18. rész: VÉGRE!!! <3

Reggel izgatottan keltem, elvégre ma van Dora szülinapi bulija, amit részben én szerveztem neki! Szóval, gondoltam, innentől a fiúk egyedül is képesek boldogulni, így felhívtam Dorát, hogy nincs-e kedve elmenni valahová velem és Joy-val. Persze, hogy volt. :D Az egyetlen bökkenő csak az volt, hogy nem tudtam, hova menjünk…

-Sziasztok! Na, merre megyünk?

-Nem tudom, te vagy a szülinapos, dönts te!

-Akkor… Nem megyünk el a fiúkhoz?

-Nem!- vágtuk rá egyszerre Joy-val.

-Miért nem?- csodálkozott.

-Mert… nincsenek otthon-szóltam némi gondolkodás után.

-Hova mentek?

-Nem tudjuk, biztos valami interjú. Nem mondtak semmit, csak azt, hogy nincsenek otthon- segített ki barátnőm.

-Milyen kár! Na mindegy, akkor menjünk el a plázába!

-Oké, indulhatunk!

Tehát elmentünk plázázni. Beültünk megnézni egy filmet, végigjártuk az összes butikot (amit rajtam kívül mindenki nagyon élvezett. Jól van na, nem vagyok az a vásárolgatós típus! xD). Mikor már kezdtem tényleg unni, megcsörrent a telefonom.

-Bocsi, ezt fel kell vennem- mentem távolabb a lányoktól.- Halló! Na, mehetünk?

-Aha. Merre vagytok?- szólt bele Harry.

-A plázában.

-Akkor értetek küldöm Lou-t. Louis! Gyere már! Na, végre! Figyelj, el kéne menni a csajokért a plázába. Na, mozgás! Oké, már úton van- röhögött. Ez nem normális! :D Leraktam és visszamentem a többiekhez.

-Na, az a helyzet, hogy a fiúk hazaértek. Van kedvetek elmenni hozzájuk?

-Persze!

-Remek! Louis mindjárt itt van értünk. Gyertek, menjünk lefelé!

Louis 5 percen belül ott állt a pláza bejárata előtt, és sikerült még azelőtt el is tűnnünk, hogy bárki is felismerte volna! Jók vagyunk! :D:D Út közben nem sokat beszélgettünk, csak Louis kérdezte meg, hogy milyen volt a napunk. Mikor megérkeztünk, és elindultunk befelé, le voltak kapcsolva a villanyok.

-A többiek nincsenek itthon?- kérdezte Dora.

-De, csak gyere már!- húztam magam után a nappaliba, ahol hirtelen felkapcsolódtak a villanyok.

-BOLDOG SZÜLINAPOT!- kiabálta mindenki egyszerre. Dora meglepettségében azt sem tudta, mit mondjon.

-Meglepetés! Boldog szülinapot!- köszöntöttem fel, és a kezébe nyomtam egy kis dobozt.

-Ez mi?

-Az ajándékod tőlem. De még ne bontsd fel! Majd csak a többivel!- mosolyogtam.

-Na? Nem jösztök bentebb?- kérdezte Niall, majd kitárta a kezét, hogy Dora ölelje meg.

-Köszönöm szépen mindenkinek!- járt körbe és ölelgetett mindenkit.

-Ne nekünk köszönd! Ez az egész Zayn ötlete volt!- ölelte át Kate.

-És ő most hol van?

-Azt hiszem, kint a kertben.- Dora nem habozott, elindult a kert felé. Oké, de mindenkit itthagyott. Mindegy, hagytam, had menjen, de kb. 5 perc múlva kimentem utána. Már kicsit sokáig volt… Viszont a kint hallottak egy kicsit megleptek.

- Zayn! Most komolyan mi a fene bajod van már napok óta?! Hozzám sem szólsz! Miért csinálod ezt?!- halottam Dora hangját. Kicsit megrettentem, ezért nem mentem tovább, csak megálltam és hallgattam. Nem szép dolog, de muszáj volt.

-Tudod mit?! Akkor elmondom. Te! Te vagy a bajom! Meg az, hogy az elején még elhiteted velem, hogy van valami, aztán kiderül, hogy… áhh, inkább hagyjuk. Tök mindegy. Tudhattam volna már az elején!

-Szerintem is!- hallottam ismét Dorát, majd lépteit, amint elindul az ajtó felé. Úgy tettem, mintha csak most jöttem volna ki, és nem hallottam volna semmit.

-Dora, nem jössz be a többiekhez?- kérdeztem mosolyogva.

-Inkább, mint hogy ezzel- biccentett Zayn felé- legyek idekint!- mondta idegesen, majd beviharzott. Ahogy beért, igyekezett elrejteni dühét, de nem mindenki elől sikerült.

-Jól vagy? Mi a baj?- érdeklődött Kate.

-Zayn.

-Mit csinált? Beszéljek vele?

-Nem, dehogy. Hagyd csak, hagy duzzogjon ott magának!

-Rendben! Na gyere, nyisd ki az ajándékokat!- mondta neki, de láttam, hogy nem hagyja nyugodni. Kérdőn rám nézett, hogy mi történt, én pedig csak intettem, hogy elintézem. Odamentem Niallhoz, és megkértem, hogy beszéljen Zaynnel. Mosolyogva bólintott és elindult kifelé. Tudom, nem szép dolog, de nem bírtam sokáig, elindultam utána. Olyan kíváncsi voltam, hogy ezúttal tényleg mi a baja.

-Zayn! Mi a bajod?

-Semmi.

