15. rész: Koncertjegyek :D

Reggel elmentem a gördeszkapályára, hátha ott van Dora, mert ma úgysem megyünk a 1D-höz, és igazam lett. :)

-Szia! Jöhetek én is?- kérdeztem.

-Nem, Mimi, nem használhatod a gördeszkapályát, mert én nem engedem meg!- röhögött.- Már hogyne jöhetnél?! Ne viccelj már!

-Jól van, csak kérdeztem.

-Értem. Ma nem mész „oktatni”?

-Nem. De ha mennék, már tudnál róla.

-Tényleg?

-Persze. Tegnap jól éreztük magunkat, és a fiúk is megkedveltek téged! Főleg Zayn… Nem is engednék, hogy nélküled menjünk oda- nevettem.

-Haha. Nagyon vicces. Miért szívatsz állandóan Zaynnel?

-Mert tetszik neked! És te is neki! Komolyan, Dora, nézz már magatokra!- megcsörrent a telefonom.- Helló?

-Hali, itt Harry. Merre vagytok?- szólt bele „Mr. Styles”. :)

-A pályán vagyunk Dorával. Gördeszkázunk.

-Ma akkor nem jösztök át?

-Én nem tudok róla.

-Kár. Pedig már Zayn nagyon hiányolta Dorát. Áúú!- jajdult fel. Nem láttam, de valószínüleg ő vághatta oldalba…- Na mindegy. Mi is lemegyünk egy kicsit, oké? Sokan vannak?

-Alig. Akkor várunk, szia!- tettem le a telefont.- Harryék jönnek le- fordultam Dorához.

-De jó! Addig gyakoroljunk vagy valami, hogy jól menjen, mire ideérnek!

-Mi?? Minek kéne gyakorolni?! Elment az eszed?

-Háát.. tudod.. hogy jól menjen… nehogy azt higgyék, hogy nem tudunk deszkázni vagy valami… tudod, mert Harry is nagyon jó!

-Értem én… nem akarsz elesni előttük, és meg akarod mutatni, hogy milyen jó vagy… hogy bevágódj neki…- vigyorogtam.

-Haha. Nagyon vicces! Nézd! Már ott is jönnek! Jó gyorsak voltak!- megfordultam, ő pedig elfutott.- HAHA, most ki nevet? Úgysem tudsz elkapni!

-Mint az óvodások! Úgyis elkaplak!- elkezdtünk kergetőzni. Jókedvünknek az vetett véget, hogy Dora nekiszaladt valakinek… Zayn… huppsz… Mindketten felborultak és seggreültek.

-Bocsi- mosolygott Zayn.

-Ó. Bocsi, az én hibám!- kászálódott fel Dora.

-Várj, segítek- nyújtotta rögtön a kezét a „hős lovagja”.

-Khm. Khm. Gördeszkázni is akartok, vagy csak itt turbékoltok?- kérdezte Harry, de nem bírta tovább, elröhögte magát. Én pedig csatlakoztam… :D

-Persze, menjünk- hebegte Dora, majd mikor elment mellettem bokánrúgott. Kicsi hiányzott ahhoz, hogy visítsak egyet, de kibírtam. Erős vagyok.

-Atöbbiek?- kérdeztem, mert nem volt ott senki, csak Zayn és Harry.

-Hát… Hogy is mondjam, nem jött be nekik az „iskolátok”…- rajzolt idézőjelet a kezével a levegőbe Harry.

-És te? Neked tetszett?- nézett Dora Zaynre.

-Persze! Jó tanárom volt- vigyorgott. Oké, én még „kicsi vagyok ehhez”, de hogy a fenébe lehetséges az, hogy ezek még nem járnak?!?! Állandóan itt bókolgatnak egymásnak, a vak is látja, hogy imádják a másikat. Mindegy, inkább nem szólok bele.. ők tudják.

-Holnapután jösztök a koncertre?- érdeklődött Hazza.

-Sajnos nem sikerült jegyet szereznünk Joy-val. Pedig el szerettünk volna menni. Vagyis akkor még csak ő…

-Hogy-hogy?

-Háát… én akkor még nem sze… öhmm… nem ismertelek titeket- dadogtam.

