20. rész: Az a fránya betegség…

Hát a tegnapi nap biztos, hogy nem tartozik a kedvenceink közé, ezért elhatároztuk, hogy ez ellen mindenképp teszünk valamit. Ezért találta ki Dora a csajos napot. De nekem ez valamiért nem tetszett. Nem hagyott nyugodni, és ki kellett találnom valamit, mert tudtam, hogy ez nem sokat fog segíteni. Reggel, mikor elkezdtünk készülődni, folyamatosan kattogott az agyam, aztán hirtelen tüsszentettem egyet. Aztán még egyet. Aztán elkezdtem köhögni.

-Mimi, jól vagy?

-Igen, csak kicsit fáj a torkom. Meg a fejem. De semmi gond.

-Dehogynem. Beteg vagy. Így nem mehetünk!

-De! Menjünk! Már nincs is semmi bajom- mondtam, majd köhögtem még egyet. Be is jött.

-Nem! Így biztos, hogy nem megyünk sehová!- ellenkezett Susan.

-Akkor tudod mit? Én itthon maradok, ti pedig menjetek el nyugodtan.

-De nem maradhatsz egyedül!

-Nem leszek egyedül… Itt lesz Adam!

-Nem, Adam már reggel elment dolgozni. Csak este jön haza.

-Akkor átmegyek majd a fiúkhoz. És marad Joy is!

-Mi??- lepődött meg barátnőm. :)

-Itthon maradsz velem, mert beteg vagyok- ecseteltem érdekesen hunyorítva, hátha leesik neki. De nem..

-De én menni akartam…

-De nem fogsz, mert itthon maradsz velem, mert beteg vagyok. És átmegyünk a fiúkhoz. Érted?!- Láttam, hogy végre megértette.

-Oké, maradok.- Végül nagy nehezen Susan is beleegyezett, majd elment.

-Mit akarsz csinálni??- fordult felém Joy.

-Kitaláltam tegnap este valamit. Gyere, menjünk át a fiúkhoz és mondjuk el nekik. Mire Susanék hazaérnek, meg is leszünk!

Így is tettünk. Ismertettük velük a tervet, és tetszett nekik.

-Erre már csak Harry-t kellene valahogy rávenni. Tegnap este óta elő sem jött a szobájából. Nem mond semmit, nem beszél senkivel- szomorodott el Zayn.

-Megpróbálhatom? Én még nem beszéltem vele- vontam meg a vállam.

-Sok sikert- veregette meg a vállam Lou.- Nekem sem beszélt.

-Akkor te még nem ismersz engem. Csak figyelj és tanulj!- indultam el a lépcsőhöz. Bekopogtam Harry szobájába, de nem mondott semmit, ezért benyitottam. Az ágyán feküdt és bámulta a plafont.

-Szia! Minden rendben?- kérdeztem, de nem válaszolt, ezért folytattam.- Tegnap beszéltünk Kate-tel, és elmondta, mi történt. De csak én meg Dora tudjuk. És mi is csak annyit, hogy szakítottatok.- Mivel még mindig nem szólt semmit, folytattam.- Oké, Harry. Duzzogj, szomorkodj, hisztizz, csinálj amit akarsz, de legalább a többieket ne így büntesd, hogy hozzájuk sem szólsz!

-Nem is hisztizek!- fordult végre felém.

-De beszélsz!

-Nem! Csak mondtam, hogy nem hisztizek.

-Akkor ezt minek nevezed?!

-Nem tudom. Csak bánt, hogy olyanokat mondtam neki. És fogalmam sincs, mit csináljak vagy mondjak neki vagy… áhh! Nem tudom, mit csináljak.

-Tudom. Ahogy azt is, hogy mit csinálj. Épp ezért vagyok most itt, és nem velük.

-Mármint a többiekkel?

-Nem. Csak a lányokkal. Mert ma elmentek valamerre, hogy megvigasztalják Kate-t. Hiába nem meri beismerni, hogy szomorú.

-Szomorú?

-Szerinted?? Most őszintén, Harry! Na, gyere már, csináljuk meg azt a meglepetést!

-Milyen meglepetést?? Miért nem tudok semmiről?