-Ne hazudj, látom, hogy van valami!

-Tényleg? Jó meglátás- felelt gorombán.

-Most miért vagy ilyen velem?!

-Nem is tudom…

-Zayn! Én sem! Vagyis gyanítom, hogy te tudod, csak nem akarod kibökni. Mondd már el, hátha tudok segíteni!

-Jól van na! Te és Dora!

-Mi van velünk?!

-Ajj. Tudod jól! Tetszik Dora! Mégsem mondtál semmit. Tessék, kimondtam!

-Jól van na! Igen, azt tudom, de most akkor mit is kellett volna mondanom?!

-Hát hogy együtt vagytok! Én ezt nem tudtam! És ha tudom, valószínűleg igyekszem nem is tudom… nem beleszeretni!- mondta elég idegesen. Hogy az a!! Leesett! Zayn azt hitte…! Na ne! Ha ezt előbb tudom!

-Mi???? Miből gondolod, hogy mi együtt vagyunk?!

-Háát.. nem is tudom..-válaszolt ironikusan.- Állandóan együtt vagytok, szeretitek egymást, stb. Ezt akárhogy nézem, több mint barátság!

-Te! Hogy a jó ég áldjon meg! Persze, hogy több! Dora az unokatesóm! Uram atyám! Ilyen nincs! Te komolyan azt hitted?

-Hogy mi?? Na! Várj egy percet! Te és Dora unokatesók vagytok?!?! És én erről miért nem tudtam?!

-Öhmm.. nem is tudoom- nyújtotta.- Épp mással voltál elfoglalva!

-Mivel?- nézett értetlenül.

-Magaddal. A tükörben- röhögött.

-Héé! Ez nem vicces! Én meg itt szenvedek napokig! De miért nem mondtátok el hamarabb?

-Mert mi sem tudtunk róla! Olyan lehetetlenül viselkedtél! Meg sem lehetett közelíteni!

-Dehogynem!-vágta rá, de helyesbített.- Csak nehezen. De Miminek sikerült. El is kezdtem neki elmesélni, de…- és itt abbahagyta, mert valami megzavarta. Igen, én. Jól van, már nem bírtam tovább, elnevettem magam. Hoppá! :S

-Mimi?!

-Igen…

-Te hallgatóztál?

-Nem! Vagyis de… Bocsi, de annyira zavart, hogy rossz kedved van. Kíváncsi voltam, mi a baj. De nekem meg nem mondtad volna el, mert még kicsi vagyok- tértem át a bocsánatkérésből a duzzogásba, mire mindketten elnevették magukat.- Most mi van? Nem így van?! Na mindegy! Gyertek, nézzük meg, miket kapott Dora!

-Nem mehetek be! Az előbb nagyon megbántottam, most biztos haragszik rám!

-Nem! Ha befejezed a mondatot, amit elkezdtél neki ezzel…- kezdtem, de észbekaptam…- Hupsz!- kaptam a szám elé a kezem.

-Hé! Te az előbb is hallgatóztál?- nézett rám felhúzott szemöldökkel. Niall már a hasát fogta a röhögéstől. HAHA

-Igen… Bocsi… De muszáj volt! Már majd megölt a kíváncsiság!-Erre ő is elnevette magát.

-Na, akkor gyertek manók, menjünk be!- húzott minket maga után.

-Hé! Nem vagyunk manók!- tiltakoztunk, de nem engedett.

-De azok vagytok és kész! Te meg szokj le a hallgatózásról- nevetett. Azt hiszem sikerült feldobnom. Király vagyok! :D

Mire beértünk, Dora már majdnem minden ajándékot kibontott.

-Merre voltatok?- kérdezte Kate, én pedig a boldog Zayn-re mutattam, mire megértette és elismerően bólintott. Mikor Dora végzett az összes ajándékával, legalábbis azt hittük, Zayn odament hozzá.

-Dora! Csak bocsánatot szeretnék kérni az előbbiért.

-Na, akkor had halljam!- mosolyodott el Dora.

-Khm, khm. Szóval… Sajnálom. Bocsánat, hogy úgy beszéltem veled. Most pedig nem jönnél velem? Szeretnék mutatni valamit.- Elindultunk (mindenki ment xD) egy másik szoba felé, ami előtt Zayn eltakarta Dora szemét, majd bevezette a szobába. Mikor elengedte, Dora a szája elé kapta a kezét.

-Na tetszik?- vigyorgott Zayn.

-Nagyon! Köszönöm szépen!- ugrott a nyakába.

-Boldog szülinapot!

-De honnan tudtad, hogy ezt szerettem volna?!- Zayn csak meghúzta a vállát és elmosolyodott, majd mondta Dorának, hogy próbálja ki a… a… a vadonatúj DOBját! Na ne! Még én sem tudtam, hogy azt szeretne! Akkor Zayn honnan?!?! Na mindegy. Dora beült a dob mögé, felvette a dobverőt, és elkezdett játszani. Na jó, nem sikerült olyan jól, mert még életében nem dobolt, ezért Zayn odament neki segíteni. Nem mintha ő sokkal jobban tudott volna, de ez nem volt baj… Hátulról átölelte, megfogta a kezét, hogy együtt doboljanak, ami nem sikerült, ezért elnevették magukat, Dóra hátrafordult, és… megcsókolták egymást! Végre! Ahh, olyan szép volt ez a pillanat! Ilyen velem miért nem történik?! Nem baj, most nem ez a lényeg, hanem az, hogy végre összejöttek! Vagyis remélem! Ennek annyira örülök! :D