21. rész: Miért?? :’(

Ez a romantikus este kb. egy hete volt megtartva, és azóta nem történt sok minden… Harry és Kate megint együtt vannak, Zayn és Dora is jól elvannak, a két új párossal, Liammel és Nickyvel, valamint nővérkémmel és Lou-val is minden rendben. Komolyan mondom, mint egy szerelmi szappanoperában, vagy miben… a bandából egyedül szegény Niall-nek nincs barátnője, így ő, amikor a „párocskák” együtt vannak, velünk van. Velem és Joy-val. Nos, ahogy már mondtam, szegény… xD

Adam is nagyon keveset van mostanában otthon, mert eléggé bekeményítettek a munkahelyén (valami irodában dolgozik, de a munkájának a pontos nevét nem bírtam megjegyezni… bocsi.) és minden nap korán megy és későn jön, de nem baj, mert a „szünidőnk” többi részére (jövőhéttel kezdve) szabadságot vett ki, és megígérte, hogy minden nap együtt leszünk, és majd megmutatja nekünk egész London-t. Már alig várom.

Ma valamiért rossz előérzettel keltem fel. Fogalmam sem volt, mi, de tudtam, hogy valami történni fog. Szinte biztos voltam benne. El is mondtam Joy-nak, de csak annyit mondott, hogy nyugodjak meg, nem lesz semmi, biztos csak rosszul aludtam. Háát.. igen…

Tegnap Susannek eszébe jutott, hogy keveset vagyunk együtt- ami nagyrészt inkább az ő hibája- és el kellene mennünk valahová. Együtt. Mindenkinek. Már az elején gondoltam, hogy ez érdekesen fog kinézni, mert… nos, nézzük csak: én, Joy, Susan, Dora, Kate és Nicky, na meg a One Direction. Áhh. egy teljesen megszokott banda. Erről jut eszembe, tiszta jó híresnek lenni. Mármint az 1D miatt. Már egy csomó kép megjelent a szerelmespárokról, meg rólunk, ahogy Niallt tanítom gördeszkázni a gördeszkapályán, Joy meg röhög rajtunk. Oké, a képek címei nem mindig voltak a „legjobbindulatúak”: „A híres One Direction ír tagja, Niall Horan úgy tűnik, felcsapott bébiszitternek” meg ilyenek. De az azért jó, amikor az embert már messziről felismerik az emberek az utcán. Nekem legalábbis tetszik. Na, de visszatérve a tárgyhoz, ma elmentünk London Eye-ozni. 9 „felnőtt” (ez azért van idézőjelben, mert ebben nem mindig vagyok biztos… xDD) és két gyerek. Tehát felszálltunk, de Joy-t alig tudtuk rábeszélni, hogy bejöjjön, mert fél a magasságtól. Végül jól tette, hogy beleegyezett, mert nagyon tetszett neki.

-Hé! Nézzétek! Ott van Kevin- mutogatott Louis a levegőbe.

-Hol??! Mit keres itt?- ijedtem meg.

-Ott repül, nem látod?!- mutogatott tovább.

-Te hülye! A galambra gondol!- szólt rám Joy.

-Ja, bocs. Tényleg! Már milyen régen beszéltünk Tomékkal!- tanakodtam, de a többiek csak röhögtek. -Most mi van?

-Mi is ezt kérdezzük! Milyen Kevint kerestél te odakint?!- kérdezte Harry.

-Ja, semmilyet.

-Tudjátok, szegény kicsit szerelmes.

-Joy!- szóltam rá.- Nem igaz!

-Egy galambba?! Én ezt nem értem- forgolódott Zayn.

-Miért ne? Én is az vagyok- nevetett Louis. Nem kellett volna.

-Mi van?- kérdezte nővérem.

-Ja, bocs, nem úgy értem. Kevinre gondoltam!- védekezett.

-Na, azért!- Itt már mind a hasunkat fogtuk a röhögéstől. Mikor sikerült lenyugodnunk, Kate felém fordult.

-Tényleg szerelmes vagy?- mosolygott.

-Egy kicsit. De már mindegy, én úgyse tetszek neki- húztam meg a vállam.- Joy, megint előjött a rossz előérzetem.

-Nyugodj már le! Tiszta paranoiás vagy!- válaszolta „kedvesen”… A többiek elkezdtek faggatózni, hogy mégis kibe vagyok szerelmes, hogy milyen helyes, hány éves, meg mindenféle baromságot. Dora még azt is megkérdezte, hogy tud-e gördeszkázni… Ez most hogy is jön ide?? Na mindegy. Ezután a nagyszerű menet után elmentünk fagyizni, aztán indultunk haza. Mivel még csak 5 óra volt, gondoltuk felhívjuk az otthoniakat. Mármint Tomot és Jacket. Fent is voltak Skype-on.

-Joy, nem vagyok benne biztos, hogy fel kellene őket hívni- mondtam.

-Dehogynem. Mi bajod van neked ma?!

-Már megint a rossz előérzetem.

-De ne legyen rossz előérzeted.- Ezt könnyen lerendezte. Konferenciahívást indítottunk, és mindketten azonnal felvették.

-Sziasztok! Mi újság? Régen beszéltünk.

-Sziasztok. Itthon nem történt semmi érdekes. És, milyen London?- kezdte Jack.

-Nagyon szép, de egy kicsit hiányzik Chicago. Képzeljétek el, megismerkedtünk a One Directionnal!- újságolta Joy.

-A mivel?!

-One Direction. A kedvenc bandám!

-Biztos. És veled mi újság, Mimi? Minden gördeszkást lealáztál már ott?- kapcsolódott be a beszélgetésbe Tom is.

-Annyira nem, viszont én tanítom Niallt- mondtam nevetve.

-Kit?!

-One Direction.

-Ja, oké.

-Egyébként tiszta olyan, mintha valami szappanoperába csöppentünk volna. Na jó, ennek kb. a fele Miminek köszönhető, de mindenkire rátalált a szerelem. Persze rajtunk kívül- ecsetelte Joy.

-Itt se jobb a helyzet- kezdte Tom.

-Tom!- szólt Jack, de T. ügyet sem vetett rá.

-Itt is mindenki megtalálta a szerelmet. Pl. Kevin is összejött Kate-tel (az otthonival).

Mi?!?!? Máris? Nemár! Ilyen nincs! De miért?! Hirtelen úgy éreztem, ki kell mennem a képből. Felálltam és odébbsétáltam. A fiúk valószínűleg azt hitték, hogy a szobából is kimentem, ezért Jack rögtön nekiállt Tomnak.

-Te hülye! Ezt most mért  kellett?!

-Mért, nem lett volna szabad? Csak elmondtam, hogy mi újság itthon.

-Inkább csak azért…-kezdte J., de közbeszóltam.

-Fiúk! Még itt vagyok- mondtam könnyes szemekkel, de ők nem látták, hogy sírok.

-Bocsi- mondták egyszerre.

Miután letöröltem a szememről a könnyeket, visszaültem, és még beszélgettünk egy kicsit. Azt mondtam nekik, hogy csak kifújtam az orrom, mert megfáztam, de Jacken láttam, hogy nem hisz nekem. Ő már amúgy is tudja a „titkom”.

Miután kibeszélgettük magunkat, elköszöntünk, majd eltettük magunkat holnapra.