38. rész

I love singing! <3     (augusztus 9. este)

Húúúúhaa… Fontos dolog?! Az enyhe kifejezés… Akkor az elején.

Elindultunk a többiekkel hozzánk. Szinte mindenki ott volt. Pontosabban mindenki ott volt. Ha nem gond, nem sorolom fel, csak így: szüleim, 1D, a lányok, a „deszkások” és Joy. A szószóló. :)

-Mi van itt? Már volt a szülinapom, nem?- forgolódtam értetlenül.

-Volt, de ez most teljesen más. Kitalálod, milyen koncert lesz Chicagóban augusztus 30-án, a nyárzáró bulin?- vigyorgott Joy.

-One Direction?

-Nekünk most lesz koncertünk, utána folytatjuk a turnét, rémlik?- kopogtatta meg nevetve a fejem Niall.

-Akkor?

-Mimi, ne csináld már! Komolyan nem hallottál még róla? Akkor a versenyről sem. Na mindegy, annál nagyobb lesz a meglepi- nevetett Joy. Oké. Milyen koncert? Miről nem hallottam? Milyen verseny? Mivan? Ilyen kérdések jelentek meg a fejemben, de inkább nem tettem fel őket hangosan, hátha folytatja még ma…- Ki a kedvenc énekesed?

-Av… Neee! Idejön koncertezni?!?! Úristen! Mikor? Hol? Mehetek?- kezdtem ugrálni.

-Na, várj egy kicsit, és folytatom. Na. 1. igen, idejön. 2. augusztus 30., a nyárzáró bulin, ahogy már mondtam. 3. ide, ahogy már ezt is mondtam. És 4. igen, mehetsz, de még mielőtt elkezdesz ugrálni, meg visítozni, hallgass végig. Jé, csendben maradtál. Na, a lényeg. van egy verseny. Énekelned kell, be kell küldeni egy megadott e-mail-re, és a chicagói nyertes… táráráráámmm… együtt énekelhet Avril-lel.

-Váááááááááááááá!- oké, ez nem fejezi ki azt, amit én ott levágtam. Ezt mindenki, aki ismer, tudja rólam: imádok énekelni. Egy  kicsi hangom is  van, de szerintem nem nagy cucc. Annyira, de annyira, de annyira örültem. Amit Joy ezután mondott is csak azért hallottam, mert szinte ordított.

-És a legjobb az egészben, hogy a győztest 15-én hirdetik ki, a tv-ben. Tehát ha megnyered, benne leszel a tv-ben!!

Innentől kezdve Joy-val kb. egy félórán keresztül csak visítoztunk és visítoztunk. A többiek ezt egy idő utánn megunták, a srácok hazamentek, csak Kevin maradt, Niall, Luke, Susan és Louis. Ők is  a kanapén várták, hogy befejezzük. Mikor abbahagytuk, lehuppantunk melléjük.

-Várj! Hogy-hogy már hat nap múlva leszz eredményhirdetés?- csodálkoztam.- Nem járt még le a jelentkezési határidő?

-Neem…

-Akkor mikor fog?

-Kb. félóra múlva. Úgyhogy csipkedd magad!

-Oké. Videó is kell vagy  elég a hangfelvétel?

-Videó..

-Ilyen állapotban akarsz felvenni?!

-Most miért? Jól nézel ki! Amúgymeg Avril szereti a deszkás-stílust.

-Ő is látni fogja?

-Miért, mit gondoltál, ki választja ki a legjobbat?!

-Úristeeen! Nem lesz elég jóóó…

-Dehogynem! Csináld már! Csak ülj le arra a székre, én majd kamerázok, Niall pedig gitároz. Ugye van itt egy gitár?

-Persze. Hoztam- mosolygott a szőkeség.

-Akkor felvétel indul!

-Várj! Mit énekeljek?

-Én meg mit játszak?

-Upsz, erről megfelejtkeztem… Mondj egy dalt!

-Skater boi?

-Nem ismerem. Vagyis ismerem, csak fejből nem megy.

-Smile?

-Ü-üü.

-Wish You Were Here?

-Az menni fog- mosolygott.

-Akkor kezdjük, mert kifutunk az időből! Három… kettő… egy… felvétel!- adta ki az utasításokat a főnökasszony. Egész jól mennt, csak egyszer kellett újrakezdeni, amikor ránéztem Niall-re és elröhögtem magam, mert kidugott nyelvvel játszott hangszerén.  Olyan aranyos volt. Na mindegy. :D

Ahogy befejeztük felállt a kanapéról és odalépett hozzám, majd a kezét nyújtotta. Értetlenül kezet ráztam vele, majd megszólalt.

-Öröm volt önnel dolgozni, nagyon tehetséges.

Erre mindenki elröhögte magát. Mikor abbahagytuk, Loui szólalt meg elsőként.

-Nagyon jó hangod van. Hogy-hogy nem hallottunk még énekelni?

-Nem szeretek mások előtt énekelni. Főleg akkor nem, ha azok a mások véletlenségből világsztárok…

-Érthető, én is szégyenlős lennék magam előtt- magyarázta Mr. Egó.- És téged hogy-hogy nem hallottalak még énekelni?- fordult oda nővéremhez.

-Úgy, hogy Mimivel ellentétben, én egyáltalán nem tudok énekelni.

-Deehát testvérek vagytok, nem? Akkor nem kellene hasonlítaanotok?

-Mi is ezen szoktunk gondolkozni. Már az is megfordult a fejünkben, hogy az  egyikőnket örökbefogadták,  de sosem tudtunk megegyezni, hogy kit…- nevettem, majd Su folytatta.

-Így legtöbbször úgy egyezünk meg, hogy mindkettőnket.

-KÉSZ!- kiáltott fel Joy.- Elküldtem. Már csak rajtuk múlik.

-Ezt most úgy mondtad, mintha valami életbevágóan fontos küldetést teljesítettünk volna.

-Mert ez az is. Na jól van, nekem lassan mennem kell haza. Niall, Luke, jösztök?

-Igen, megyünk.

-Sziasztok! Jóéjt!

-Várjunk csak- szóltam, mikor már elmentek.- Hol van Zayn és Dora?

-Na, ez egy jó kérdés… Szerintem akkor slisszoltak ki, mikor visítoztatok.

-Várj, felhívom- nyúltam a telefonomhoz.

PÍTY…PÍTY…PÍTY…

-Nem veszi fel- vettem el a fülemtől, mikor meghallottam, hogy valaki beleszólt. Na végre.

-Haló, Mimi vagyok.

-Én meg Dora.

-Tényleg? Pedig nem is téged akartalak hívni.

-Ja, akkor jó, szia!

-Várj már, te hülye, téged hívtalak. Merre vagytok?

-Öhm… Csak eljöttünk sétálni. De már mindjárt visszaérünk. Azt hiszem… Zayn, tudod merre járunk?

-Fogalmam sincs- hallottam Zayn nyugodt hangját a mobilomból.

-Remek. Írjátok le a környéket, odamegyek, és hazahozlak titeket.

-És mit segít az, ha leírjuk.

-Nem papírra! Jellemezd!

-ja, hogy úgy?! Amúgy sem volt nálam toll meg lap.

Nagy nehezen megtaláltam őket, aztán visszamentünk, megmutattuk nekik is a videót, ami tetszett neki, majd lefeküdtünk aludni.