41. rész

TV!! (augusztus 15.)

Tegnap sajnos a fiúk mentek tovább a turné következő állomására, a lányok pedig mentek vissza Londonba. A srácok gépe már délután 4-kor indult, addig viszont jól elhülyéskedtünk együtt. Miután bepakoltak reggel, elmentünk sétálni. Csak a parkig jutottunk el, ahol már a röhögéstől nem tudtunk továbbmenni. Inkább megálltunk piknikezni. Kosár, kaja, lepedő és minden egyéb szükséges dolog nélkül. Ez mindenkinek tetszett, kivéve persze Niall-t, aki éhes volt, ezért elment venni egy hot-dog-ot. Én meg vele. Gyorsan elslisszoltunk még mielőtt a többiek is leadhatták volna a rendelésüket… de rendesek vagyunk. Miután megettük, visszamentünk hozzájuk, és azért csak az után, hogy megettük, mert féltünk, hogy még a végén valamelyikőjük elkunyizza tőlünk. :)

Még egy kicsit piknikezgettünk, aztán 2 óra körül jobbnak láttuk elindulni. Mire hazaértünk, már indulhattunk is a reptérre. Megint anyu és Nicky apukája vitt ki minket, és ha már úgyis a reptérre mentünk, vittük a lányok bőröndjét is, mert az ő gépük 5.-kor indult. Az már nem sok idő, ki bírjuk várni. Az ember azt hinné, hogy itt van egy híres banda, és hű így meg hű úgy… valahogy a srácoknak sikerült elvegyülniük, ráadásul én azt hittem, hogy majd jön valami magángép vagy mit tudom én, mi, de nem, rendes repülővel mentek. Mármint úgy rendes, hogy az átlagemberek is olyannal utaznak. Ezt pedig azzal indokolták, hogy ennyi kell, és amúgy is turnébuszuk lesz, de az a következő állomáson várja őket. Így már érthetőbb.. :)

Miután felszálltak (természetesen csak azután, hogy Joy és én mindegyikőjüket szépen sorban végig ölelgettük) már csak egy órát kellett várni, hogy a lányok is megkezdjék a felszállást. Addig még beszélgettünk egy kicsit, sőt, anyu megengedte, hogy Joy-val meglátogassuk őket őszi szünetben. Már alig várom. Végül ők is elmentek, és csak hárman maradtunk: én, Joy és anyu. Nicky apukája csak kitette őket és ment is, mert valami fontos dolga volt. Hazamentünk, aztán csak felkaptam a deszkámat és Joy-val már indultunk is a pályára, ahol már vártak a többiek. Tom, Jack, Kevin és… Nee! Ez nem lehet igaz!

-Jenny! Jerry! Ti mit kerestek itt?!

-Mi az, már látogatóba se lehet hazajönni?! Csak nem azt hitted, hogy ilyen könnyen megszabadulsz tőlünk?!- színlelt felháborodást Jenny.

-Reméltem, hogy nem!- öleltem meg.

-Na mesélj csak egy kicsit, úgy hallom nem kevés dologról maradtam le- nevetett.

-Mire vagy kíváncsi? Londonra, az 1D-re, Avrilre vagy rá?- mutattam Kevinre.

-Mindenre. De mi van Avrillel?

-Háát. A nyárzáróra maradtok?

-Ki nem hagynám.

-Akkor kezdem…- és elmeséltem neki mindent. Aztán ő is elmondott mindent, ami nyáron történt velük meg hogy milyen az új környék, új barátok és osztálytársak.

*a nagy nap*

És a várva várt nap. Reggel már majd kiugrottam a bőrömből. Egész nap csak ugráltam meg visongtam. Hozzám sem lehetett szólni egész nap. Mivel négy órakor kezdődött a műsor, amiben bejelenti a győztest, addig mindenki elfoglalta magát valamivel, és próbáltak engem is tűrni. Le a kalappal előttük. Aztán eljött a 4 óra.

-Emberek, gyertek gyorsan, mindjárt kezdődik!- kiabáltam a tv elől. Anyu, apu és Joy volt csak ott rajtam kívül, a többiek pedig otthonról nézték. Legalábbis megígérték, hogy megnézik… :)

És elkezdődött. Nemáár! Hírek… időjárás… oké, kezdődhetne már!

-És most következzék a chicagói nyárzáró buli sztárvendége, Avril Lavigne által hirdetett verseny eredménye, de előtte rövid szünet- mondta be a riporter.

-Nemáár! Most szórakoznak velem?!- fakadtam ki.

-Nyugi, Mimi, csak 5 perc. Kibírod. Úgyis te nyersz.

5 perc múlva folytatódott is.

-Tehát akkor most lássuk, ki az a szerencsés, aki együtt énekelhet a világsztárral. És a győztes nem más, mint…