11.rész: New York! New York! New York!

Reggel már 4-kor felkeltem, olyan izgatott voltam. Pedig a gépünk csak 7-kor indult. Mindegy. Gyorsan lezuhanyoztam, felöltöztem, összeszedtem az összes cuccom, aztán rájöttem, hogy még rengeteg időnk van, és az indulásig halálra fogom unni magam, ezért becsörtettem Susanhez és felkeltettem.

-Mi bajod van? Még csak két óra múlva megyünk! Miért keltettél fel?!- állt nekem.

-Pontosabban 1 óra 40 perc múlva, mert valahogy ki kell menni a reptérre is!- javítottam ki.

-Te beteg vagy! Na, hagyj már aludni!- oké, egy kicsit lehet, hogy tényleg túlbuzgó vagyok ezzel kapcsolatban, de már annyira vártam. El sem tudjátok képzelni!

-Bocsi, akkor megyek is… unatkozni…- próbálkoztam, hátha megszán. De nem.

-Oké! Szia!- visszamentem a szobámba és azon gondolkoztam, hogy mit csináljak 7-ig, mikor megcsörrent a telefonom.

-Halló! Felkeltettelek?- szólt bele Joy.

-Szia! Nem. Már egy órája fent vagyok. Nem tudtam aludni.

-Akkor jó. Én sem- nevetett.

-Amúgy miért hívtál?

-Mert van egy meglepetésem a számodra.

-Mi az??

-Nézz ki az ablakon!- Feltápászkodtam az ágyamról, és elindultam az ablak felé. Mikor kinéztem rajta, valaki elkezdett integetni. Kevin.

-Te megőrültél?!- kiabáltam a telefonba, de már nem válaszolt. Lerakta. Na kösz. Először megfordult a fejemben, hogy nem megyek le, de már úgyis látott. Meg egyszer így is, úgy is ki kell mennem. Tehát lementem.

-Szia! Mit keresel te itt?- kérdeztem.

-Szia! Bocsánatot akartam kérni azért, amit tegnap mondtam.

-Azért nekem kellene bocsánatot kérni.

-Nem, dehogy, én voltam túl hirtelen haragú, csak tudod, mostanában kicsit furán viselkedsz velem. Miért?

-Nem is viselkedem furán veled!

-Na, csak ezt ne próbáld meg bemagyarázni nekem! Tudom, hogy van valami bajod! Mi az?

-Semmi érdekes.

-De engem érdekel. Na, mondd!

-Nem mondhatom el- sütöttem le a szemem.

-Dehogynem! Barátok vagyunk, nem?

-De… barátok…

-Akkor?

-Na jó…- oké, mit mondjak? Azt azért csak nem mondhatom el, hogy beleestem és nem tetszik, hogy ő nem viszonozza. Mimi, gondolkozz!!- a múltkor emlékszel, hogy Kate bulija után beszélni akartál velem?

-Persze! Az a baj?

-Nem. Csak meglepődtem. Nem ilyennek ismertelek meg.

-Akkor milyennek?

-Mindegy. Hagyjuk.

-Nem, nem! Milyennek?

-Hát… egy magabiztos fiúnak, aki imád deszkázni, és nem… vagyis aki… nem az az érzelgősebb fajta- nyögdécseltem.

-Értem. És csak ez a baj?

-Igen- vágtam rá.

-Nem hiszem el! Na ki vele!- Gondolkozz, Mimi, gondolkozz!

-Háát… igazság szerint nem értettem, hogy ezt mind miért nekem mondod el. Csak nekem. Mert senki sem tud róla, nem?

-Nem. Azért neked mondtam el, mert benned bízom meg a legjobban, és ahogy már mondtam, te vagy itt a legjobb barátom.- Ne kínozz már!!!

-Tehát te ilyennek ismertél meg?- erőltettem egy mosolyt az arcomra.

-Igen, egy okos, kedves aranyos csajnak, aki mellesleg állati jól deszkázik- villantotta meg azt a halálosan édes mosolyát. Na jó… én meg már halálosan szánalmas vagyok.

-Köszi.

-Nincsmit. Akkor szent a béke?

-Persze- és ekkor olyan történt, amitől majdnem elolvadtam!!! Adott egy puszit az arcomra. Hú! Tényleg szánalmas vagyok.- Figyelj! Nekem már lassan vissza kellene mennem, mert nemsokára indulunk.

-Oké! Szia! Egy hónap múlva- azzal megfordult és elment.

-Egy hónap múlva- suttogtam, de ő már nem hallotta.

KÉSŐBB

A repülőn mindent elmeséltem Joy-nak, aki tátott szájjal hallgatott, majd megdicsérte magát, amiért elmondta Kevinnek, hogy mikor menjen el hozzám. Ki mástól tudta volna, hogy mikor vagyok még otthon. Na mindegy. Egy kis késéssel 9 körül érkeztünk meg NY-ba, ahol a reptéren már várt minket Joy nagynénje. Elmentünk hozzájuk, lepakoltunk, pihentünk és beszélgettünk egy kicsit, aztán délután mondta Joy, hogy be szeretne nekem mutatni néhány barátját. Lementünk valami találkozóhelyre. Állítólag mindig ott vannak. Ahogy most is. Egyébként nagyon barátságosak voltak meg kedvesek. Aztán felfigyeltem egy fura névre.

-Cortez?! Te is  itt vagy? Mi újság.

-Cortez? Te mexikói vagy?- értetlenkedtem.

-Nem. Magyarr vagyok. A Cortez csak egy becenéz. egyébként Ádám vagyok. Ő pedig Reni, a barátnőm. Csak ő nem beszél túl jól angolul- nevette el magát.

-Hé- szólalt meg Reni is. Utána Cortez vagy Adam vagy mostmár én se tudom ki mondott neki valamit, amit nem értettem. Biztos magyarul. Egyébként elég helyes fiú volt, csak kicsit idős. És persze volt egy barátnője. Aki nem beszél angolul. Még egy darabig beszélgettünk, aztán Joy-val visszamentünk a nagynénjéhez. Még beszélgettünk egy kicsit, aztán lefeküdtünk aludni. Holnap hosszú nap vár ránk.