16. rész: Barát, nem barát... :S

Mivel tegnap nem volt hajlandó megmondani, ma Susant egész délelőtt azzal nyaggattuk, hogy mondja el miről van szó. A történet röviden ennyi lenne: ugye a bándából először Louissal találkozott, mikor kinyitotta neki az ajtót, mert jött értünk. Azt mondja, hogy ő eddig nem hitt a „szerelem első látásra” nevezetű akármiben, de most valahogy bejött, csak ebben először még nem voltak biztosak. A szerencse csak az volt, hogy Louis elég bátor volt és lépett… míg mi a kocsiban várakoztunk Susanre, hogy menjünk, Louis elkérte a telefonszámát és elhívta randizni, csak nem akart nekünk róla addig szólni, amíg nem komoly a dolog, mert még ő is nemrég végzett Zackel, és nem volt teljesen biztos a dologban. Hát, erre mit szólhatnék.. húú. Úgy látszik mindenkit megtalál a szerelem, csak egyeseket nem… Igen, itt most magamra gondolok… :( Egyébként az a bizonyos randi ma délután lesz, és még a fiúk sem tudnak róla, csak mi ketten Joy-val.

Úgy volt, hogy ma otthon maradunk és pihenünk, de felhívtak a fiúk, pontosabban Zayn Harryvel és Kate-tel, hogy kitaláltak valamit (ismét pontosabban Zayn). Tehát átmentünk hozzájuk megbeszélni, de csak ketten, mert mondták, hogy Dorát ne vigyük át. Először furcsa volt, aztán rájöttem…

-Ugye Dora szülinapja szombaton lesz- kezdte ecsetelni tervét a „főszervező”.

-Igen, a koncert napján- helyeseltem.

-Tehát- folytatta.- Azt találtuk ki, hogy…

-Találtad! Te!- javította ki Harry.

- Jól van na! Szóval azt találtuk ki- Harry megint nyitotta a száját, de Kate intett neki, hogy hagyja.-, hogy vasárnap rendezünk neki egy meglepetésbulit.

-Ez remek ötlet! Nekem nagyon tetszik.

-Nekem is- bólogatott Joy.

-Akkor ugye segíteni fogtok?!

-Persze, számíthatsz ránk.- Ekkor megcsörrent a telefonom. Elővettem, de mikor elolvastam a nevet, nem tudtam, vegyem-e fel.

-Nem akarod felvenni?- nézett rám kérdőn Kate.

-Ja, bocsi. Dora az…

-Na, vedd fel, nehogy sejtsen valamit.

-Jó, jó, de mit mondjak neki?!

-Azt, hogy dolgod van, nem érsz rá.

-És ha megkérdezi mi az??

-Majd kitalálsz valamit! Ügyes lány vagy!- bíztatott Zayn.

-Kösz- sziszegtem, majd felvettem a telefont.- Halló?

-Szia Dora vagyok. Merre vagy?

-Hol vagyok??- suttogtam, miközben letakartam a telefont.

-Ööööö… a boltban!- kiáltotta Harry, Zayn pedig oldalbavágta és lepisszegte, Harry pedig elkezdett durcizni(??). Kate egy puszival vidította fel. Olyan aranyosak együtt. <3

-Mimi?! Itt vagy?- kiabált Dora a telefonba. Hoppá, elkalandoztam.- Bocsi, itt vagyok, csak elkalandoztam. Amúgy a boltban vagyok. Miért?

-Nincs ma kedved elmenni valamerre?

-Hát.. Hogy nincs-e kedvem elmenni valamerre?- kérdeztem vissza, hogy hallják a többiek.

-Igen! Na?- kérdezte már egy kicsit türelmetlenül. Joy és Zayn elkezdtek bólogatni, Kate pedig azt suttogta, hogy menjünk a kávézóba.

-Nincs kedved elmenni a kávézóba?

-De persze. Akkor félóra múlva ott találkozunk.

-Legyen háromnegyed.

-Oké, szia!- rakta le.

-Háromnegyed óra múlva a kávézóban.

-Megyek én is- mondta egyszerre Kate és Joy.

-Oké, akkor induljunk készülni- húztam az ajtó felé Joy-t.- Sziasztok!

Miután elkészültünk, elindultunk a közeli kávézóba, ahol Dorával és Kate-tel találkoztunk.

-Sziasztok. Mi újság?- kérdezte.

