Ez most egy rövidebb rész lett az elég hosszú 29 után, de remélem nem baj! :D Nemsokára jövök a 31-essel, ami már ismét Chicagóban játszódik. :D Innentől kevés változás lesz a blogban, csak a helyszín és a régi szereplők visszatérése... Már biztos sokótok fejében megfogalmazódott a kérdés (a barátnőm meg is kérdezte :P), hogy miért A summer in CHICAGO a blog címe, ha eddig nagyrészt Londonban játszódott. Vagy miért nem Mimiről szólnak a részek, ha egyszer ő a főszereplő, illetve az "író"... Ezen kérdések válaszaira az előző részekben már utalgattam, de konkrét válasz még nem kaptatok... és most sem fogtok! :P Majd a következő részekbe kiderül! :D:D <3
De nem is untatlak titeket tovább, jó olvasást! :D

30. rész

Happy & sad

Teehát minden elintézve! :D Végre! Miután mindent megbeszéltünk a fiúknál, Joyval indultunk is vissza Adamhez, aki együtt szerette volna tölteni velünk a napot, mert már egy hónapja itt vagyunk, de még ne sokszor voltuk vele együtt, mert sok volt a dolga. És nekünk is. :)

Elmentünk a városba. Csak úgy. Mindenmerre. Nézelődtünk, híres épületeket mutogatott, megnéztük a Big Ben-t, a British Múzeumot, de azt csak kívülről (:D) és láttunk egy őségváltást! Az volt a legnagyobb élmény! :D Miután vége lett, oda is mentünk hozzájuk Joyval és grimszoltunk neki meg ilyenek. :P De nem mozdultak… Aztán felültünk a London Eye-ra. Tudom, már voltunk, de nem lehet megunni. És közben egész délután beszélgettünk. Sajnos Adamék nem tudnak eljönni majd a többiekkel… :( Aztán este mikor indultunk vissza, nem Adamékhez mentünk, hanem a fiúkhoz. Aztán leesett… Adam csak csali volt. Ezek meglepetés búcsúbulit rendeztek nekünk. És ebben nem is lennék olyan biztos, ha nem hallottam volna Nickyt és Susant erről beszélni… az a fránya hallgatózás! :D

-Ti nem vagytok normálisak!- léptem be az ajtón nevetve. A többiek jobban meglepődtek, mint ahogyan nekünk kellett volna.

-Honnan tudtad?

-Hányszor kell még elmondanom, hogy előttem nincsenek titkok?!

-Ah, persze! Ezúttal kit hallgattál ki?- nevetett Zayn.

-Susan és Nicky- vágtam rá gondolkodás nélkül.

-Legközelebb körbenézünk, mielőtt elkezdünk valami titkosról beszélni- nevetett Nicky.

Egyébként a buli nagyon jó volt, de „csak” 9-ig maradtunk, mert másnap korán kellett kelni.

Reggel 8-ra összepakoltunk, elkészültünk és már indulásra készen is álltunk. A repülő 10-kor indult, így 9-re mentünk ki a reptérre. A fiúk sajna nem tudtak eljönni, így csak Adam, Susan és Nicky jöttek ki. Aztán egyre közeledett a 10 óra. Végül bemondták, hogy szálljunk fel. Felszálltunk, leültünk, aztán csak bámultunk ki az ablakon. Végül a repülő megmozdult, elkezdte a felszállást. Még integettünk a többieknek, de aztán eltűntek a szemünk elől. Aztán London is. Ennyi volt. Viszlát London, helló Chicago. Estére már otthon is voltunk… gondolom nem kell mondanom, hogy mi várt… :D