39. rész

Késő!  (augusztus 11.)

Tegnap nem történt semmi érdekes, persze csak akkor, ha azt, hogy az első sorból nézzük az 1D koncertet, vagy hogy koncert után bemehetünk a színpad mögé, semminek nevezzük. Nos igen, akkor tényleg nem történt semmi érdekes. :)

Egyébként az egész napot Dorával és a srácokkal töltöttük gördeszkázással, míg a többi lány figyelt minket. Egyszer megpróbáltam őket rávenni, hogy próbálják ki, de nemm jártam sikerrel. Ők megelégedtek az egy helyben üléssel és beszélgetéssel. Lányok…! xD

A koncert után egyből hazamentünk, pontosabban mindenki hozzánk, beszélgettünk meg hülyéskedtünk egy kicsit, aztán eszembejutott, hogy Doráék ma, tehát a tegnapi  nap másnapján mennek a szüleikhez.

-De kár, hogy holnap már mentek is!

-Öhmm… Igen…

-Mit forgatsz a fejeedben?!

-Tudod, arra gondoltam, hogy holnaap semmiképpen nem szabad lekésnünk a gépet, mert akkor csak szombat reggel tudnánk anyuék után menni. Micsoda tragédia lenne…

-Dora, komolyan mondom, büszke vagyok rád! De ez mégis hogy jutott eszedbe?

-Mi?

-Hát hogy lekésitek! Miről beszéltél az előbb, ha nem erről?!

-Én csak azt mondtam, hogy sajnálatos dolog lenne, ha valamiért lekésnénk a repülőt.

-Én pedig csak úgy mondom, hogy ha  netán ez történne, annak lehetne az is az oka, hogy például elnéztük az órát, mert nem Londonban vagyunk, és azt hittük, hogy fordítva kell nézni, és 14.15 helyett 15.14-kor mentünk ki a reptérre- „jegyezte” meg Luke.

-Miért lenne már fordítva az óra?- értetlenkedett Kate.

-Azért, hogy lekéssék a repülőt és csak szombaton menjenek haza.

-Nem lenne egyszerűbb csak simán nem kimenni?- kérdezte Joy.

-Nem fognak kimenni, csak  ezt mondjuk a szüleiknek, mikor kérdezik, hogy miért nincsenek ott.

-Én benne vagyok- mondta elsőként Zayn, majd a többiek is egyszerre.

Reggel  boldogan ébredtünk- már aki nálunk aludt. :)

15.30-ig lementünk a gördeszka pályára, és gördeszkáztunk. A lányok megjegyezték, hogy csinálhatnánk valami mást is, mert ők már egy kicsit unják, hogy csak minket néznek. Na, majd délután elviszem őket valahová.

15.30-kor Dora elővette a telefonját, és mondta, hogy maradjunk csendben, amíg telefonál.

-Haló?  Szia anyu!

…

Nem, nincsen, csak az a helyzet, hogy Luke és én lekéstük a repülőt.

…

Nem, dehogy, nem direkt csináltuk, hogy találhatsz már ki ilyet?!- itt majdnem elröhögtem magam- csak az a helyzet, hogy elnéztük az órát.

…

Úgy, hogy azt hittük, fordítva vannak a számok, és aszerint mentünk ki a géphez.

…

Igen, tudom, hogy az csak a dátumnál van. De attól még elnéztük az órát, és itt maradtunk Chicagóban.

…

Szombat reggel.

…

Rendben, nem fogjuk, megígérem. Oké. Köszönöm szépen! Szia! Addig is jó nyaralást!- majd lerekta a telefont.

-Kész!- mosolygott, mire mind elkezdtünk röhögni. Nem kérdeztük meg, miket beszéltek, de abból, amit hallottunk nagyjából tudtunk következtetni a kérdésekre. És nekünk már ez is elég volt. :)

Miután ezzel végeztünk, mondtam, hogy ha a többieknek nem teszik a gördeszkázás, keressük meg a fiúkat, majd menjünk el valahová. Erre vajon mi lenne a legalkalmasabb hely? Hát persze, hogy a … fogalmam sincs… xD

-Oké, akkor kinek mihez van kedve?- kérdeztem, de hiba volt, mert bár mindenki válaszolt, ezt egyszerre tették. Ennek köszönhetően érteni sem értettem semmit. Viszont eszembe jutott valami. De nem mondtam el a teljes tervet. Dehogy mondtam, meglepi lesz! :)

-Mit szólnátok, ha elmennénk hot-dog-ozni?- vetettem fel az ötletet.

-Oké- mentek bele a többiek.

-Előbb megkeressük a fiúkat, vagy viszünk nekik is?

-Nekik nem viszünk, csak mi megyünk, és majd utána keressük meg őket.

Ahogy odaértünk a hot-dog-oshoz, mondtam nekik, hogy kérjenek nekem is, én pedig addig felhívom a fiúkat, hogy merre vannak. Persze, csakis ezért hívtam fel őket, semmilyen hátsó szándék nem vezérelt. A lényeg az, hogy megmondtam nekik, hogy valahogy intézzék el, hogy a házunktól nem messze lévő kis strandon ne legyen senki. Habár ez nem lesz nehéz, mert több strand is van, ez pedig egy kisebb fajta, és csak egy medencéje van. Vagyis kettő, de az egyiket nem engedik fel, mert nem sok ember jár ide, úgy is mondhatnám, hogy csak mi. Ezért is volt könnyű dolga a fiúknak. Aztán mikor letettem a telefont, elkezdtem számolgatni. Mindenkinek kell egy pár. Susan- Louis, Nicky- Liam, Kate- Harry, Dora- Zayn, Joy- Niall, és kimaradtak hárman: Jack, Tom és Kevin.

-Emberek, nekem most el kell mennem, most hívott anyukám, hogy megyünk valahova. Ne kérdezzétek, elfelejtettem- ezt az értelmes mondatát azzal jutalmaztuk, hogy kiröhögtük, aztán ő elment. Tehát eggyel kevesebb. Jack és Kevin. Egyedül nem bírok velük, de Jack-et biztos, hogy megleckéztetem. Így Kevint be kell avatnom. Sebaj.

-Kevin! Kérhetnék valamit?- majd gyorsan suttogva ismertettem vele a tervet. Tetszett neki. Várjunk csak! Luke. A fenébe. Módosult a terv. De nem sokat. Kevin lesz az ő párja, az enyém pedig Jack.

-Nagyon meleg van. Nincs kedvetek elmenni fürdőzni?- kérdeztem.

-De, de a fiúk?

-Már szóltam nekik.

-És fürdőruha nem kellene?- a fenébe.. erre nem gondoltam.

-De, de akkor csak hazaszaladunk érte, majd ott átvesszük, mert sietni kell. A fiúk valószínűleg már ott vannak. De ugye mindenkinél van?- Csak Kate-nél nem volt, de neki tudott egyet adni a nővérem, így miután mindenki megfogta a sajátját, indulhattunk is. Mikor odaértünk, megvettük a belépőket, majd elindultunk a medence felé. Ekkor még mindenki gyanútlan volt. Még. És akkor hirtelen…