22. rész: Egy kis „hazai” kiegészítő rész :D

Jack szemszöge

Végre beszélhettünk egy kicsit a csajokkal. Már nagyon hiányoztak. Mondjuk Tom rendesen elcseszte az egészet. Igen, mióta elmentek, sok minden megváltozott. Például Kevin és a nővérem. Az ő történetük egyébként annyi, hogy Kevinnel elég jó haverok lettünk, sok időt töltöttünk együtt. Így a nővéremmel is egyre többet találkoztak, aminek az lett az eredménye, hogy a nővérem elkezdett érdeklődni iránta. Hát, lássuk be, ilyen rövid idő alatt is elég népszerű lett. Habár ilyen külsővel nem is csodálom. Tehát Kate elkezdett érdeklődni iránta, és engem kezdett nyafgatni ezzel, de mivel tudtam Mimiről, és ő egy nagyon jó barátom, nem úgy… az Tom… na mindegy. Szóval nagyon jó barátom, és nem akartam ellene dolgozni, de egy idő után ezek elintézték maguk is. Így mostmár együtt vannak. Ezt pedig direkt nem akartam mondani a lányoknak, hogy nem rontsam el a vakációjukat. De Tom elszólta magát. Miért is ne?! Mondjuk aaz is igaz, hogy ő erről az egészről úgy ahogy van, nem tud semmit. Semmit az égvilágon! Elég vak. Ahogy mondani szokták: a szerelem vak. Ja, jól gondoljátok, ő is szerelmes. És vajon kibe?! Persze, hogy Mimibe. Arról viszont, hogy Miminek tetszik Kevin, semmit sem tud. És nem is fogom neki elmondani. Még csak az kéne. Így sem tudom, mi lesz velünk… Had ismertessem jelenlegi helyzetünket tehát dióhéjban: Tomnak tetszik Mimi, akinek Kevin tetszik, akinek Kate, akinek szintén Kevin. Legalábbis eddig azt hittem. De már kezzdek kételkedni benne. Elég sokat látok és hallok a körülöttem zajló dolgokból. Pl. legtöbbször ott vagyok velük, egyrészt mert Kate a nővérem, másrészt pedig, mert Kevin a haverom. És érdekes dolgokat láttam már. De amíg nem vagyok benne bztos, inkább csak elhessegetem ezt a gondolatot, ahányszor előbukkan „titkokkal túlzsúfolt” fejecskémben.

Tom szemszöge

Most akkor mi is van?! Mi a francnak kellett azért leordítania a fejem, mert elmondtam Mimiéknek Kevinéket?! Na, szóval a legelején…

Mindenki tudja, vagyis majdnem mindenki, hogy hatodik óta bele vagyok zúgva Mimibe. Mindenki, csak ő nem. Először csak haverok voltunk, de valahogy kezdett nagyon megtetszeni a stílusa, meg úgy minden rajta, aztán csak úgy megtörtént. Beleszerettem. Jó, ez így most elég hülyén hangzik, de jobban nem tudom megfogalmazni. Szeretem és kész. Ezért is örültem meg nagyon, mikor hívott, mert már vagy két hete nem beszéltünk, és hiányzott. Bár ezt neki nem mondtam el, természetesen. Csak azokat a reakciókat nem értettem, miután közöltem, hogy Kevinék együtt vannak. Jack rögtön nekem állt, Mimi pedig csak simán kisétált a képből, habár utána mondta, hogy csak kifújta az orrát. Jack viszont majdnem elárulta, hogy mit érzek, mert azt hitte, ő nem hallja. Joanne meg már amúgy is tudja, és megígérte, hogy nem árulja el neki. Még kész szerencse, hogy Mimi szólt,, hogy még ott van. Na, de ez az egész úgy volt, hogy miután beszéltünk, és leléptünk Skype-ról, kaptam egy SMS-t Jactől, hogy holnap 10-kor a pályán találkozunk. Gondoltam, gördeszkázni akar, ahogy szoktunk, de ez esetben nem… Meg is lepett rendesen. Először is, nem olt ott Kevin, pedig ő is mindig jön.

-Hali! Kevin?

-Most nem hívtam, mert csak veled akarok beszélni.

-Oké. És miről?- kérdeztem furán.

-A tegnapiról.

-Mi van??

-Arról a beszélgetésről Mimiékkel- mondta egyre idegesebben.

-Mi van vele?

-Hogy mi van vele?! Tudod azt te is! Miért kellett elmondani, hogy Kevinék járnak?!- emelte fel egy kicsit a hangját.

-Jóól van na! Nem kell kiabálni. Miért ne mondtam volna el? Titok?

-Nem. Vagyis igen. Vagyis nem tudom. Érted? ár fogalmam nins róla, mi az és mi nem! Ebből elegem van!

-Jól van! Akkor most ismét megkérdezem: MI A FÉSZKES FENE FOLYIK ITT??!

-Az, hogy nem kellett volna ezzel elrontanod Mimi nyaralását!- kiabált. Gyakran szoktunk ilyet, hogy csak úgy leordítjuk egymás fejét nyilvános helyeken. A szomszédok már nem is nagyon csodálkoznak rajtunk. Csak eddig erről a témáról, mármint Róla, nem beszéltünk. Mindenki tudott róla, de senki sem hozta szóba.

-De mért nm? Nem értem, ez most hogy a fenébe  rontaná el a nyaralását?!

-Hát úgy, hogy Mimi sz… a francba! Ahh.  Mennyivel könnyebb lenne, ha elmondhatnám!- na jó, ebből én már komolyan nem értek semmit az égvilágon!