-Áhh. Semmi érdekes- vágta rá Joy kicsit gyanúsan. Leültünk egy asztalhoz és rendeltünk sütit, aztán beszélgettünk. Kész csoda, hogy sikerült nem elszólnunk magunkat. Egyébként végig arró beszéltünk, hogy milyen jó lesz a koncert meg minden. A délután fénypontja Kate kis meglepetése volt, ha nevezhetem így… Ugyanis kicsit később megjöttek a fiúk is, ezúttal Niall is csatlakozott- a sütit azért csak nem hagyhatja ki…- Louisnak és Liamnek randija volt, csak senki sem tudta kivel… kivéve mi Louist. De Liamet nem… Ez a sok titkolózás… Na mindegy, visszatérve Kate „esetéhez”: Harry odalépett hozzá és átölelte, és most megtudtunk Kate-ről. Mégpedig azt, hogy csikis. Nagyon csikis. De tényleg. Annyira, hogy mikor Harry hátulról átölelte és hozzáért a derekához, ugrott egyet és elkezdett nevetni. Ezt látva belőlünk is kitört a nevetés, és kb. 10 percig abba se bírtuk hagyni. Én konkrétan már sírtam a röhögéstől. Ez nagyon nagy volt. Egyébként az egész kávézó minket nézett, de hál’ istennek nem ismerték fel a fiúkat.

-Bocsi- nevetett még mindig Kate- de ott nagyon csikis vagyok.

-És én erről eddig miért nem tudtam?- kérdezte tettetett sértettséggel Harry.

-Mert nem kérdezted?- kérdezett vissza Kate.

-Vagy csak nem csikiztelek még meg?- röhögött fel, aztán elkezdte csiklandozni Kate-t, aki már majdnem lefordult a székről is a röhögéstől. Igen, mindezt a kávézóban. Sebaj. Ezt egyébként csak addig csináltuk, ameddig ki nem zavartak minket rendbontásért. Hupsz… Tehát elindultunk, csak azt nem tudtuk hova, egészen addig, ameddig meg nem csörrent Dora telefonja.

-Halló?-vette fel.- Szia… Oké… értem… aha… persze… oké, szia!- majd lerakta.- Bocsi, de most mennem kell segíteni anyuéknak. Nem baj??

-Dehogyis, menj csak- mosolygott Niall, majd megölelte és adott neki egy puszit.- Add át üdvözletem a szüleidnek! Szia!- majd mind elköszöntünk tőle. Zayn arckifejezése elég érdekes volt… Mintha valami nem tetszett volna neki. De nem értem, mi… Mikor már elég messze volt tőlünk, Harry szólalt meg először.

-Akkor irány az ajándékvásárló expedíció- emelte fel az ujját. Ezen röhögtünk egy jót, kivéve egy embert.

-Figyi, nekem most el kell mennem, mert van egy kis elintéznivalóm, de majd később csatlakozom- szólalt meg Zayn, aztán elment.

-Most ennek mi baja?- kérdezte Niall.

-Én azt hiszem tudom. Megyek beszélek vele- mondta Kate, és indult volna utána, ha Harry nem állítja meg.

-Inkább hagyjad, majd megoldja. De most gyere segíteni!

-Rendben, de később beszélek vele.

Elmentünk a plázába, és tök jó ajándékokat vettünk neki. De ezt még nem mondom el, legyen meglepi. :P Miután végeztünk, elindultunk az 1D házába, hogy ott becsomagoljuk az ajándékokat. Zayn otthon volt a szobájában, de az be volt zárva, és nem engedett be senkit. Én már tényleg nem értem mi a baja. Kate meg akarta próbálni felvidítani, de úgy nehéz lett volna, hogy az ajtó csukva, nekünk pedig nem akarta elmondani. Háát… Most már tényleg nagyon kíváncsi vagyok. Hat körül aztán megérkezett Susan és Louis. Együtt. Mindenki szája tátva maradt, csak a miénk nem, Joy-val és Kate-tel. Várjunk csak!! Kate?!?!

-Kate, te tudtál erről?- kérdeztem.

-Persze. Már az első találkozásuknál látszott rajtuk, mondjuk azt még én sem gondoltam, hogy ilyen hamar összejönnek.- Húú. Tényleg okos lány ez a Kate… Kíváncsi vagyok hány ilyen titkot őriz még… Aztán még ennél is váratlanabb dolog történt. Megérkezett Liam. Nem , nem ez volt a szokatlan, hanem az, amit mondott. Szeretné nekünk bemutatni a barátnőjét. Oké, barátnő?!?! Eddig azt sem tudtuk, hogy kiről van szó, és már meg is kérte, hogy legyen a barátnője?! Hú… itt mindenki olyan gyors… csak én vagyok ilyen lassú… meg Dora és Zayn. De már megint elkalandoztam… Tehát akkor belépett a „barátnő”, de mikor megláttam, majdnem összeestem, úgy meglepődtem. És Susan is. Még nem meséltem róla korábban, de Nicky Susan legjobb barátnője, olyan mintha a második nővérem lenne, Chicagoban a szomszédunk, de mivel idén nyáron még nem jött haza, nem találkoztam vele már majdnem egy fél éve. Erre most kiderül, hogy a nővérem majdnem barátjának (még nem kérdezte meg Louis Susant, hogy lesz-e a barátnője) egyik legjobb haverja a nővérem legjobb barátnőjével jár. Na, ez már tényleg bonyolult. Mikor a többiek felfedezték, hogy mi már ismerjük egymást, csak kérdőn néztem ránk, mire mindent elmeséltünk. Úristen.. egy pár nap hogy megváltoztathatja az ember életét…