Kevin beszélgetése Mimivel a buli után 

-Figyelj! Beszélni szeretnék veled valamiről.- Na jó. Én már itt majdnem összeestem. Velem akar beszélni?!?! De miért pont velem. Talán… Nem! Aztán mikor meghallottam, hogy miről van szó… :’(

-Miről van szó?

-Háát.. Tudod, ezt nehéz elmondani, de azt hiszem valaki megtetszett. Tudod, egy lány…-oké.Ennyi. Ennél a mondatánál majdnem elájultam. De csak majdnem. Erős vagyok. Még egy darabig..

-És mi ezzel a baj?- kérdeztem. Na jó, én tényleg nem tudtam, miről van szó. Vagyis reménykedtem, hogy rólam. De, nem.. az kizárt. Pont neki??

-Nem merem neki elmondani.

-Miért nem?

-Mert még csak most ismertem meg. És nem olyan régen… És… Na, érted…

-Szerelem első látásra?

-Valami olyasmi. Szerinted mit tegyek?

-Ezt miért tőlem kérdezed?

-Mert én nem tudom, mit tegyek, te pedig lány vagy, és…

-Nem úgy értem. Miért nem kérdezed pl. Joy-tól?

-Kitől?

-Joanne. Vagy mit tudom én. Miért pont tőlem kérsz tanácsot?

-Miért? Baj?

-Nem- vágtam rá.- Csak nem értem.

-Mit nem értesz ezen? Te vagy itt az egyik legjobb barátom. Ezért szeretnék tőled kérni tanácsot.- Hogy lehet valaki ilyen aranyos?!?!?!

-Értem. Szerintem mondd el neki, mit érzel! Úgy jobb, ha ő is tud róla. És neked is könnyebb lesz utána. Hátha ő is így érez.- Remek! Még én osztogatom a tanácsot…

-Köszi- mondta, aztán megölelt… és…és…elköszönt… ugyanis hazaértünk. Elindult hazafelé, de utána szóltam. Nem hagyott nyugodni a gondolat.

-Kevin!

-Tessék?

-Ki az?- először felvonta a szemöldökét, aztán mikor leesett neki, hogy mire gondolok, visszajött, gondolom, hogy ne kelljen kiabálnia, és odasúgta:

-Kate.

-Mi???

-Kate- mondta mégegyszer.

-Nem, nem. Hallottam. Csak nem értem. Miért?

-Mert szép, aranyos és kedves.

-De…- oké, biztos hülyének tűntem, de akkor is. Most tört össze minden álmom.

-Szerinted van nála egy kis esélyem?- kérdezte őszintén a szemembe nézve. Össze kellett szednem magam. Oké, Mimi, kibírod, gondoltam.

-Szerintem van- próbáltam mosolyogni, bár nem nagyon sikerült. Hurrá!

-Na, de most már tényleg megyek. Mégegyszer köszönöm! Szia!

-Szia!- köszöntem utána. Majdnem elsírtam magam. De még mindig ott van a majdnem szó! Fejlődök… :’(