy beszéljen vele!

-Miért pont neki?

-Mert na… ismeritek… be nem áll a szája, mindenkit szóra bír. Meg előtte senki sem tud titkot tartani. Jól van, tudom, hogy még kicsik vagyunk az ilyenekhez, de akkor is! Másnak nem mondott semmit, gondoltam veszteni valónk nincs…

-Értjük, értjük. Na, gyertek, menjünk vissza és beszéljük meg ezt a többiekkel is. Vagy legalábbis te és Harry.

-Nem! Tényleg köszönöm, hogy ennyit foglalkoztok velünk, de nem kell. Ne aggódjatok miattunk. Megleszünk- erőltetett mosolyt az arcára.

-De…- ellenkezett Dora.

-Nem kell! Menjetek nyugodtan, én is megyek haza. Kiheverem.

-Értettük. Holnap nincs kedved elmenni valahova? Csajos nap?- kérdezte Dora.

-Dehogynem!

18. rész: VÉGRE!!! <3

Reggel izgatottan keltem, elvégre ma van Dora szülinapi bulija, amit részben én szerveztem neki! Szóval, gondoltam, innentől a fiúk egyedül is képesek boldogulni, így felhívtam Dorát, hogy nincs-e kedve elmenni valahová velem és Joy-val. Persze, hogy volt. :D Az egyetlen bökkenő csak az volt, hogy nem tudtam, hova menjünk…

-Sziasztok! Na, merre megyünk?

-Nem tudom, te vagy a szülinapos, dönts te!

-Akkor… Nem megyünk el a fiúkhoz?

-Nem!- vágtuk rá egyszerre Joy-val.

-Miért nem?- csodálkozott.

-Mert… nincsenek otthon-szóltam némi gondolkodás után.

-Hova mentek?

-Nem tudjuk, biztos valami interjú. Nem mondtak semmit, csak azt, hogy nincsenek otthon- segített ki barátnőm.

-Milyen kár! Na mindegy, akkor menjünk el a plázába!

-Oké, indulhatunk!

Tehát elmentünk plázázni. Beültünk megnézni egy filmet, végigjártuk az összes butikot (amit rajtam kívül mindenki nagyon élvezett. Jól van na, nem vagyok az a vásárolgatós típus! xD). Mikor már kezdtem tényleg unni, megcsörrent a telefonom.

-Bocsi, ezt fel kell vennem- mentem távolabb a lányoktól.- Halló! Na, mehetünk?

-Aha. Merre vagytok?- szólt bele Harry.

-A plázában.

-Akkor értetek küldöm Lou-t. Louis! Gyere már! Na, végre! Figyelj, el kéne menni a csajokért a plázába. Na, mozgás! Oké, már úton van- röhögött. Ez nem normális! :D Leraktam és visszamentem a többiekhez.

-Na, az a helyzet, hogy a fiúk hazaértek. Van kedvetek elmenni hozzájuk?

-Persze!

-Remek! Louis mindjárt itt van értünk. Gyertek, menjünk lefelé!

Louis 5 percen belül ott állt a pláza bejárata előtt, és sikerült még azelőtt el is tűnnünk, hogy bárki is felismerte volna! Jók vagyunk! :D:D Út közben nem sokat beszélgettünk, csak Louis kérdezte meg, hogy milyen volt a napunk. Mikor megérkeztünk, és elindultunk befelé, le voltak kapcsolva a villanyok.

-A többiek nincsenek itthon?- kérdezte Dora.

-De, csak gyere már!- húztam magam után a nappaliba, ahol hirtelen felkapcsolódtak a villanyok.

-BOLDOG SZÜLINAPOT!- kiabálta mindenki egyszerre. Dora meglepettségében azt sem tudta, mit mondjon.

-Meglepetés! Boldog szülinapot!- köszöntöttem fel, és a kezébe nyomtam egy kis dobozt.

-Ez mi?

-Az ajándékod tőlem. De még ne bontsd fel! Majd csak a többivel!- mosolyogtam.