-Mit, a jó ég áldjon meg! Bökd már ki!

-Nem, inkább hagyjuk. Bocs, most mennem kell!- azzal elhúzott. És akkor megint: MI VAAN??? Nem értem ezt a fiút! Mi baja van? Valamit tud, amit én nem, és az a valami Vele kapcsolatos, de ennek ellenére se mondja el. Komolyan mondom, kikészít ez a fiú. Vajon mit nem mondanak el? Egy biztos, ez elég érdekes volt. Sokszor veszekedtünk már, de még sosem „békültünk ki” így… Mármint ilyen könnyen, hogy veszekszünk, veszekszünk, aztán már nem veszekszünk. Általában, kell legalább egy-két perces néma csönd, és csak aztán szólunk egymáshoz. Lehet furán hangzik, de a mi barátságunk így működik. Már szinte tesók vagyunk. Mindannyian. Ezzel már csak az a baj, hogy én Vele nem így érzek… Ő viszont igen. Mármint haverként. És sajnos nem sok esély van rá, hogy ez megváltozik.

Újra Jack

Miközben így veszekedtünk Tommal, ráébredtem valamire. Ez a gondolat szinte villámcsapásként robbant be a fejembe. Hirtelen megütött a felismerés, de most nem vetettem el a gondolatot. Nem engedtem elvetni. Eszembe jutott, hogy Kevin ma valami fontosat akart mondani Kate-nek. Gondoltam, hogy nem akarja feleségül venni… azon kívül pedig nem sok másik lehetőség van… És mostanában egyébként is elég feszült volt köztük a hangulat, nem olyan, mint mikor elkezdték. Mintha most már ez az egész egy kicsit erőltetett lenne. Jó, oké, én nem tudok erről túl sokat, de őket elég jól ismerem ahhoz, hogy ezt észrevegyem. És… igazam volt. Szakítottak. És egyikük sem tűnt olyan szomorúnak. Csak úgy tárgyilagosan közölték, hogy nem volt elég komoly a kapcsolatuk, túl távol álltak egymástól, meg ilyenek. Vagyis ezeket Kate hajtogatta, Kevin pedig csak hallgatott. Mikor nővérkém befejezte kiselőadását, megkérdeztem Kevint, nincs-e kedve járni egyet. Na nem úgy érteni!! xD Elkezdtünk beszélgetni, és nagy csodálkozásomra Kevin elkezdett mesélni. Amit nem szokott. Elmondta, hogy mikor idejött, megismert egy lányt, akivel azonnal közel kerültek egymáshoz. Jó barátok lettek, de neki megtetszett a lány. Honnan ismerős?! Viszont szerinte ő nem tetszik a lánynak. Mármint úgy. Először azt hittem, a nővéremről van szó, de aztán rájöttem, hogy az lehetetlen, mert őt csak a szülinapján ismerte meg, de akkor sem beszéltek túl sokat. Aztán folytatta. Mivel reménytelennek látta, nem is próbálkozott, csak igyekezett elfelejteni. Aztán találkozott a nővéremmel (és itt bocsánatot kért…) aki megtetszett neki. Csak még nem ismerte. Azért akart vele megismerkedni, hogy hátha közelebb kerülnek egymáshoz, és akkor könnyebb lesz a felejtés. Ez sikerült is. Mármint az első része. A második viszont nem jött össze, mivel a testvérem nem olyan, mint Ő. Huhh. Ezt azért nem néztem volna ki belőle. Mármint hogy ilyen érzékeny, mert ebből ő semmit sem mutat. Először nem tudtam erre mit mondani, aztán végül erőt vettem magamon.

-Figyelj, nekem már úgy is mindegy, mindenki velem osztja ezeket meg, de fogalmam sincs miért. Ezek szerint engem tartanak a legmegbízhatóbbnak. Csak már nem tudom, meddig bírom még. Már alig várom, hogy ezek hazaérjenek, és akkor majd mindent tisztázunk- vázoltam fel saját helyzetem is.

-Akkor te már tudod, hogy róla van szó?- nézett rám kérdőn.- De honnan?

-Hát.. Nem volt olyan nehéz kitalálni a jellemzésből, amit adtál róla- nevettem.

-És… Tudod, mit gondol rólam?- kérdezte óvatosan. Nem tudom, hogy kel óvatosan kérdezni, de ez biztos, hogy olyan volt.

-Nagyjából- bólintottam. Most erre mit mondjak?! Pont ő az, aki a legkevesebbet beszél nekem az érzéseiről. Ő inkább csak Mimivel osztja meg ezeket a dolgokat. De nem hinném, hogy túl sokat érez Kevin iránt. Meg amúgy is ő a másik, aki tudja, hogy Mimi szereti, és háát… nem is tudom. Olyan fura lenne, ha úgy drukkolna nekik, hogy közben ő is ugyanúgy van vele.

-És nem mondod el, ugye?

Erre csak megráztam a fejem. Most mit mondhatnék neki?! Tényleg igazad van, Joy csak barátként tekint rád, vagy mit?! Na szerintem én ezt itt és most hagyom egy kicsit szüneteltetni, mert ez túl sok nekem egyszerre. Majd egy kicsit később. Viszont mire hazaérnek, valamit ki kell találnom! És csak nekem, nem kérhetek segítséget, mert mindenkinek megígértem, hogy nem mondok el semmit senkinek. Én ettől ki fogok készülni. Azt hiszem, kezdek egy naplót… xDD