-Mert ki sem jössz már egy napja a szobádból. És pontosan ezért, most szépen lejössz velem, és segítesz nekem! Vagy én neked. Nem tudom, ezt majd menet közben eldöntjük- nevettem el magam, és ő is elmosolyodott!! Jobb vagyok, mint gondoltam. Tehát megragadtam a karját, és elkezdtem lerángatni az emeletről. Mikor a többiek lent megláttak, tátva maradt a szájuk. Meghajoltam, ők meg megtapsoltak.

-Ezt mégis hogy csináltad?- kérdezte Louis.

-Mondtam, hogy menni fog. Tehetségem van hozzá- nevettem.

-Khm. Én is itt vagyok!- szólalt meg Harry is.

-És még beszél is!- jelentette ki Zayn, mire mindenki elröhögte magát.

-HAHA! Szóval, mi is lenne az a híres terv??- kérdezte. Elmondtam neki, aztán egy kis győzködés után bele is ment. De csak egy kicsi után. Aztán Joy-val elmondtuk neki, hogy mit mondjon (úgy tűnik, most már igazi profik vagyunk ilyen téren (: ), aztán Niall kivételével minden fiút elküldtünk, hogy készüljenek fel az estére, mert tudtuk, hogy szükségük lesz egy kis időre…  Habár még ők sem tudnak mindenről, csak mondtuk nekik, hogy nézzenek ki jól, mert estére áthívjuk a lányokat. Tehát jöhetett az igazi meglepetés! Oké, eddig erről csak én tudtam, de most beavattam Joy-t és Niallt is, hogy segítsenek. Tetszett nekik az ötlet. Kimentünk az udvarra, és kívülről becsuktuk az ajtót, hogy ne tudjanak kijönni a többiek leskelődni. :D Kivittünk négy asztalt és megterítettük őket. Tettünk rájuk gyertyát is meg mindent. Nagyon jól nézett ki.

-De várjunk csak! Niall, ugye te tudsz főzni?!- fordultam rémülten Niall-höz.

-Aha. Persze!

-És mit?

-Pirítós és rántotta- vigyorgott.

-A fenébe! Ebbe bele sem gondoltam! Most mit fogunk csinálni?!

-Ja, tudok palacsintát is!

-Sokkal jobb… na mindegy, muszáj lesz beérnünk azzal. Gyertek, a fiúk már biztosan elkészültek.- Bementünk, és a fiúk épp akkor jöttek elő. Kivéve Zayn.

-Már megint hol van Mr. Mirror??- kérdeztem. Ez a becenév már rajta maradt! xD

-Hogy ki??- röhögtek a többiek.

-Ajj. Zayn.

-Ja, ez jó volt. Amúgy még fent van. Kitalálod, mit csinál?- válaszolt először Louis.

-Érted már, miért kapta a becenevét?- kérdeztem most már én is nevetve.

-Így már világos.- Ekkor megjelent a lépcsőn… igen, Zayn…

-Mi van? Mit röhögtök?- forgolódott.

-Semmi, Mr. Mirror. Ez kész!- fogta a hasát Harry. Hogy mikre nem képes az ember… Elég volt ez az egy szó, hogy ilyen jó kedve legyen.

-Mi???

-Áhh. Semmi. Na, gyere már.

-Oké, fiúk, figyeljetek!- kezdtem, mikor elcsendesedtünk.- Menjetek, vegyetek egy-egy csokor rózsát!

-Miért? Miben sántikálsz, csajos??

-Egy, nem vagyok csajos, kettő, én nem sántikálok, hanem megterveztem nektek egy szép estét, úgyhogy indulhattok!- Mikor végre elmentek, Niall-höz fordultam.- Na irány a konyha, és csinálj palacsintát!

-Igenis asszonyom!- erre mindhárman elröhögtük magunkat. Mikor befejeztük, ő bement a konyhába, mi pedig kimentünk feldíszíteni a kertet.

-Mimi! Joanne! Van egy kis gond!- hallottuk bentről. Nos, igen… tényleg volt egy kis… nagy gond… Odaégett a palacsinta. Fogalmam sincs, hogy csinálta, de az összes. Hát ez remek!

-Akkor rendeljünk pizzát!

-Hát, itt már az is mindegy… akkor hívom őket. Mennyit rendeljek?

-Szerintem 5-öt, hogy nekünk is jusson.

-6-ot!- vágta rá Niall.

-Az nem lesz sok?

-Nem! Majd megeszem, ami megmarad! Na, rendelj már!

