31. rész

Újra itthon (augusztus 1.)

Amikor megérkeztünk és leszálltunk a gépről, anyuék vártak a reptéren. Jó volt őket újra látni. Bár minden nap beszéltünk telefonon, mégis hiányoztak. És nem is voltak egyedül, velük volt Jack. De csak ő.

-A többiek?- kérdeztem, mert még csak Joy szüleit sem láttam.

-Nem tudtak eljönni. Joy, most hozzánk fogsz bejönni, míg anyukádék haza nem érnek, rendben?- mosolygott anyu.

-Hát rendben. És te hogy-hogy kijöttél?- fordult Jackhez.

-Mi az? Már ki sem jöhetek a legjobb barátaim elé a reptérre, miután egy hónapig nem láttam őket?!- tettetett felháborodást.

-Terveztek valamit!- vágtam rá.

-Dehogyis! Hogy is feltételezhetsz ilyet?- nézett rám apu furán.

-Őt mostanában nem lehet átverni… semmit nem lehet előtte titokban tartani- legyintett Joy.

-Nem is! És ha nem terveztek semmit, akkor Tom és Kevin miért nincsenek itt?

-Hááát… Tom nincs otthon, Kevinnek pedig nem volt kedve.- És én ezt először el is hittem. Hogy ilyen naiv legyek! :)

Amint hazaértünk, rájöttem, hogy nem ennyi volt. Ez még csak a kezdet! A legviccesebb az volt, amikor befordultunk az utcába, és megláttam az ablakon keresztül, hogy valaki lekapcsolja nálunk a lámpát. Pont akkor, amikor Jack befejezett egy SMS-t és elrakta a telefont. De nem szóltam. Miért? Had örüljenek.

Aztán megérkeztünk. Odaléptünk az ajtóhoz, ahol engem és Joyt előreengedtek. Kinyitottuk az ajtót, amit mellesleg elfelejtettek becsukni, és ami fel sem tűnt Joynak… aztán bementünk a házba, ahol nem volt semmilyen meglepetésbuli, hanem előugrott a nappaliból egy bérgyilkos, és mindenkit lekaszabolt! Dehogyis, csak vicceltem! :D Ahogy beléptünk, Tom felkapcsolta a villanyt és mindenki azt kiabálta, hogy üdv újra itthon. Nem voltak sokan, csak Joy szülei, Tom és Kevin. Nem sok, de éppen elég. És… hé! Hol van Kate (a chicagói)?! Csak mert gondoltam, ha úgy is járnak Kevinnel, akkor eljön vele. Vagy ilyesmi… De nem volt ott. Hm… Na mindegy, nem is idegesítem fel magam rajta. Had legyenek el maguknak, nem szólok bele. Egyébként jó volt a buli, volt pizza, süti, hatalmas ’WELCOME BACK’ felirat meg ilyenek.  Aztán jött az üvegezés! Az este legjobb, ez esetben legfurább része…

Természetesen Jack kezdett és a üveg…tárárárámm!... rám mutatott. :)

-Felelsz vagy mersz?

-Merek!

-Adj egy puszit annak, akit közülünk a legjobban szeretsz!- vigyorgott, mire odahajoltam Joyhoz és arcon pusziltam.

-Hé! Én a fiúkra gondoltam!

-Sorry. Késő bánat!- nevettem.

-Akkor most én jövök!- szólt Joy. Az ő pörgetése Tomra esett, aki a felelést választotta.

-Van olyan lány, aki tetszik neked?- csillogott Joy szeme. Tehát tud valamit. Amit én nem! Most megsértődtem! :D

-Igen- vágta rá.

-És ki az?

-Egy forduló, egy kérdés! Majd legközelebb- nyújtotta ki a nyelvét.

-Én következek!- vette  el az üveget Kevin. Pörgetett, és… nemár! Megint én?! Hogy az a!

-Merek- forgattam a szemem, mielőtt feltette volna a megszokott kérdést.

-Rendben. Ahogy reméltem- nevette el magát.- Akkor most puszild meg azt, akit a legjobban szeretsz, a FIÚK közül.

-Nóóó problem!- odaugrottam Jackhez és egy nagy puszit nyomtam az arcára.

-Hé! És mi?- kérdezte Kevin és Tom egyszerre.

-Ti nem kaptok!- nevettem.

-És miért is nem?

-Mert még csak a reptérre sem jöttetek ki!- mondtam sértődöttséget tettetve, aztán nagyot nyeltem, mert eszembe jutott valami.- Plusz neked barátnőd is van- néztem Kevinre.

-Mi??- nézett értetlenül.

-Barátnőd van-ismételtem meg.

-És én arról miért is nem tudok?

-Most mi van?- kérdeztem vissza.

-Ja!! Megvan!- ugrott fel Joy.- Mimi még mindig úgy tudja, hogy te és Kate együtt vagytok- vigyorgott, aztán lefagyott az arcáról a mosoly.

-Te nem szóltál neki?!- kérdezte Jack.

-Most mi van?- forgolódtam.- Jól van, akkor kimegyek, hogy meg tudjátok ezt beszélni. Oké? Még csak véletlenül sem akarok zavarni- mondtam cinikusan, aztán felmentem a szobámba. Ha így állunk. Akkor titkolózzanak. De mit kellett volna Joynak elmondania nekem?! Nem értek semmit. Áhh. Ezen vagy 5 percig törtem a fejem, mire kopogtattak az ajtón.

-Ki az?- kérdeztem.

-Joy.

-Akkor gyere!

-Figyelj, bocsi, hogy nem szóltam, de teljesen megfeledkeztem róla.

-Oké. De miről is?

-Kate és Kevin azután szakítottak, hogy beszéltünk a fiúkkal. Állítólag még azon a napon.

-És te ezt mióta tudod?

-Másnap tudtam meg.

-Hogy? És mért nem mondtad el?

-Hát… beszéltem a fiúkkal, az most nem lényeg, hogy miről, de akkor mondták. És azért nem mondtam el, mert utána, mikor találkoztunk, rögtön kiment a fejemből, és csak az előbb jutott eszembe, hogy mondani kellett volna.

-Aha. Értem. Akkor nem baj. De miről is beszélgettetek akkor a fiúkkal? Valami olyanról, amiről nekem is tudnom kéne?!

-Nem. Dehogyis. Nem megyünk le? Már lent várnak minket.

-Kevinről van szó?

-Róla is. De róla csak annyi, hogy szakítottak. A fiúknak még nem mondtam róla semmit.

-De. Jack. Ő rögtön kiszúrta- hajtottam le a fejem.

-Tényleg?! Mikor?

-Mikor először gördeszkáztunk együtt. Habár az elég fura volt. Valamit dadogott ott Tomról is…

-Aha. Biztos nagyon érdekes volt. Na, menjünk!

-Várj! Te tudod. Mi van vele?!- rántottam vissza.

-Semmi. Vagyis már semmi.

-Akkor mi VOLT vele?!

-Ajj. De el ne mondd senkinek, hogy mit mondtam!

-Csak mondd már!

-Oké. Az úgy volt, hogy…