8. rész: Minden rosszban van valami jó…

Miután hazaértem, csak löktem egy SMS-t Joy-nak, hogy gáz van, és minél előbb jöjjön át, aztán megkerestem Susan-t. Már valamivel jobban nézett ki.

-Szia!

-Szia! Na, milyen volt?

-Mi?

-Hát a buli! Mi más?!

-Ja! Elment. Kate már eleve úgy jött be, hogy tudott mindenről. Ezt leszámítva minden tök jó volt. Kivéve a hazaút.

-Mi történt? Baj van?

-Nem, dehogy, csak… ááh..hagyjuk.

-Na! Mi történt?

-Semmi. Majd később elmondom. Most inkább te mesélj! Mit mondott az az idióta?

-Zac?

-Ki más?

-Háát..- sóhajtott.- Csak a szokásos. Ez így nem működik tovább, ő már nem szeret stb.

-Figyi! Áthívtam Joy-t. Mi lenne, ha tartanánk egy ilyen csajos estét? Tudom, hogy mi kicsik vagyunk még, de akkor is!

-Nekem rendben. Tudod, ez nagyon rendes tőled!

-Ez a legkevesebb! Érted bármit!

-Sziasztok! Mi újság! Mondta anyukád, hogy itt vagytok- kukucskált be Joy az ajtón.

-Szia! Jó hamar ideértél!- csodálkoztam.

-Mert S.O.S üzit küldtél?!?

-Mi van? Most már tényleg mondd el, mi történt, Mimi!- szólt rám Susan.

-Nem, most azért vagyunk itt, hogy téged megvigasztaljunk!

-Miért, mi a baj?- érdeklődött Joy.

-Zac- mormogta nővérem.

-Zac-kel szakítottak- egészítettem ki.

-De miért?

-Mert bunkó!- feleltem helyette, mire mind elröhögtük magunkat.

-De várjunk csak!- csapott a homlokára barátnőm.- Nem úgy volt, hogy te azért nem jössz Londonba, mert vele mész nyaralni.

-Tényleg!- helyeseltem.

-De. Miért?

-Mert akkor most nem mész.

-Nem… és?

-Akkor itthon leszel. Egyedül.

-Igen. Miért?

-Mert azt nem engedjük!- mondtam egyszerűen.- Akkor neked is el kell velünk jönnöd!

-Dehogyis kell. Menjetek csak nyugodtan ketten. Nem akarom elrontani a nyaralásotokat.

-Miért rontanád el? Szeretünk téged, és szívesen megyünk veled! Meg már amúgy is régen láttad Adam-et.

-Az igaz.

-Tehát jössz velünk!

-De ti már a repjegyet is lefoglaltátok, nem?

-És akkor? Meddig tart felhívni őket, hogy kell még egy?

-Biztos nem zavarnék?

Te?! Zavarni?? Örülünk, ha látunk, olyan keveset vagy itthon!

-Köszönöm szépen. Mindkettőtöknek- ölelt át minket.

-Oké! Akkor ezt tisztáztuk, igaz?- kérdezte Joy.- Most pedig térjünk át rád.

-Rám??- kérdeztem vissza meglepetten.

-Igen. Miért is léptél le olyan korán?

-Honnan?

-Hát a buliból!

-Ja, csak nem volt kedvem tovább maradni. Fáradt voltam.

-Miattam jöttél el hamarabb?- Susan mintha belelátna a fejembe…

-Nem.. Vagyis igen. Nem tudtam úgy tovább maradni, mert zavart, hogy te meg itthon szomorkodsz!

-Értem- bólogatott Joy.- És miért nem szóltál, hogy kísérjelek el, ha utána úgy is küldtél SMS-t, hogy jöjjek át?

-Háát… Én próbáltam szólni, csak aztán…

-Csak aztán…? Mi történt?- vágott közbe.

-Kevin mondta, hogy elkísér. Ezért írtam, hogy gyere át, miután hazaérkeztem, ő pedig elment.

-És????? Mit mondott??? Miért kísért el???? Beszélj máár!!!

-Várjatok már egy kicsit! Ki az a Kevin??- kapkodta köztünk a fejét szegény Susan. Hát igen… az elmúlt pár percben szerintem nem sok mindent értett…

-Az új szomszéd, aki az osztálytársunk lesz, Mimi pedig belezúgott.

-Nem is zúgtam bele!- tiltakoztam.

-De bizony!

-Nem!

-De!

-Neem! Na jó, egy kicsit- ismertem be.

-Hugi, te szerelmes vagy?!?!

-Azt hiszem…

-Na, de mondjad már! Mit mondott!- utasított Joy. Most már két kíváncsi szempár szegeződött rám…

Olá! Remélem eddig tetszik a történet! Már biztos kíváncsiak vagytok ti is, hogy mit mondhatott Kevin Miminek. Úgy gondolom, ezt egy kicsit még húzom- halasztom. Pontosabban 3 komiig. A részeket nem kötöm komikhoz, de ezt csak három után fogom kirakni!!!

Puszi, MiMi :*