Ez most egy kicsit rövidebb rész lett, de még ma hozom a kövit! :):)

35. rész

Ez most komoly?!

-Ezt komolyan mondtad?- kérdezte.

-A lehettő legkomolyabban. És ez azóta így vaan, hogy megláttalak- tettem hozzá.

-A helyzet az, hogy én is hasonlóképpen vagyok vele. Valamiért fuura volt, mikor először találkoztunk, vagyis na… nem tudom…

-Értem- legyintettem.

-Oké… szóval fura volt és utána elkezdtem kérdezősködni rólad a többiektől. De csak  finoman.

-Így nem vették észre, hogy…

-Tetszel nekem.

-Igen azt… Velem is így volt…  Csak arról joy-nak rögtön elmondtam mindent… aztán Jack is rájött, igaz?- fordultam a bokor felé.

-igen- lépett elő vigyorogva.- Bocs, de láttuk, ahogy Kevin elrohan, és utánatok jöttem.

-És mennyit  hallottál?

-Szerelmet vallottaatok egymásnak- röhögött.

-Hahaa. Nagyon vicces vagy! De…- gondolkoztam. Valami nem stimmel.- Ha  csak azután jöttél, hogy Kevin elindult, akkor nem is hallhattad az elejét. Az enyémnek is max a vé… Teee! De mocsok vagy! Mért nem szóltál??- vágtam oldalbaa.

-Mi van? Miért vagyok mindig ennyire lemaradva?

-Ez a mocsok tudta, hogy tetszel nekem, és hogy… tet… tet… szóval azt.

-Hogy tetszel?

-Először is: áúú! Másodszor: igen, tudtam. Nem vagyok én olyan hülye mint ti… azt hiszitek- egészítette ki, mert látta, hogy készülök meegint  oldalba vágni.

-És mért nem szóltál?

-Mert jó volt nézni titeket!- nevetett.

-Na várj, most kapsz!- kezdtem el kergetni.- Gyere segííts!- fordultam Kevinhez, akinek nem kellett kétszer mondani, már velem együtt kergette Jacket. Ahogy elhaladtunk Joyék ellőtt, elkezdett kiabálni:

-Két szerelmes pár, mindig együtt jár!- Aztán visszafele- és most nem rólatok beszélek!- mutatott Joyékra, akik kérdőn néztek.

-Na várj, elkaplak én még!- szaladtam utána, de mielőtt sikerült volna nyakoncsípnem, még odakiáltott a többieknek:

-Mimi és Kevin járnak!- aztán nem kiabált többet, mert ráugrottam, és azzal a lendülettel el is estünk. Ő a földön feküdt, én meg ráültem.

-Szállj már le! Nem kapok levegőt!

-A fejedre is ülhetek.

-Inkább maradj. És meddig szándékozol rajtam pihentetni…

-Ki ne mondd!

-Jól van na! De meddig?

-Amíg el nem fáradokk.

-Az ülésben?!

-Igazad van. Akkor amíg meg nem unom.

-Egy tízes skálán mennyire vagy türelmes?

-Az attól függ. Ha másokat kell agyon nyomni, 11- vigyorogtam büszkén. Ekkor odaért Kevin is.

-Kevin, nem szednéd le rólam a barátnődet?

-Még nem vagyok az.

-Mikor leszel?

-Nem tudom.

-Akkor Kevin, nem szednéd le rólam a kismajmodat?

-Héé! Rúgni is tudok!

-Bocsánat, ezt a tüneményt. Ezt a súlyos tüneményt.

-Mintha nem te beszéltél volna le a fogyiról.

-Mintha akkor még nem tudtam volna, hogy a síromra az  lesz írva, hogy kilapult Mimi alatt. Kevvin, szólj már neki.

-Dehogy szólok, hagyjál már. Jól teszi.

-Látod?! Én csak a legjobbat akarom ne… magamnak.

-És nem akartok akkor megbeszélni valami randit vagy mit tudom én?!

-De, miért ne? Holnap 6-kor elmegyünk megnézni az új filmet?- kérdezte Kevin.

-De. Úgyis meg akartam nézni.

-Akkor ezt megbeszéltük- bólintott, majd hozzátette- Most mennem kell, de majd még később találkozunk!

-Mi?? Itt hagysz? És ennyi volt? Még mindig nem akarsz rólam leszállni?

-Hááát… mit tanultál az esetből?

-Hogy veled senki ne kezdjen, meert ráülsz és kilapítod.

-Héé!

-Miért? Igaz!

-:P. És még?

-Legközelebb szólok- foorgatta a szemét.

-Azért- helyeseltem.

-Akkor nem szállsz le?

-Ja, de bocsi- nevettem és álltam fel.

-Ennyi?

-Mi ennyi?

-Kevinnel ennyi volt?

-Igen. Miért?

-Háát.. ti tényleg összeilletek.