33. rész

Egy bizonytalan mese biztos része (igen, még mindig augusztus 1. erre most mit mondjak?! hosszú egy nap volt…)

-Igen?

-Az most nem lényeg, hogy miről? Van olyan lány, aki tetszik neked? Már semmi? És most a végén már senki nem biztos semmiben? Nem mondhatom meg? Te jó ég Joy! Mikor is szándékoztál szólni?!

-Rájöttél?

-Áh, nem! Szerinted?! Azt hitted titokban tudjátok tartani?

-Reméltem.

-Hányan tudják rajtam kívül?

-Tom.

-Remek!

-Bocsi, csak na. Nem akartam. Vagyis. Áh.

-Nem baj- mosolyogtam.- Várjunk csak! Akkor ezért nem akartál összejönni Lukekal!- nevettem el magam.

-Igen.

-Oké, de mikor és hol és hogy? Ugye azon a bizonyos „az most nem lényeg, hogy miről” megbeszélésen?!

-Igen.

-És mégis hogy?!

-Nem tudom. Csak úgy.

-Mi az, hogy nem tudod?!

-Nem tudom és kész. Nincs ezen mit magyarázni. Csak valahogy megtörtént.

-Ajj! Veled sem lehet semmire se menni! Na gyere, akkor menjünk vissza, ne várassuk meg megint őket! Jack, te is jöhetsz!- szóltam, mire a kis kotnyeles előbújt a bokor mögül.

-De honnan tudtad már megint, hogy itt vagyok?!

-Nem kell hozzá nagy tudás, elég az, hogy ismerlek. Meg jó a fülem. De várjunk csak! Te nem voltál ott, mikor ez volt?

-Nem.

-Akkor ment ki popcornt csinálni.

-Ez akkor történt? Jó gyorsak voltatok- csodálkozott.

-Egy fél óráig odavoltál.

-Aztán mire visszaértem, te már sehol sem voltál.

-Mert meguntam a várakozást!

-Tom meg egy árva szót sem szólt!

-Hahó, én is itt vagyok!- szóltam közbe.

-Oké, akkor menjünk be.

Mikor beértünk, Tom és Kevin a kanapén ülve vártak minket.

-Mostmár valaki tényleg megmondhatná, hogy ilyenkor hova tűntök!

-Megbeszélés- vágtam rá.

-És mi miért maradunk ki?!

-Mert titeket beszélünk ki!- mondta nyugodtan Jack, mire mindketten elröhögték magukat.- Héé! Most mi van?! Ezt komolyan mondtam! Ezek ketten elkezdenek tárgyalni, én meg addig hallgatózok, amíg Mimi észre nem vesz.

-Nem addig, amíg észre nem vesz, hanem addig, ameddig nem látja úgy, hogy eleget hallottál- mondtam, mire még jobban röhögtek a fiúk. Aztán mi is beszálltunk. Mert miért ne?! :)

Még egy kicsit Activity-ztünk, amikor felállt Kevin, és mondta, hogy ő menne.

-Várj, kikísérlek!-ugrottam fel én is. Mikor kiértünk a kapuba, odafordult hozzám.

-Mimi…

-Igen?

-Áhh.. semmi…- indult el.

-Várj! Mondd el nyugodtan.

-Emlékszel, hogy a múltkor veled beszéltem, hogy tetszik Kate? És hogy utána jártunk?

-Igen.

-Nem volt igaz.

-Mi? Akkor miért?!

-Kíváncsi voltam valaki véleményére.

-És jól szórakoztál közben?

-Nem. Most meg hülyének érzem magam. És biztos vagyok benne, hogy akinek a véleményére tényleg kíváncsi vagyok, aki számít, az most haragszik rám.

-Nem tudhatod. Kérdezd meg!

-Később. Azért köszi. Szia!

Hát, ennyit a mai napról. Végülis csak három részre szedtem szét. Nem gond! :)