7. rész :’(

Háát… Egy elég szomorú nap… Legalábbis nekem és Susan-nek igen. Na jó, Susan-nek egy kicsit jobban. De mindennek van jó oldala. Azt hiszem..

Reggel felkeltem. Itt még minden rendben volt. Aztán átmentem Jack-hez, hogy segítsek neki. Na igen, nem hagynám, hogy szegény Kate-nek egyedül szervezze meg a bulit. Nem akarom, hogy felrobbanjon a ház vagy ilyesmi. Tehát átmentem. Itt még mindig minden rendben volt. Megbeszéltük, hogy kiket hívunk meg: Kate legjobb barátai, Joy, Tom és Kevin. Kb. 10-en leszünk. Rendeltünk tortát, feldíszítettük a házat (Kate nem volt otthon), kerestünk zenét- természetesen ehhez is kellettem, mert ha nem én választok… nos…akkor… szegény Kate… :P Miután mindennel elkészültünk, elmentünk mindenkit elhívni, aztán pedig hazamentem elkészülni a bulira. Amit otthon találtam, elég nyugtalanító volt… Összegyűrt zsepik az asztalon, néhány eltépkedett fénykép stb. Aztán hallottam, hogy valaki sír. Susan szobája felől érkezett a hang, de először kizártnak tartottam, hogy ő az. Már évek óta nem láttam sírni. Benyitottam a szobájába, ő pedig az ágyon feküdt és sírt. És sírt. És még többet sírt.

-Mi a baj, Susan?

-Sza..kí..tott.. ve..leem..- mondta akadozva. Tudtam, hogy Zac-ről van szó. De nem tudtam, mit szóljak hozzá. El sem tudtam hinni.

-Mi??? De miért??

-Meert.. aa..aazt moondtaa.., hogy…- leültem mellé és átöleltem. Tudtam, hogy most nem fogja tudni elmondani. Nagyon szomorú volt. Bár én még elég kicsi vagyok, a helyzetét sem tudom átérezni, de szerintem jól esett neki, hogy van valaki, aki támogatja.

-Nyugodj meg! Pihensz egy kicsit, aztán megbeszélhetjük, oké? Tudom, hogy nem sokat tudok hozzátenni, de sok ilyet láttam már a TV-ben. Majd kibeszéljük, kidobáljuk a cuccait meg ilyenek.- Erre elnevette magát. Síros, szomorú hangon, de nevetett. Valamit azért csak tudok..

-Köszi. Rendes vagy, de nem most van Kate szülinapja?

-De, de nem baj. Itt maradhatok veled!

-Köszi, nagyon rendes vagy, de nem kell. Menj csak el nyugodtan. Mindenki ott lesz.

-Biztos?

-Halál biztos- mosolygott rám szomorkásan.

-És te nem jössz el velem?

-Nem.. Nem akarom elrontani a többiek kedvét… ezzel-mutatott végig magán, majd elnevettük magunkat.

-Jó, de amint hazajöttem, a te vigasztalásod lesz az első dolgom.

-Oké, de menj, mert elkésel- mondta, én pedig elindultam kifelé.- Mimi!- szólt utánam.

-Tessék? –fordultam vissza.

-Még egyszer köszönöm.

-Ez a legkevesebb. Szia!- azzal kimentem. Átöltöztem, megigazítottam a hajam, majd elindultam Joy-ékhoz. Onnan együtt mentünk át a bulira, ahol már mindenki ott volt. Kivéve Kate és Ency (nekünk csak Blueberry :P), aki elvitte az ünnepeltet délutánra, hogy a meglepetés buli, hogy is mondjam… meglepetés maradjon. XD Mindenki elbújt, lekapcsoltuk a lámpát, aztán kb. 5 perc múlva megérkeztek.

-MEGLEPETÉS! BOLDOG SZÜLINAPOT, KATE!!

-Sziasztok!- Na jó, nem is lepődött meg.

-Hé, várj csak! Te tudtál erről?

-Lehet- nevetett.

-Ency!- hangzott visszhangként.- Mondtuk, hogy el ne mondd!

-Hééé! Nem is mondtam el! Kiszedte belőlem…

-Na mindegy. Gyertek már be!

Egész jó kis buli lett. Mindenki jól érezte magát. Tortáztunk, pizzáztunk, üvegeztünk… (ismerős??)

-Én azt hiszem megyek. Sziasztok! Jo…-szóltam, de valaki közbevágott.

-Elkísérlek, oké?- kérdezte Kevin. Hurrá!! :P Joy-val összenéztünk, ő pedig csak bátorítóan kacsintott egyet. Kösz.

-Oké.- Mikor kiértünk az ajtón, felém fordult.

-Figyelj! Beszélni szeretnék veled valamiről.- Na jó. Én már itt majdnem összeestem. Velem akar beszélni?!?! De miért pont velem. Talán… Nem! Aztán mikor meghallottam, hogy miről van szó… :’(