-Na? Nem jösztök bentebb?- kérdezte Niall, majd kitárta a kezét, hogy Dora ölelje meg.

-Köszönöm szépen mindenkinek!- járt körbe és ölelgetett mindenkit.

-Ne nekünk köszönd! Ez az egész Zayn ötlete volt!- ölelte át Kate.

-És ő most hol van?

-Azt hiszem, kint a kertben.- Dora nem habozott, elindult a kert felé. Oké, de mindenkit itthagyott. Mindegy, hagytam, had menjen, de kb. 5 perc múlva kimentem utána. Már kicsit sokáig volt… Viszont a kint hallottak egy kicsit megleptek.

- Zayn! Most komolyan mi a fene bajod van már napok óta?! Hozzám sem szólsz! Miért csinálod ezt?!- halottam Dora hangját. Kicsit megrettentem, ezért nem mentem tovább, csak megálltam és hallgattam. Nem szép dolog, de muszáj volt.

-Tudod mit?! Akkor elmondom. Te! Te vagy a bajom! Meg az, hogy az elején még elhiteted velem, hogy van valami, aztán kiderül, hogy… áhh, inkább hagyjuk. Tök mindegy. Tudhattam volna már az elején!

-Szerintem is!- hallottam ismét Dorát, majd lépteit, amint elindul az ajtó felé. Úgy tettem, mintha csak most jöttem volna ki, és nem hallottam volna semmit.

-Dora, nem jössz be a többiekhez?- kérdeztem mosolyogva.

-Inkább, mint hogy ezzel- biccentett Zayn felé- legyek idekint!- mondta idegesen, majd beviharzott. Ahogy beért, igyekezett elrejteni dühét, de nem mindenki elől sikerült.

-Jól vagy? Mi a baj?- érdeklődött Kate.

-Zayn.

-Mit csinált? Beszéljek vele?

-Nem, dehogy. Hagyd csak, hagy duzzogjon ott magának!

-Rendben! Na gyere, nyisd ki az ajándékokat!- mondta neki, de láttam, hogy nem hagyja nyugodni. Kérdőn rám nézett, hogy mi történt, én pedig csak intettem, hogy elintézem. Odamentem Niallhoz, és megkértem, hogy beszéljen Zaynnel. Mosolyogva bólintott és elindult kifelé. Tudom, nem szép dolog, de nem bírtam sokáig, elindultam utána. Olyan kíváncsi voltam, hogy ezúttal tényleg mi a baja.

-Zayn! Mi a bajod?

-Semmi.

-Ne hazudj, látom, hogy van valami!

-Tényleg? Jó meglátás- felelt gorombán.

-Most miért vagy ilyen velem?!

-Nem is tudom…

-Zayn! Én sem! Vagyis gyanítom, hogy te tudod, csak nem akarod kibökni. Mondd már el, hátha tudok segíteni!

-Jól van na! Te és Dora!

-Mi van velünk?!

-Ajj. Tudod jól! Tetszik Dora! Mégsem mondtál semmit. Tessék, kimondtam!

-Jól van na! Igen, azt tudom, de most akkor mit is kellett volna mondanom?!

-Hát hogy együtt vagytok! Én ezt nem tudtam! És ha tudom, valószínűleg igyekszem nem is tudom… nem beleszeretni!- mondta elég idegesen. Hogy az a!! Leesett! Zayn azt hitte…! Na ne! Ha ezt előbb tudom!

-Mi???? Miből gondolod, hogy mi együtt vagyunk?!

-Háát.. nem is tudom..-válaszolt ironikusan.- Állandóan együtt vagytok, szeretitek egymást, stb. Ezt akárhogy nézem, több mint barátság!

-Te! Hogy a jó ég áldjon meg! Persze, hogy több! Dora az unokatesóm! Uram atyám! Ilyen nincs! Te komolyan azt hitted?

-Hogy mi?? Na! Várj egy percet! Te és Dora unokatesók vagytok?!?! És én erről miért nem tudtam?!

-Öhmm.. nem is tudoom- nyújtotta.- Épp mással voltál elfoglalva!

