5. rész: Az új szomszéd <3

23.-a. Ez csak egyet jelenthet! Pont egy hét múlva utazunk!!! Igen, elengedtek. (Miért ne engedtek volna el?!?! :P) Egyébként anyuék tegnap a szobafogságot is felfüggesztették. Végre! Már halálra untam magam. Az volt az egyetlen szerencsém, hogy Susan itthon van, és (amikor nem Zac-kel mászkált valahol) gyakran feljött hozzám beszélgetni. Meg hál’ istennek Joy is „meglátogathatott”(komolyan, mint egy börtön :/). Az egész hetünk Londonról szólt. A repjegyeket is megrendeltük, de csak New York-i átszállással kaptunk, így megbeszéltük, hogy ha már úgy is ott leszünk, eltöltünk egy napot Joy nagynénjénél, és bemutatja nekem az ottani barátait is. Kiskorában nagyon sok időt töltött ott. J Már alig várom!!! Egyszerűen nem férek a bőrömbe!

Reggel anyu azt mondta, hogy valaki ideköltözött a szomszédba, és most át kell mennem  üdvözölni őket. De legalább Joy is jön, ugyanis ma este nálunk alszik, és ha már itt van, elrángattam magammal..

Később

Áááá… Ilyen nincs! Húúú..!Jól tettem, hogyy magammal rángattam barátném, mert ha nincs ott, én tuti összeesek. Vagy még rosszabb. Az az egy biztos, hogy rendesen leégettem volna magam… Na, akkor az elején.

Az utunk a „szomszédba” elég jól telt. Olyannyira, hogy már odafele eltévedtünk (nemhogy  visszafele…). Nem, nem találtuk meg az utcánkban az egyetlen olyan házat, ami eőt egy hatalmas bútorszállító autó áll. Ez is ránk vall… Aztán jött még csak a java. Kopogtattunk, ajtót nyitotta, bemutatkoztunk stb. Minden rendben.

-Ti véletlenül nem 7. a-sok vagytok?- kérdezte a kb. anyuval egyidős nő.

-De! Honnan tetszett tudni?

-Láttam a osztálynévsort. A fiam is az osztályotokba fog járni. Várjatok, szólok neki, ismerkedjetek meg!- mosolygott. Csak egymásra néztünk Joy-val és mi is elmosolyodtunk. De jó, még egy osztálytárs. Na ja… Mikor megláttam az „illetőt”, konkrétan majdnem seggre ültem. Még jó, hogy Joy elkapott. Miután ezzel végeztünk, s újra lábra álltam, ránéztem barátnőmre és láttam, hogy tátva maradt a szája. Először azt hittem, neki is úgy tetszik, amit lát, mint nekem, csak egy kicsit erősebb volt, és kibírta összeesés nélkül. Majdnem…

-Kevin! Hát te? Régen láttalak!

-Joanna! Helló!

-Ti ismeritek egymást??- kérdeztük egyszerre Kevin anyukájával.

-Persze. Kevinék NY-ból költöztek ide. Ő is azok közé tartozik, akiket meglátogattunk volna- világosított fel Joy.

-Ó, de jó! Látod, Kevin, máris vannak barátaid!

-De váárjatok! Ha ti ismeritek egymást… és akkor… de…-erre mindenki elkezdett nevetni. Még én is. Néha mg a saját hülyeségeinken is jó röhögni egy nagyot. Na meg már így is zavarban voltam. Még mindig nem értem. Hogy lehet valaki ennyire helyes.

-Nem jössz el velünk sétálni? Legalább beszélgetünk egy kicsit meg a környéket is megismerheted.- Miii??? Még elhívta sétálni, mikor így is látja rajtam, hogy mindjárt elájulok tőle?! –És persze titeket is bemutatlak egymásnak.- Kösz, te áruló!! :P

Séta közben sok mindenről beszélgettünk, de leginkább arról, hogy mii újság NY-ban, hogy vannak a többiek stb. Olyan aranyos ez a fiú! Ááá… Nem is tudom, mit mondjak. Szerelem első látásra. Vagyis csak félig. Szerény véleményem szerint semmi esélyem sincs nála… L És nem is lesz.

Miután végeztünk a környék bemutatásával, hazakísértük Kevint, aztán mi is hazamentünk.

-Te megőrültél?! Miért hívtad el sétálni? Láttad, hogy már attól is megszédülök, ha ránézek- álltam neki Joy-nak.

-Láttam- felelte nevetve.- És élveztem.

-És csak ezért hívtad el?

-Igen. Vagyis nem. Vagyis igen is meg nem is. Már régen láttam, és beszélgetni szerettem volna vele. Meg téged is jó érzés volt kínozni egy kicsit. Láttad volna magad!

-Jaj. Inkább ne! Biztos azt gondolja, hogy egy idióta vagyok!

-Nem fogja.

-Miből gondolod?

-Én vagyok a legjobb barátnőd, nem? Ezeket a dolgokat csak én látom rajtad. De én nagyon!

-Biztos?

-Biztos- mosolygott.- Amúgy mit gondolsz róla?

-Ezt most komolyan kérdezted?!

-Nem- röhögte el magát.

-Én is úgy gondoltam!- de tovább nem bírtam, és is beszálltam.

-Egyébként szerinted van nála esélyem? Akár egy kicsi is?

-Hááát… Nehéz megmondani…-röhögte el újra magát.

-Na! Ne csináld már!- vágtam oldalba egy párnával.- Most komolyan.

-Szerintem van. Kedves, okos, aranyos lány vagy, és menő. Ja, és szeretsz gördeszkázni.- felvontam a szemöldököm, aztán kijavította magát, ami így hangzott:- Na jó, ez nem mind igaz, de gördeszkázni szeretsz. Nem mondom, hogy tudsz, de szeretsz! Az is valami, nem?

-Haha.. Miért, ő is szeret? Mármint gördeszkzni?

-Ja. Imád. Biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb felkeresi a pályát.

-Oó..

-Mi van? Most akkor tetszik vagy nem?

-Tetszik, de akkor is.

-Akkor is mi???

-Hát, ha meglátja a bénázásomat, biztos jót röhög majd rajtam.

-Te hülye vagy! Ki mondta, hogy béna vagy?

-Öööö… te az előbb?

-Ja, de az nem számít. Én a legjobb  barátnőd vagyok! Én mondhatok ilyeneket. Viszont ha más mond, az megbánja, erről biztosíthatlak.- Itt megint elröhögtük magunkat mind a ketten.- És szereti a gördeszkás csajokat.

-Tényleg?

-Tényleg!

-De a környéken én vagyok az egyetlen gördeszkás csaj! Vagyis még nem. De Jenyék nemsokára elköltöznek. Tehát én vagyok az egyetlen!

-Ami azt jelenti, hogy…

-Hogy… fogalmam sincs, mit jelent?

-Hát azt, hogy neked van nála a legtöbb esélyed!- csapott a homlokára.

-Jó is lenne…

-Gyerekek! Most már lassan feküdjetek le aludni- nyitott be anyu a szobába.

-Rendben, anyu, csak egy perc. Jó éjszakát!

-Jóéjt!- majd kiment.

-Amiket mondtál, azokat komolyan gondoltad?- fordultam vissza Joy-hoz.

-Teljesen!

-Köszönöm!- öleltem át.

-Ez a legkevesebb- ölelt vissza.