9. rész: Háát... az gáz... :P

Húú… Már csak 2 nap. Holnapután (30-án) indulunk, leszállunk NY-ban, 1-jén egész nap ott leszünk, aztán 2-án tovább repülünk Londonba, Adamhez. Már alig várom!!! Joy-val az egész hetünk erről szólt. (Hál’ istennek Kevinről is elterelte a figyelmemet.) Susan viszont nem úgy kezeli, mint mi. Ő már felnőtt, nem izgul annyira. De mi még csak gyerekek vagyunk, úgyhogy váááááááá!!! :D Na jó, ez kicsit hülyén hangzott. Egyébként Joy-val már listát is készítettünk, hogy mit viszünk magunkkal. Ma elmentünk sétálni, hogy egy kicsit szellőzzön a fejünk, mert napok óta nem is jöttünk ki a házból. Nem, még gördeszkázni sem. Most nem volt rá időm… Meg nem szerettem volna találkozni Kevinnel.

-Figyi! Szerinted fogunk találkozni az 1D-vel??- kérdezte Joy.

-Mivel??

-Tudod, a One Directionnal. A bandával, amit a múltkor mutattam.

-Ja! Nem tudom.

-Az olyan jó lenne! Kérnék tőlük autogramot meg minden.

-Háát.. Nem biztos, hogy ott szeretnék lenni, mikor találkozol velük..- nevettem.

-Haha! Valld be, te is szeretnél találkozni velük!

-Dehogy szeretnék! Miért akarnék én velük találkozni??

-Mert híresek? Vagy mert szereted őket? Vagy mert, nem is tudom, ők a One Direction?!

-Még ha Avrilről beszélnél…

-Hé! Avril az Avril, de ők a One Direction!

-Tudom. Hallottam.. Mind az ötször…- röhögtem.

-Jól van na! Akkor is izgulok! Olyan jó lenne találkozni velük!- itt egy darabig mind a ketten csendben maradtunk, aztán hirtelen felcsillant Joy szeme.

-Oó! Mt találtál már ki?

-Hogy-hogy csak most jutott az eszembe?!?!

-Mi??

-7-én lesz koncertjük!!!!- sikítozott.

-Nem! Nem! Felejtsd el!

-De,de,de! Megyek gyorsan megkeresem aput! Ő majd rendel nekünk jegyet! Majd még este beszélünk! Szia!- Azzal elszaladt. Remek. Most mehetek egyedül haza… Vagy mégsem? Ne, ne, ne! Ott jön Kevin. Gyorsan el kell húznom… gondoltam. Megfordultam és elindultam a másik irányba. Sebaj, megyek a kerülő úton. Ennyi gyaloglás rám fér.

-Mimi!- hallottam, ahogy kiabál utánam, de nem fordultam meg, csak mentem tovább. Aztán megint a nevemet kiáltotta. Mivel megint nem fordultam meg, felállt a gördeszkájára és elindult. Megörültem, hogy elmegy, de nem.. utánam jött. Mikor mellém ért, megszólított.

-Mimi! Miért nem fordultál meg, mikor kiabáltam neked?

-Ó, az te voltál? Bocsi- mondtam, de nem néztem rá. Kerültem a szemkontaktust.

-Haragszol rám?

-Nem, dehogy. Miért haragudnék?

-Nem tudom, ezért kérdeztem.

-Kevin, nézd, bocsi, de most egy kicsit szeretném kiszellőztetni a fejem. Ha nem gond, egyedül mennék tovább…

-Persze. Értem én. Menj csak egyedül- majd megfordult és visszament. Jó, lehet, hogy hülye vagyok, de megfordultam, és utánaszóltam.

-Kenin! Bocsi.- nem fordult vissza, nem mondott semmit, csak hátralegyintett egyet. Remek. Ezt is elszúrtam. De legalább egyedül mentem haza. Pff. Otthon beültem a gép elé, és felnéztem twitterre. Hú! Látszik, hogy régen nem jártam fent… Aztán eszembe jutott a koncert, amire (bár nem szeretnék) menni fogunk pár nap múlva. Gondoltam, mit veszthetek vele? Utánuk nézek egy kicsit. Mondjuk ez nem tartott sokáig… beírtam, hogy One Direction, és kihozott egy csomó linket. Átnyomtam a képekre, és láttam egy halom képet 5 „szépfiúról”. Ennyi elég is volt. Kinyomtam a gépem és már épp azon kezdtem volna gondolkozni, hogy mit csináljak, mikor megcsörrent a telefonom. Joy hív. Rögtön felvettem.

-Helló!

-Ilyen nincs! Apuval megpróbáltunk rendelni jegyet a netről, de elfogyott!

-A koncertre?

-Igen! El tudod ezt hinni?

-Háát.. nem nagyon- feleltem ironikusan.

-Most hogy fogunk találkozni velük?!?

-Nyugi, Joy. Majd megoldjuk.

-Könnyen beszélsz! Te nem is szereted őket!

-Nem, de téged igen! Majd valamit kigondolunk.

-Oké! De ez akkor sem igazságos! Menni akartam arra a koncertre.

-Majd legközelebb.

-Legközelebb- ismételte szomorúan.

-Várjunk csak! Akkor te most a semmiért hagytál engem ma egyedül?!?

-Ezek szerint aha. De nem haltál bele!

-Ami azt illeti, majdnem.

-Mi??

-Háát.. találkoztam valakivel..

-Kivel? Mondd már!

-Kevinnel.

-És beszéltetek??

-Ja.

-Ne csináld már!! Mit mondott????

-Kérdezte, hogy haragszok-e, én meg mondtam neki, hogy nem, csak szeretnék egyedül hazamenni.

-Te hülye vagy! És mit mondott?

-Megfordult és elment. Én meg majd elsüllyedtem szégyenemben…

-Húú… Akkor most berágott.

-Be.

-Gáz!

-Kösz a biztatást!

-Jól van na, csak hülyülök!

-És élvezed?

-Eddig nagyon!

-Na várjál, mindjárt átmegyek, és nem fogod!- erre mindketten elröhögtük magunkat.

-Jössz Skype-ra?

-Aha.