14. rész: "Gördeszkaoktatás"

Na, ez is eljött… én tanítom gördeszkázni a One Direction legaranyosabb tagját. Már alig várom.

Reggel miután felkeltem, megmosakodtam stb. lementem a többiekhez megreggelizni.

-Mit veszel fel ma?- kérdezte Joy.

-Öhmm.. ami rajtam van?- kérdeztem vissza ironikusan.

-Nem, nem, nem. Ebben nem jöhetsz!

-Miért ne mehetnék?! Amúgy te is jössz??

-Persze Csak nem gondoltad, hogy engem itt hagysz?! eg már tegnap is mondtam, hogy én is meg akarok tanulni gördeszkázni!

-Ja tényleg. e ugye nem csak ezért, mert az 1D-s Niall is meg akar tanulni??- kérdeztem gyanakvóan.

-Nem, dehogy! Ki ne találj ilyet!

-Jól van na! Csak gondoltam, megkérdezem… viszont akkor mostmár akármikor az orrod alá dörzsölhetem, hogy idén végre sikerült rávennem Joanne Scott-ot, hogy megtanuljon gördeszkázni!

-Ez nem igaz!!- ellenkezett.- Nem is azért akarok megtanulni!

-Akkor miért?- néztem rá sanda vigyorral.

-Háát… mert… na jó, tudod te azt.

-Bizony, bizony… One Direction. Valakinél be akarsz vágódni, mi?!

-Nem! Vagyis de. Na, érted.

-Értem én, de akkor lassan készülj! Nemsokára indulunk!

Miután megettük a reggelit, elkezdtünk készülődni. Pontosabban Joy idegeskedett, hogy jól néz-e ki, én pedig ültem és jót szórakoztam rajta. Valaki kopogott, ezért szaladtam ajtót nyitni (már tényleg otthon érzem magam, pedig csak három napja vagyok itt), és eléggé meglepődtem. Dora volt az.

-Szia, Mimi! Mi újság?- mosolygott.

-Szia! Hát te? Honnan tudtad, hogy itt lakok?

-Láttalak Adammel, és gondoltam, itt kereslek.

-Ja értem. Gyere beljebb!

-Köszi, de most csak azért jöttem, hogy megkérdezzem, hogy ma jössz-e le a pályára.

-Háát… ma nem jó. Ma megyünk  az 1D-hez, hogy megtanítsam Joy-t és Niallt gördeszkázni.

-Tényleg?! Honnan ismered Niallt?

-Adam barátjának az öccse.

-Értem. És nem mehetnék el én is?- nézett rám kiskutyaszemekkel.

-Felőlem nyugodtan jöhetsz. Biztos nem fogsz zavarni- mondtam mosolyogva.

-De jó! Már régen voltam náluk!

-Régen?! Te ismered őket?

-Nem, csak Niallt. Tudod, ő az unokatesóm.

-Mii?? Ezt miért nem mondtad??

-Nem kérdezted.

-De azt mondtad, hogy rajongó vagy- értetlenkedtem.

-Az is vagyok. Meg az egyik tag rokona. De már régen találkoztunk. Kíváncsi vagyok, megismer-e még.

-Na, gyerekek! Gyertek, menjünk!- szólt Adam.

-Hé, nem is vagyunk gyerekek- tiltakozam.

-Jól van, bocsánat, akkor gyertek nem gyerekek, megyünk- röhögött.

-Haha, nagyon vicces. Egyébként jön Dora is.

-Oké. Szia, Dora

-Helló!

-Na, akkor induljunk. Joanne! Gyere!

-Itt vagyok! Mehetünk- lépett elő.

-Hát te hova készülsz?!

-Gördeszkázni- válaszolta, mintha nem tudnám. Egyébként egy térd felett érő miniszoknya, egy top és egy nyári cipő volt rajta.

-Így?

-Miért ne?

-Na nem. gy nem fogsz gördeszkázni, gyere, adok neked deszkás ruhát!

-Az kell még nekem. Inkább keresek valami mást. Rövödgatya jó lesz?

-Aha. Meg tornacipő.

-De az nincs.

-Akkor adok.

-Nekem mindegy, hogy mit csináltok, csak gyorsan csináljátok, mert nemsokára be kell érnem a munkahelyemre- vágott közbe Adam.

