36. rész

Úristeeeen!!

Ahogy a címben is írtam: úristeeen!!! Most komolyan! Én és Kevin?! Ezt még most sem tudom felfogni. Bár ott helyben elég lazán kezeltem, már amennyire ezt lehet lazának nevezni. De amint sikerült feldolgoznom, hogy mi történik körülöttem, tönkrementem. És ez pont akkor történt, mikor én és Jack visszaértünk Joyékhoz, akik még mindig furán néztekk minket.

-Mit kiabált itt ez a félnótás?

-Kevin…- kezdtem, de nem jött össze a befejezés, szám elé kaptam a kezem és seggreültem. Szó szerint.- Te jó ég- mormoltam.

-Kevin elmondta neki, hogy szereti, mire ő is elmondta neki, hogy ő is szereti. Összejöttek, holnap randi, így most mindenki boldog, kivéve engem, mert teljesen kilapultam.

-Ez igaz?- nézett rám Joy. Csak bólintottam, mire felráncigált, és elkezdett visítozva, a kezem fogva ugrálni, ami arra kényszerített, hogy  én is csináljam vele. Nem is tudom, mikor csináltam ilyet utoljára. Ja, megvan. SOHA. :) Valamikor ezt is el kell kezdeni.

-Kösz, hogy kérditek, jól vagyok…- dünnyögött Jack mögöttünk, de annyira nem figyeltünk rá.

-És mikor randiztok?

-Holnap este. Moziba megyünk.

-De nem holnap jönnek haza a többiek?

-Úúú… de, tényleg. Ajj. Azt a két órát megértik. Holnap még úgysem lesz koncert.

-Nem?

-Nem. Szerdán és pénteken.

-Te ezt honnan tudood? Azt hittem én vaagyok a Directioner.

-Te is vagy. Én meg az, aki mindent tud- nevettem.

-Oké. És mit néztek?

-Mikor?

-Hát holnap. Mit néztek a moziban?

-Öhmm… nemm tudom.

-Az előbb még úgy volt, hogy az új filmet- szólt közbe Jack.

-Milyen új filmet?

-Nem tudom- feleltem nevetve.

-Akkor miért mondtad, hogy azt úgyis meg akartad nézni?!

-Azt mondtad?

-Azt mondtam? Oké, nem voltam magamnál. Bocs.

-Akkor azért nem bírtál felfele állni rólam.

-Lehetséges. De az nem baj, azt amúgy is megérdemelted!

-Nem igaz!

-De igaz! Hallgatóztál.

-De nem volt rá szükség, mert már tudtam.

-Ez meg a mássik!

-Te tudtad?- kérdezte egyszerre Joy és Tom.

-Persze. Nem volt nehéz.

-Szólni se lett volna.

-De nemm is lett volna olyan szórakoztató.

-Sziasztok!- integetett messziről Kevin(?).

-Hát te?

-Itthagytam a gördeszkámat- nevetett.

-Ez most komoly? A gördeszkádat a gördeszkapályán hagyod?!

-Haver, nekeed elvette a szerelem az eszed.

-Most erre mit mondjak?!

-Hogy igazam van, mint mindig.

-Miért szálltál le róla?- fordult felém.

-Bocsi, de már nagyon könyörgött- nevettem.

-Héé! Én is itt vagyok!

-Sajnos. Pedig lehetnél alattam is!

-kösz nem. Elég volt azt a pár percet is kibírni. Legközelebb helyeselni fogom a fogyókúrát.

-Én nem! Na, de mostmár tényleg megyek! Sziasztok!- ment el Kevvin.

-De arii!- monddta Joy.

-Lányyok!- sóhajtott Jack.

-Szerintem inkább beszéljünk nálunk. Nélkülük- mutattam a két jómadárra.

-Azt megkösszönnénk- helyeseltek.

-Akkor sziasztok!- intettem, majd elindultam. Aztán kb. kétpercnyi búcsúzkodás után Joy is követett. Háh. Aztán felmentünk hozzánk. Fel a szobámba, hogy anyuék se hallják. Bezártuk az ajtót, megálltunk egymással szzemben, de nem bírtuk sokáig cssendben, elkezdtünk visítozni.

-Hallkabban!- hallatszzott a nappaliból. Egy kicsit visszábbvettünk a hangerőből, aztán teljesen elcsendesedtünk. Végül és végignyyúltam az ágyamon, Joy pedig leült a földre törökülésben.

-És mit veszel fel?

-Erre még nem is gondoltam.

-Keressünk valamit.

Oké. Tudni kell, hogy nálunk ez annyiból állt, hogy feltúrtam az  egész szekrényemet, mindent kihajigáltam Joynak, aki mondta, hogy jó vagy nem, az esetek 100%-ában nem, onnann pedig a földre landolt. A keresgélés végére egész szép kis halom jött össze a szoba közepén.

-Oké, most vissza- jelentettem ki kelletlenül.

-Vissza- sóhajtott fel Joy.

Miközben pakoltuk vissza a ruhát, egyszer csak felkiáltott.

-Ez az!- tartott  fel egy kék atlétát.- Ezt felvehetnéd egy rövidgatyával.

-Erre az előbb még azt mondtad, hogy kizárt.

-De figyelj. Közben eszembe jutott  valami.

-És mi?

-Hogy ezz egész jól nézne ki egy rövidgatyával és tornacsukával.

-Most hogy mondod, tényleg. Na, de mostmár tényleg pakoljunk el, mert reggel jönnek!

-Már alig várom!

-De sajna csak egy hétig lesznek itt.

-utána meg ki tudja meddig nem látjuk őket.

-Ja.

Miután vissszapakoltunk, még Joy egy kicsit kiokított az eelső randiról. de csak ezeket a szokásos dolgokat mondta. Tudjátok. :) Aztán megbeszéltük, hogy ottalszik nálunk, így reggel majd egyutt megyünk ki a többiek elé a reptérre. Aztán este 10-kor az is eszünkbe jutott, hogy felhívjuk Joy szüleit. Na jó, nem, ők hívtak minket (már vagy húszezredszer), hogy Joy még mindig nálunk van-e, és  hogy nincs-e kedve hazamenni valamikor… Hupsz! :D