-És most ismersz?

-Azt hiszem.- erre elnevették magukat.- Jól van na! Hagyjatok!- durcáskodtam.

-És te?- nézett Zayn Dorára.

-Én is nagyon szerettem volna menni, de nekem sem sikerült jegyet szereznem. Pedig aznap van a szülinapom.

-Tényleg? Tudjátok mit? Adunk mi nektek koncertjegyet. Vagyis belépőt vagy mit, mert jegy már nekünk sincsen.

-És azzal hova lehet „belépni”?- viccelődtem.

-Első sorból nézhetitek a koncertet, és a színpad mögé is beengednek az őrök.

-De jó!! Köszönjük szépen!!- ugrott a nyakukba Dora.- Ez lesz a legszebb szülinapom! Köszönöm, köszönöm!

-Nincs mit- mosolygott Zayn.- Egyébként Joy hol van? Ő nem jött?

-Nem. Nem is szeret gördeszkázni, csak azért akart megtanulni, mert ti is. De ezt nem tőlem tudjátok- nevettem.

-Oké. Na, akkor gyertek- vezényelt minket Harry az akadályok felé. Tanított is nekem egy új trükköt. Hú. Nagyon jó volt. Viszont mikor Zayn is elkezdett trükközgetni, Dora odajött hozzánk.

-Nem azt mondta, hogy nem tud deszkázni?- Harry már válaszra nyitotta a száját, de bokánrúgtam, ezért vissza is zárta… :) Elhatároztam, hogy mostmár inkább nem avatkozunk bele ebbe, had jöjjenek rá maguk.

-Nem tudjuk. Kérdezd meg tőle!

-Mért kérdezném?- kérdezett vissza.

-Azért, mert tudni akarod?!- néztem rá értetlenül.

-Dehogy akarom. De hogy tanult meg ilyen gyorsan?

-Nem emlékszel, mit mondott? Jó tanára volt- mondta Harry, és már majdnem elröhögte magát. Ahogy én is.

-Mondom, ha érdekel, menj oda, kérdezd meg!- lökdöstem el. Ahogy ellépett tőlünk, mindkettőnkből kitört a röhögés.- A szerelem nem csak vak, hanem naiv is…- mondtam Harrynek.- Szerintem hagyjuk, hogy egymásra találjanak, ne szóljunk nekik… Én már próbáltam, de nekem nem hiszi el. Akkor majd Zaynnek! De te se mondj neki semmit!- oktattam ki Harry-t.

-Értettem- mutatott egy tökéletes „Tisztelegj!”-et, aztán folytattuk a deszkázást. Ahogy már megszoktuk, Dora és Zayn nem csináltak semmit. Vagyis igen, csak nem azzal kapcsolatban. Hmm. Ez nehezebb lesz, mint gondoltuk. Késő délután indultunk haza, ahol Joy számonkért, hogy miért nem szóltam neki, hogy ott vannak Harryék. Miután sikerült neki elmagyaráznom, hogy Zayn éppen Dorával, Harry pedig a bénázásommal volt elfoglalva, eszembe jutott, Dora ajándéka.

-Nézd a jó oldalát a dolognak!- mosolyogtam.

-És mi volna az?

-Hogy teljesül az álmod?!

-Melyik?

-Az, amelyikben egy One Direction koncertet az első sorból nézel, aztán bemehetsz a színpad mögé!

-Miiii?????

-Szereztem három jegyet!

-Ez nem lehet igaz!! Vááá! Imádlak!- ugrott a nyakamba.

-Tudom- nevettem.

-Ne rontsd el a pillanatot!- szólt rám.

-Bocsi, nem állt szándékomban- nevettem el magam megint, majd megöleltem. Vacsi után késő estig beszélgettünk a koncertről, meg arról, hogy mibe megyünk meg ilyenek. A beszélgetésnek Susan vetett véget, mikor benyitott a szobába.

-Most már tényleg ideje lesz lefeküdni!

-Persze, jóéjt. Ú, tényleg, Susan, ugye 7-én elmehetünk a koncertre?- néztem rá a tipikus kiskutyaszemeimmel.

-Persze, mivel én is ott leszek- mosolygott.

-Mii???