Miután sikerült Joy-nak átöltöznie gördeszkás, de „csini” szerelésbe, végre elindultunk. A  kocsiban bemutattam őket Dorával egymásnak. Mikor megérkeztünk, kiszálltunk a kocsiból, elköszöntünk Adamtől, és az ajtóhoz léptünk. Dora volt a legbátrabb, bekopogott. Niall nyitott ajtót, a háta mögött a többiekkel.

-Sziasztok! Szia, Dora, hogy megváltoztál!

-Szia! Te sem panaszkodhatsz!- megölelt minket Niall (Dora piszit is kapott), majd bemutatott minket mind a három fiúnak és Katenek, Harry barátnőjének (aki egyébként egy nagyon szép lány). Várjunk csak. 3??

-Zayn hol van?- előzött meg kérdésével Joy.

-Tükrészkedik- röhögött fel Harry.

-Ja, így már értem. – Behívtak minket, beszélgettünk egy kicsit, majd mikor Mr. Mirror is előjött, megkérdezte Niall, hogy ki akar gördeszkázni. Mindenki jelentkezett, majd mikor előszedtek 5 gördeszkát, fogalmam sincs, honnan, kimentünk az udvarra és elkezdtük. Majdnem. Kate és Harry leültek a kerti padra, Niall és Louis azon veszekedtek, hogy melyik gördeszka legyen az övék, Liam röhögött rajtuk, Zayn pedig csak állt és gondolkozott. Mikor sikerült őket rendre utasítani, végre elkezdtük. Zayn megkérte Dorát, hogy segítsen neki, amire Joy is felfigyelt.

-Te nem tudsz gördeszkázni?

-De. Vagyis tudtam, de öhmm.. izé.. már elfelejtettem.- Az kizárt! Hogy lehet elfelejteni gördeszkázni?! Itt valami más van a dologban, de inkább nem szóltam semmit, csak tovább próbálkoztam Joy-val, Niallal, Louissal és Liammal. Lou elég hamar feladta, kb. 5 percig bírta, és inkább leült Harryék mellé röhögni a többieken. Kedves.

-Harry! Te ugye tudsz gördeszkázni?- fordultam feléjük.

-Persze!

-Akkor gyere, segíts!

-Ööö… azt mondtam volna, hogy tudok, bocsi, rosszul mondtam- dadogott.

-Már késő! Na menj!- nevette ki Kate.

-Köszi- mosolyogtam rá, ő pedig csak bólintott egyet.- Te segíts Liamnek, én pedig segítek ennek a két szőkének- mutattam Niallra és Joy-ra.
-Nem  is vagyok szőke!- mordult fel Joy.
-Nem a hajadra gondoltam- nevettem.

-Haha, nagyon vicces.

Egy kis ideig még szenvedtünk, aztán sorba kezdte mindenki feladni. Először Joy szállt ki, őt követte Liam Harryvel, aztán Niall is feladta, így én is odamentem a többiekhez. A végére már csak Dora és Zayn maradtak. Nem tudom, hogy csak nekem tűnt-e fel, de Zayn elég gyorsan tanult… mint a profik… Oldalba böktem Harryt.

-Te, szerinted létezik, hogy Zayn ilyen gyorsan megtanult volna deszkázni?!- erre csak elnevette magát és megrázta a fejét… Különös… Mikor végre ők is befejezték, bementünk és beszélgettünk egy kicsit. Meg sokat. Nagyon jól éreztük  magunkat, és ezt a csengő szakította meg. Louis felállt és elment kinyitni az ajtót, aztán Susannel tért vissza.

-Szia, Susan! Már megyünk is?- kérdeztem csalódottan.

-Nem, gyere csak be te is beszélgetni egy kicsit, kacsintott Lou. Néha kicsit tényleg furi… Na mindegy. Kb. egy félórára bejött nővérkém is és beszélgettünk. Aztán hét óra körül elindultunk. A kocsiban rögtön nekiestem Dorának.

-Ugye tudod, hogy Zayn Malik totálisan belédzúgott?!

-Mi?? Hogy belém? Gondolod?

-Nem gondolom, tudom- kacsintottam. Úgy látszik, rám ragadt Louis stílusa. Sebaj. Mikor hazaértünk (miután elvittük Dorát is), mindent elmeséltünk Adamnak és Susannak, aztán lefeküdtünk aludni. Egy elég hosszú és fárasztó napot tudunk a hátunk mögött.