-Jól van, jól van! Akkor maradj csendben addig.- tehát rendeltem 6 (!!) pizzát, aztán befejeztük a díszítést. Mikor végeztünk, Joy (ki más?!) kitalálta, hogy öltözzünk fel alkalomhoz illően, pincérnek. Nem tudom, honnan, de szedtünk „jelmezt”, aztán kikészítettük, hogy hamar át tudjuk venni (nehogy idő előtt meglássanak minket benne a többiek :D), aztán felhívtam Louis-t, hogy jöjjenek hazafelé. Nem értem, mi tarthatott ennyi ideig. Csak egy csokor virágért küldtük el őket. Aztán csörögtem Susannek is, hogy jöjjenek ide. Megkérdezte, hogy mi a baj, majd miután nagy nehezen sikerült elhitetnem vele, hogy nincs semmi, csak úgy ide kell jönniük és valahogy Kate-t is magukkal kell hozniuk, mondta, hogy megpróbálja, és lerakta.

Mire a fiúk megérkeztek, minden a helyén volt. Kivéve ők… :D

Harry-t elbújtattuk, majd leültünk a nappaliban. Mikor meghallottam a kocsit, kirohantam a többiekhez. Kate nem akart bejönni, ezért azt mondtam neki, hogy Harry nincs itt. Végre sikerült berángatni, de csak a nappaliig, ahol megállt és nem mozdult sehová. Egészen a meglepetésig…

Elindult a Gotta be you dallama, Harry pedig előjött és hátulról óvatosan átölelte Kate-t, majd elkezdte énekelni.

But here I am, asking you for one more chance… <3

Olyan aranyos volt. Viszont Kate reakciója nem az volt, amit vártam… :(

-Ha azt hitted, hogy csak így énekelsz nekem egyet, és minden rendbe jön, nagyot tévedsz…

-Nem csak ezt szerettem volna.

-Akkor? Mit?

-Bocsánatot szeretnék tőled kérni- mondta Harry szomorúan.- És hoztam neked valamit.- Elindult a konyhába, majd visszajött egy hatalmas csokor rózsával. Gyönyörű volt!- Boldog pót évfordulót! Lennél újra a barátnőm?

-Igen- hatódott meg végre Kate, és ha jól láttam, egy könnycsepp is legördült az arcán. Aztán megcsókolták egymást, mire a többiek elkezdtek tapsolni.

-És ez még nem minden! Csak lássátok meg, mit talált még ki Mimi!- Jött elő Niall a pincérruhájában, mi pedig elkezdtünk röhögni. Kivezettünk mindenkit az udvarra, ahol elállt a lélegzetük. Mindenkit leültettünk, aztán elindultunk be mi is átöltözni, de megjött a pizza. -Menjetek nyugodtan, majd én kifizetem!- szólt Niall, mi pedig felmentünk, de mire visszaértünk, valami nem stimmelt… Hiányzott egy pizza… xDxD

-Hova tűnt a hatodik pizza?!

-Megettem. Bocsi, éhes voltam…- nevetett Niall, de mi sem bírtuk tovább.

-Oké, de többet már nem kapsz! Na gyertek, hordjuk ki a kaját nekik!

Mi pincérkedtünk egy jót, a többiek pedig jót szórakoztak rajtunk.. HAHA.. Ki is találta ezt ki?! Na mindegy. :D Egy idő után, mikor már mindenki jóllakott (mi is) Louis felállt.

-Khm. Khm. Szóval. Szeretnénk nektek megköszönni ezt a szép estét, amiből, ha ti nem vagytok, nem lesz semmi. És éppen ezért, mi is készültünk nektek egy kis ajándékkal. Na, fiúk, mutassuk meg!- röhögött, mire engem Zayn és Harry, Joy-t pedig Liam és Niall ragadták meg és dobtak be a medencébe. Hú, ez remek volt. Mondhatom, igazán jól esett… xD

-Így akarjátok megköszönni?! Ruhástól megfürdettek?- kérdeztem, mikor végre sikerült feljönnöm a víz alól.

-Most mi bajotok? Mi is jövünk!- röhögött Harry, majd sorban beugráltak utánunk a medencébe. Utánuk pedig a lányok. Elvoltunk egy darabig, aztán este… elég későn... mentünk csak haza, mikor Adam értünk jött. Elmeséltünk neki mindent, ő pedig alig bírta végighallgatni. Szegény. Kb. este 11 lehetett, mikor lefeküdtünk aludni… :D:D