-Mivel?- nézett értetlenül.

-Magaddal. A tükörben- röhögött.

-Héé! Ez nem vicces! Én meg itt szenvedek napokig! De miért nem mondtátok el hamarabb?

-Mert mi sem tudtunk róla! Olyan lehetetlenül viselkedtél! Meg sem lehetett közelíteni!

-Dehogynem!-vágta rá, de helyesbített.- Csak nehezen. De Miminek sikerült. El is kezdtem neki elmesélni, de…- és itt abbahagyta, mert valami megzavarta. Igen, én. Jól van, már nem bírtam tovább, elnevettem magam. Hoppá! :S

-Mimi?!

-Igen…

-Te hallgatóztál?

-Nem! Vagyis de… Bocsi, de annyira zavart, hogy rossz kedved van. Kíváncsi voltam, mi a baj. De nekem meg nem mondtad volna el, mert még kicsi vagyok- tértem át a bocsánatkérésből a duzzogásba, mire mindketten elnevették magukat.- Most mi van? Nem így van?! Na mindegy! Gyertek, nézzük meg, miket kapott Dora!

-Nem mehetek be! Az előbb nagyon megbántottam, most biztos haragszik rám!

-Nem! Ha befejezed a mondatot, amit elkezdtél neki ezzel…- kezdtem, de észbekaptam…- Hupsz!- kaptam a szám elé a kezem.

-Hé! Te az előbb is hallgatóztál?- nézett rám felhúzott szemöldökkel. Niall már a hasát fogta a röhögéstől. HAHA

-Igen… Bocsi… De muszáj volt! Már majd megölt a kíváncsiság!-Erre ő is elnevette magát.

-Na, akkor gyertek manók, menjünk be!- húzott minket maga után.

-Hé! Nem vagyunk manók!- tiltakoztunk, de nem engedett.

-De azok vagytok és kész! Te meg szokj le a hallgatózásról- nevetett. Azt hiszem sikerült feldobnom. Király vagyok! :D

Mire beértünk, Dora már majdnem minden ajándékot kibontott.

-Merre voltatok?- kérdezte Kate, én pedig a boldog Zayn-re mutattam, mire megértette és elismerően bólintott. Mikor Dora végzett az összes ajándékával, legalábbis azt hittük, Zayn odament hozzá.

-Dora! Csak bocsánatot szeretnék kérni az előbbiért.

-Na, akkor had halljam!- mosolyodott el Dora.

-Khm, khm. Szóval… Sajnálom. Bocsánat, hogy úgy beszéltem veled. Most pedig nem jönnél velem? Szeretnék mutatni valamit.- Elindultunk (mindenki ment xD) egy másik szoba felé, ami előtt Zayn eltakarta Dora szemét, majd bevezette a szobába. Mikor elengedte, Dora a szája elé kapta a kezét.

-Na tetszik?- vigyorgott Zayn.

-Nagyon! Köszönöm szépen!- ugrott a nyakába.

-Boldog szülinapot!

-De honnan tudtad, hogy ezt szerettem volna?!- Zayn csak meghúzta a vállát és elmosolyodott, majd mondta Dorának, hogy próbálja ki a… a… a vadonatúj DOBját! Na ne! Még én sem tudtam, hogy azt szeretne! Akkor Zayn honnan?!?! Na mindegy. Dora beült a dob mögé, felvette a dobverőt, és elkezdett játszani. Na jó, nem sikerült olyan jól, mert még életében nem dobolt, ezért Zayn odament neki segíteni. Nem mintha ő sokkal jobban tudott volna, de ez nem volt baj… Hátulról átölelte, megfogta a kezét, hogy együtt doboljanak, ami nem sikerült, ezért elnevették magukat, Dóra hátrafordult, és… megcsókolták egymást! Végre! Ahh, olyan szép volt ez a pillanat! Ilyen velem miért nem történik?! Nem baj, most nem ez a lényeg, hanem az, hogy végre összejöttek! Vagyis remélem! Ennek annyira örülök! :D