Nicky és Liam

Nicky szemszöge *-*

Gondoltam, lemegyek egy kicsit sétálni, nem árthat meg, de hamar meguntam, ezért bementem a mekibe. Nem mondom, jó döntés volt… :D

Éppen a sorban álltam, ami egy kicsit haladt, én pedig előrébb léptem, mikor nekimentem valakinek. A pénztárcám tartalmának is kb. a fele a földön landolt.

-Bocsi, nem akartam… ajj. de ügyetlen vagyok- mondtam, miközben lehajoltam felszedni az aprót.

-Én kérek bocsánatot, az én hibám. Várj segítek- hajolt le hozzám az „idegen”. Miután végeztünk, felegyenesedtünk, és csak ekkor pillantottam meg, hogy kivel állok szemben. Egy magas és nagyon helyes fiúval. Mélyen a szemembe nézett, elmosolyodott, majd a kezét nyújtotta.

-Liam vagyok. Téged hogy hívnak?

-Nicky- nyújtottam én is a kezem.

-Nicky… Milyen szép név!- mondta, de a mosoly még mindig nem fagyott le az arcáról.

-Köszi. A tied is. Mármint a Liam- hebegtem.

-Elnézést! Mit parancsol?- szólt a nő a pult mögül. Hupsz, egy kicsit elbambultam, és közben sorrakerültem…

Elmondtam, hogy mit kérek, majd megkérdeztem Liam-et, kér-e valamit. Nem kért semmit, de azt sem engedte, hogy fizessek. Kifizette nekem, amit rendeltem.

-Köszönöm, de nem kellett volna- indultam el egy szabad asztal felé.

-Igazán semmiség.

-Liam! Ó, hát itt vagy! Már mindenütt bekerestünk! Hová tűntél?!- jött oda egy göndör srác.

-Bocsi, csak volt egy kis balesetem- kacsintott rám.- Harry, ő itt Nicky, Nicky, bemutatom Harry-t.

-Üdv!- nyújtotta a kezét.

-Örvendek!

Elindultak, majd eltűntek egy fal mögött, én pedig leültem a kiszemelt asztalhoz. Egy kis idő után azt vettem észre, hogy valaki leül mellém.

-Szia, megint én vagyok az- mosolygott.

-Helló! Mi újság?

-Háát.. Igazság szerint szeretném elkérni a telefonszámodat- mondta akadozva.

Miután számot cseréltünk, megköszönte, majd elment. Még láttam, ahogy csatlakozik négy másik fiúhoz, köztük Harry-hez, majd elindultak. Még elcsíptem egy mondatukat:

-Haver! Mi volt ez?!

-Semmi… Igazán semmi…- válaszolta, visszanézett, intett egyet, majd ismét csatlakozott a fiúkhoz. Ez volt kb. két hete. Erre a találkozásra egy nappal már hívott is, de még csak titokban. Azóta találkozgattunk, de a tegnapelőtti „találkánk” volt a legszebb.

Hétre jött értem kocsival, és mondta, hogy ma egy szép helyre fog elvinni, mert szeretne kérdezni valami fontosat. Először nem értettem, hogy miről lehet szó, elég ideges voltam.

-Valami baj van?- kérdezte.

-Nem, csak kíváncsi vagyok, hova megyünk- mosolyogtam.

Egy gyönyörű étteremnél álltunk meg, ahol már le is volt nekünk foglalva egy kétszemélyes asztal. Csodálatos volt! Leültünk, rendeltünk, beszélgettünk egy kicsit. Minden tökéletes volt.

-Nicky, emlékszel, hogy mondtam, hogy szeretnék valami nagyon fontosat kérdezni tőled?

-Persze. De ugye nincsen semmi baj?!

-Nem, dehogy. Csukd be a szemed!- felelte mosolyogva, én pedig azt tettem, amit mondott. Nem leskelődtem, de hallottam, ahogy kitolja a széket, feláll, és mögém lép. Éreztem, ahogy a nyakamra tesz valamit. Egy nyaklánc!

-Mostmár kinyithatod!- Kinyitottam a szemem és megnéztem a nyakláncot.

-Liam, ez gyönyörű!

-Mint te!

-Köszönöm szépen- mondtam zavartan.- Mindkettőt. De mit is akartál kérdezni?

-Lennél a barátnőm?